Duplán rétegműfaj: jazz és acappella, és mégis – vagy éppen ezért? – működik. A Jazzation zenélt már együtt Bobby McFerrinnel, a King’s Singersszel, itthon a Duna Szimfonikusokkal és a Budapesti Vonósokkal, végignyerte Európa legnívósabb nemzetközi versenyeit, és most sem áll meg egy teltháznál. A tizennyolc éves együttes december 29-i koncertjére rekordidő alatt kelt el minden jegy a Zeneakadémia Nagytermébe – ezért úgy döntöttek, dupláznak. Az elmúlt évekről és a két ünnep közti koncertről Várallyay Katus énekest, kulturális menedzsert, az együttes alapítóját kérdeztük.
– Elég hihetetlen történet a Jazzationé: 2005-ös megalakulásotok óta töretlen lelkesedés mellett amatőr kamarakórusból Európa-szerte ismert, profi együttessé váltatok. Mi a siker titka?
– A siker mint olyan, nehezen definiálható, mindenki számára más a fokmérője. Együtt zenélni műfajunk legnagyobbjaival: ez tényleg siker, ahogyan megtölteni a Zeneakadémiát is az. De együtt zenélni hétről-hétre, öten, úgy, hogy még mindig szeretünk együtt zenélni, még mindig mindenki hozzá tud tenni ahhoz, amit közösen hozunk létre: ezek az igazán nagy pillanatok. Ezek a kedd délutánok és csütörtök esték, amikor olyan feldolgozásokat, amiket még soha senki nem énekelt előttünk, életre keltünk: nem tudunk belőlük felvételt meghallgatni, hanem tényleg általunk születnek meg, miután nemcsak hogy a mi hangfajainkra, de konkrét hangkaraktereinkre íródtak, ezek tényleg nagyszerűek. A titok ezekben az apróságokban rejlik, hogy még mindig van mit mondanunk a dalról és a dal kapcsán, van mit feltárni magunkban, hogy beleépítsük a művészetünkbe, engedjük a csiszolódást hangban és emberileg, vállalva a fentiekkel járó összes veszélyt.
– Milyen veszélyekre gondolsz?
– Természetesen átvitt értelemben, metaforikusan értem, de nagyon konkrét dolgokra gondolok: meg tudunk fogalmazni kritikát magunknak és egymásnak úgy, hogy az előrevigye az alkotófolyamatot; az egónkat félre tudjuk tenni ezek befogadásának érdekében… Szólistaként merünk előrelépni, vokálban háttérben maradni – az acappella a rugalmasság és az önismeret műfaja, azok nélkül nem megy.
– Együttesvezetőként mennyire vagy kockázatvállaló?
– Ez elég összetett kérdés, szívesen rávágnám, hogy nem vagyok az, nagyon óvatos vagyok – ami részben igaz is. Nagyon igyekszem figyelni és finomhangolni a csoportdinamikát; azt hiszem, nekem nem csak a Jazzationben, de az életem más területein is nagyon fontos, hogy mindenki biztonságban érezze magát, ezzel igyekszem megteremteni az egyéni kibontakozáshoz szükséges környezetet. Biztonság, támogatás, motiváló és inspiráló atmoszféra – szeretném hinni, hogy ebből a szempontból másoknak is az a jó, ami nekem, és igyekszem tenni azért, hogy ilyen közegben alkothassunk.
De az sem igaz, hogy nem vagyok kockázatvállaló, bár a kockázatokat igazából közösen vállaljuk, szóval így együtt vagyunk azok: merünk nagyot álmodni és megtölteni a Zeneakadémiát – idén, úgy tűnik kétszer is.
– Hogyan jutottatok el idáig, mi a titkotok?
– Az mindenképpen segít, hogy van egy erőteljes, közös víziónk: pontosan tudjuk, hogy mit akarunk – ugyanakkor elképesztően felszabadító érzés, hogy nem mindenáron. A kulturális életben való érvényesülésnek vannak túl jól bevált, nem titkos receptjei: keménykezű menedzsment, ami pontosan felcimkézi a kulturális terméket, és bocsátja áruba a lehető legnagyobb haszonnal; nagy nézettségű műsorokban való megjelenés; folyamatos online jelenlét mindenféle platformon, kattintásvadász címek; fizetett hirdetések – ezek csupa olyan dolgok, amelyek nem jellemzőek a Jazzationre.
A december 29-i koncertre a Zeneakadémia nyolcszáz fős Nagyterme organikusan telt meg, nulla hirdetéssel és sajtómegjelenéssel. Van egy nagyjából 1500 főt számláló hírlevelünk, hogy ne a közösségi média algoritmusainak legyünk kiszolgáltatva, ebben is valahogy a személyességet keresve – és vannak a koncertjeink, ahol hírt adunk a további koncertjeinkről. A Budapest Jazz Clubban október közepén koncerteztünk, és említettük a decemberi lemezbemutatót: a friss élménytől vezérelve csak aznap este több mint negyven jegyet megvettek. A BJC-s koncertet se hirdettük fizetett hirdetéssel: teltház volt, ahogyan szinte az összes koncertünk túlcsorduló teltházzal megy. Egy csendes sikertörténet a miénk: reklámok nélküli influenszer-élet. Mert a hatás, mint a vízgyűrűk, belőlünk indul ki, és messzire elhat. Van egy kedvenc mondásom, Berecz Andrástól származik: „Egy fa kidől, messze hangzik – nő az erdő: ki hallja?” Ez a növekvő erdő, ez vagyunk mi; ez a Jazzation.
