A Várkert Bazárban új karácsonyi dalokkal debütál december 3-án az idén tízéves Bagossy Brothers Company. Bagossy Norberttel pár nappal az adventi koncertek meghirdetése előtt beszélgettünk kántálásról, csodavárásról, különleges ajándékokról és olyan dalokról, amelyekben a lélek barangolhat. De a zenekar frontembere azt is elárulta, milyen új hangszeren tanul most.
– Igazi karácsonyi meglepetés a rajongóknak, hogy duplakoncertet adtok a Várkert Bazárban. Mivel készültök?
– A zenekar minden tagjának nagyon fontos ünnep a karácsony, ezért úgy döntöttünk, idén kijövünk egy exkluzív karácsonyi albummal. A tíz új dal többsége itt hallható majd először. De elárulom, hogy az adventre hangolódás mellett azért tombolni is fogunk a slágerekre.
– Milyen a karácsony Erdélyben, hogyan ünnepeltétek gyerekkorodban?
– Szülővárosunk Gyergyószentmiklós, a település ünnepe, Szent Miklós napjára, december 6-ra esik. Onnantól feldíszítődik a városka, és egy hónapon keresztül igazi ünnep száll oda. Mesések télen a fehér utcák, a behavazott fák. Testvéremmel sokszor írtunk levelet az angyalkának, aztán kitettük az ablakba, és a kéréseink mindig valóra váltak. Karácsony napján kántáltunk, jártunk házról házra. Utána hazamentünk, és amikor megszólalt a csengő, tudtuk, hogy csoda történt. Mielőtt a szobába léptünk, a zárt ajtónál is énekeltünk még pár dalocskát. Ezeket az énekeket is feldolgoztuk most, a szívünknek fontos csodavárás íródott az új dalokba.
– A téli táj, a karácsony és az angyalok korábban is felbukkantak a Bagossy-albumokon.
– Ez így van, már több éve ott mozog bennünk. Ilyen szám a régebbi Esti ének, de a tavaly megjelent Égnek a fények című is. Bár felnőttünk, a karácsony most is fontos, otthon ugyanúgy éneklünk a fa előtt, és a gyermeki, gondtalan boldogságot is átéljük. A szakmánk nem kedvez az ünnepeknek, de a karácsony mindenek felett áll, ha esik, ha fúj, szabaddá tesszük magunkat, és ilyenkor a családnak zenélünk. Olaszos nagycsaládos ünneplést képzelj el, nekünk így meghitt az ünnep. Amennyi családtag, és amennyi barát csak tud, gyűljön össze, és osszák meg egymással a szívüket, lelküket!
– Milyen ajándékkal készülsz?
– Az ideit nem árulhatom el, de tavaly a saját készítésű, barack- és szilvapálinkámat kapta a család nagy része. Sokuknak még ott van a vitrinjében, úgyhogy haza kell mennem sorra látogatni őket, hogy elfogyasszuk.
– Tízéves idén a zenekar. Mi az, amire ebből az időszakból ajándékként tekintesz?
– A zenekarom önmagában egy hatalmas ajándék, közös álmunk vált valóra, évről évre azt csinálhatjuk, amit szeretünk, és abból meg is élünk, a Jóisten a vállunkra tette a kezét. De talán a tíz év legnagyobb ajándéka az az, hogy a testvéremmel együtt zenélhetek. Sok testvért elsodor egymás mellől az élet, a mi kapcsolatunk mindig szoros volt. Jól kiegészítjük egymást a munkában, nincs versengés. Ez, úgy érzem, így volt elrendelve.
És persze a karácsonyi lemez a legfrissebb ajándékunk. Az első dalokon már augusztusban dolgoztunk, amikor még 35 fok volt, a párom feldíszítette fényfüzérekkel a zenekari szállás pincéjét, hogy oda tudjuk varázsolni a karácsony hangulatát.
– Minden lemezen szerepel egy-egy új stílusú dal. Merre tart most a zenekar?
– A rock és a pop egyértelműen felfedezhető az albumokon, de azon kívül szerintem sok-sok ízt tartalmaznak, ami egész egyszerűen belőlünk jön. Az ember amíg él, addig változik, lehetőség szerint érik. Ma már nem írnánk olyan dalokat, amilyenek az első lemezen szerepelnek. Azokra is büszkék vagyunk, csak akkor huszonéves srácok voltunk, nem gondoltuk túl a dolgokat, fontos volt a nyers erő, egy-egy érzés volt kiírva. A stílusunk az évek alatt velünk alakult, a dalok tükrözik az aktuális lelkiállapotunkat. De mindig arra törekedtünk, hogy olyan dalt írjunk, hogy a lélek tudjon barangolni benne. Amikor tizenöt évesen először gitárt vettem a kezembe, és megtanultam az első pár akkordot, rögtön saját dalt írtam. Ma sem ülök le reggel 8-tól 9-ig dalt írni, hanem amikor történnek velem a dolgok, és felgyűlnek az érzések, akkor veszem elő a gitárt, és pattan ki valami. Most új hangszeren tanulok, mert szeretnék zongora mellett is dalt írni egyszer.
– A dalaitokban sokan szeretik a kis csillogásokat, csodákat, rájuk mutattok, hogy bizony ilyenek is vannak.
– Mindig szerettem azokat a meséket, amiben a legény szerencsét próbál, aztán miután minden nehézségen túljutott, mert túl kellett jutni, akkor a végén elérdemelte a boldogságot, az örömet. A saját életemet is így élem, tudom, hogy a nehézség velejárója az életnek, de a jó is. Úgy kell járni-kelni a világban, hogy azt is figyeljük. A legfontosabb biztonságom és erőforrásom a családom és a barátaim. Mindig szeretek azoknak az embereknek a környezetében lenni, akiket jól ismerek.
– A zenélés mellett jut idő más hobbira? Gyűjtesz valamit?
– Sokáig táncoltam, de most izgalmas sportokkal töltekezem, szeretek szörfözni, síelni és snowboardozni. A hangszerek gyűlnek körülöttem, de alapvetően élménygyűjtő vagyok. Az a srác, aki, ha különleges helyre utazik, akkor sem készít egyetlen fényképet sem. Szóval bízom benne, hogy amikor idős leszek, jó lesz az emlékezőképességem.
Az interjút NZSA készítette.