– És visszatérve oda, ahonnan elindultunk a rengetegbe: hogy kerül az erdő a Zeneakadémiára?
– Ez egy egészen 2019-ig visszanyúló történet: bár én az ELTE Bölcsészkara mellett csak áthallgattam a Zeneakadémiára egyetemi éveim alatt – mint a Jazzation menedzsere, figyelemmel kísértem a Karrieriroda workshop-kiírásait, melyeket klasszikus zenei művészeknek, elsősorban szólista pályára készülőknek szerveznek. Fantasztikus előadókat hallgathattam meg, és a workshopokon 10-15 perces egyéni konzultációkra is lehetőség nyílt: úgy a meghívott, külföldi előadóval, mint Csonka Andrással, a Zeneakadémia Koncertközpont programigazgatójával is.
A tízperces beszélgetésben vázoltam Andrásnak, hogy
a Jazzation azért speciális helyzetű művészeti entitás menedzselés szempontjából, mert lehetetlen skatulyázni: komolyzenének könnyű, könnyűnek komoly…
– de nagyon szívesen kipróbálnánk magunkat a Solti Teremben a Jazz itt! sorozatban. András erre nyitott volt, azt javasolta, gondolkozzak olyan koncepción, ami valami újdonság, és beleillhet a Zeneakadémia profiljába.
Így született meg a Pannonica: egy regényes jazztörténeti koncert a magyar származású Pannonica de Koenigswarter, a „jazzbárónő” életéről. A vírushelyzet miatt tolódott a bemutató egy évet, de az anyag addig is érett és formálódott. 2021 decemberében teltház előtt mutattuk be.
2022 decemberében a Solti Terem kétszer telt meg: Bornai Tibor szövegeivel, Pejtsik Panna átiratában előadtuk az Erkel Ferenc Kamarazenekarral a Vivaldi: A négy évszakot. Őrületes siker volt mindkét koncert, dupla teltház – de minden olyan gyorsan történt, olyan hamar telt meg kétszer a terem, hogy gyakorlatilag a sajtóig el se jutottunk.
András akkor azt javasolta, legyen ebből hagyomány: Jazzation-koncert minden évben a két ünnep között a Zeneakadémián. Idén, a tavalyi dupla Soltira való tekintettel felajánlották nekünk a Nagytermet, ami két és félszer akkora. November végére elkelt az összes jegy. Végiggondoltuk, és kikértük a Programiroda véleményét a duplázásról – ismét csak bátorítást és támogatást kaptunk, úgyhogy meghirdettük a második koncertet is délutánra. Egészen pontosan ez szerepelt az e-mailben, hogy
„nemcsak Azahriah tud duplázni, hanem a Jazzation is. Szerintem a Nagyterem dupla megtöltése ebben a műfajban legalább akkora dolog, mint a stadioné könnyűzenével.”
Hát lehet erre nemet mondani?
– Milyen koncepcióval vagy repertoárral készültök ezekre a koncertekre?
– A koncert két dolog miatt is nagyon különleges: egyrészt közel tíz év után jelenik meg stúdióalbumunk, Aeternum címmel. Ezt az anyagot mutatjuk be az első félidőben. A második félidőben pedig csatlakozik hozzánk Budapest legifjabb professzionális big bandje, a Budapest Orchestra Project, és valami olyan fog történni, ami még sosem!
– Áthangszereltétek a Jazzation dalait acappelláról vokál plusz big bandre?
– Ez is megfordult a fejünkben, de rá kellett jönnünk, hogy a Jazzation hangzása és koncepciója éppen attól kuriózum, hogy tökéletes acappella kompozíciók készülnek számunkra: a meglévő feldolgozásainkból sem elvenni, sem hozzájuk tenni nem érdemes – túl jók úgy, ahogy vannak (ezúton is köszönjük fantasztikus zeneszerzőinknek, hangszerelőinknek!). Az első félidőben ebben a tiszta ötszólamúságban gyönyörködhet, aki eljön a koncertre az Aeternum album anyagán keresztül. Tizennyolc éves a Jazzation, a nagykorúság minden felelősségével válogattuk a lemezre az anyagot: az elmúlt évek legfontosabb állomásaihoz kötődnek ezek a dalok, de egymáshoz is, a lemezen együtt is gyönyörű ívet alkotva.
A második félidőben pedig a Jazzation számára vadonatúj anyag lesz hallható, viszont csupa olyan kompozíció itt is, ami valami miatt fontos számunkra. Tompa Ábellel, a big band vezetőjével hosszasan tárgyaltuk a repertoárt annak érdekében, hogy mi is megmutathassuk a közönségünknek a jazz orchestra + jazz vokálban rejtező elképesztő potenciált – tisztelegve a legnagyobbak: mint például a New York Voices; a Manhattan Transfer; a Lambert, Hendricks & Ross előtt -, és a Budapest Orchestra Project is azt tehesse ehhez hozzá, ami az ő tudásuk és művészetük legjava. Elképesztő estére lehet számítani, tényleg. Ennyire virtuóz műsort nem, hogy Magyarországon nem játszottak még ilyen felállásban, de gyanítom, hogy a világon sehol. A 20. század és korunk legnagyszerűbb big band szerzői – köztük teljes joggal Tompa Ábel – hangszerelései lesznek hallhatóak.
– Hogyan készül a két együttes? Együtt? Külön-külön?
– Külön is, együtt is! A helyszíni főpróba előtt négy közös próbánk lesz, és bár a Jazzationnel nagyon sűrű a november-decemberünk, itthon és külföldön is több fellépéssel, utazásaink minden percét igyekeztünk kihasználni: Prágában a lefoglalt hotelszobáinkat tágas manzardlakásra cseréltük, hogy otthonosabban próbálhassunk, Koppenhágában pedig a Nagykövetség egyik tárgyalóját vehettük birtokba próbaterem gyanánt dániai koncertünk másnapján.
Ami nagy könnyebbség, az az, hogy a Jazzation hangmérnöke, Rácz István néhány hónapja együtt dolgozik a Budapest Orchestra Projecttel is, így mindannyian úgy érezhetjük, hogy jó kezekben leszünk, és semmi technikai turpisságra nem kell, hogy az utolsó pillanatban derüljön fény, mivel már a próbafolyamatot vele együtt csináljuk végig.
– A délutáni és esti koncert anyaga teljesen egyforma lesz?
– Ezen is sokat gondolkoztunk, hogy mi lenne a legjobb megoldás, és arra jutottunk, hogy a duplázást egy rövidített koncerttel tudjuk vállalni: a délutáni koncertet szünet nélkül, valamivel rövidebb műsorral játsszuk. Teljesértékű élmény: az Aeternum anyagának és a big banddel közös repertoárnak is a legjavát adjuk – mivel időben kevesebb, mint az esti koncert, így a jegyár is mérsékeltebb délután. Viszont így többen eljöhetnek, és a vidékről érkezőknek sem kell késő éjszaka vezetniük hazáig. Ez az ára annak, ha az ember túl virtuóz műsort választ: nem lehet egy nap kétszer eljátszani.
– Bármi konkrétumot el lehet árulni a közönségnek, hogy milyen dalokra lehet számítani?
– Az Aeternum anyaga tizenkét dal: van benne jazz, világzene, klasszikus és dream pop kompozíció. A szerzők és feldolgozók között a Jazzation énekesein túl Várallyay Petra Junior Prima és Junior Artisjus-díjas jazz-zeneszerző; Fehér Gábor, a Cotton Club Singers baritonja; Peder Karlsson, jó barátunk és mentorunk, a svéd The Real Group alapítója; Pejtsik Panna énekes-dalszerző; Szentgallay György basszusgitáros-zeneszerző… fantasztikus emberek és csodálatos művészek, akiknek rengeteget köszönhetünk.
A második félidőben a big band + jazzvokál együttállásban olyan legendás elődökre tekinthetünk vissza, mint a már említett New York Voices, Manhattan Transfer, de említhetjük a magyar Cotton Club Singerst is; egy album erejéig sokunk kedvenc svéd együttese, a Real Group is kipróbálta magát e műfajban. Mi sem tudtunk – de nem is akartunk – ellenállni a kísértésnek, amikor a Budapest Orchestra Projecttel bontakozni kezdett az együttműködés lehetősége. Azt sem tévesztjük szem elől, hogy Gershwin születésének 125. évfordulóját ünnepeljük idén: előtte is tisztelgünk műsorunkkal – a Kék rapszódia januárban lesz 100 éves, az esti koncert közönsége nagyszerű átiratban találkozhat azzal is. Sőt: egy még egyelőre titkos, 2024-es, a Budapest Orchestra Projecttel szintén közös projektünkből is ízelítőt adunk egy közel negyvenéves magyar rajzfilm legismertebb dalának előadásával.
– Ezek szerint már a 2024-es tervek is bontakoznak.
– Igen, egyre korábban látunk egyre távolabbra, egyre több helyről érkeznek felkérések. A járványhelyzet évei elszoktatták a kulturális élet képviselőit a távoli jövőbe révedéstől, úgyhogy egyszerre igyekszünk jelen lenni a jelen pillanatban, és tervezni rövidebb és hosszabb távon. A december egyébként is próbára teszi az ember jelen-megélési képességét, és idén ez nekünk extra sűrűre sikerült. De fantasztikus érzés, hogy a projektek, amiket megálmodunk és csinálunk, örömet adnak – nemcsak a közönségnek, nekünk is. A vokális jazz ünnepe lesz a koncertünk december 29-én a Zeneakadémia Nagytermében – ennél szebbet, méltóbb helyszínen, jobb társaságban elképzelni sem tudnék. Aki csatlakozna délután, bátran tegye meg, amíg még vannak jegyek!
