Május 5-én mutatta be a Soharóza, Halas Dóra és Nagy Fruzsina az E-BLOC című catwalk-koncertsétát a Memento Parkban. Az előadás az alkotók által életre hívott catwalk koncert műfaji eszközeivel szemezget a szocialista-kommunista korszak esztétikai térképéről, amelyet informatív séta helyez keretbe a jelenetek helyszínei között. A Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében megvalósult művészeti projektről Halas Dórával, a Soharóza kísérleti kórus tiszteletbeli elnökével beszélgettünk.
– Május 5-én a Memento Parkban mutattátok be a Soharózával az E-BLOC című catwalk-koncertsétát. Mit takar a sokat sejtető műfaji megnevezés?
– Nagyon egyszerű: catwalk-koncert abból a szempontból, hogy az eddigi, színpadi előadásainkhoz hasonlóan Nagy Fruzsina extravagáns jelmezeiben énekelünk, és koncertséta abból a szempontból, hogy a közönség a Memento Park bugyrai között sétál, mi pedig énekszóval köszöntünk mindenkit itt-ott-amott. A sétát 3 szakképzett idegenvezető irányítja, akik helyenként szintén megszólalnak, és különböző, saját maguk által gyűjtött szövegekkel színesítik a szocialista-kommunista korszakról alkotott képet.
– Ennek alapját, a Keleti Blokk című catwalk koncertet 2022 őszén mutattátok be a Trafóban. Miben más ez az előadás?
– A jelmezek, a zenék, a szövegek mind az eredeti Keleti Blokkból valók. A Trafó fekete dobozában ezek mind absztraktan hatottak – itt viszont, az eredeti kommunista szobrok atmoszférája közepette, szabadtéren, ahol a szél szerte széjjel fújja a hangot, a mikrofon időnként bebúg, és a közönség áll, mint anno a nagy szocialista rendezvényeken, valahogy egyszerre minden olyan igazi. Már ahogy a próbán hallgattam Pető Kata szövegét – aki itt most nem egy Kudlik Juli-féle TV-bemondót alakít, hanem egy iskolaigazgatót –, hirtelen nagyon közel került ez a korszak. Nem az agyam emlékezett rá, ahogy a Trafóban, hanem a testem, az izmaim, a zsigereim. Fruzsi ott állt mellettem és azt mondta: „Hihetetlen, ugyanaz a derékfájás nyilallt belém, mint régen az iskolai rendezvényeken.”
– Mennyire könnyű újragondolni egy létező előadást úgy, hogy egy ilyen specifikus helyszínre illeszkedjen?
– Egy másik helyszínen talán nehéz lett volna, de a Memento Park adta magát ehhez a témához, nagyon szépen mutattak itt a jelmezek. Az egyetlen nehézség a hang: itt nem tudtuk hangosítani a kórust, hiszen egyik helyről a másikra sétáltunk a hatalmas parkon belül. Én egyébként szeretem azt a kihívást, amikor egy adott helyszínre kell szabni egy előadást. Imádom megtalálni a helyét egy zenének vagy jelenetnek – olyan érzésem van, mintha tetriszeznék: addig kell sakkozni, amíg minden passzentosan meg nem érkezik a kuckójába. Vagy mint a híres Michelangelo-idézet: „Minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni róla.” Hozzáteszem, ugyanezért szeretem a Marie Kondo-, aka Konmari-módszert is alkalmazni az otthonomban.
– Miért fontos neked ez az előadás?
– Rengeteg munkánk van az eredeti Keleti Blokkban, másfél évig intenzíven dolgoztunk rajta egy nemzetközi csapattal. Sokat kutattunk, vitáztunk, emlékeztünk közösen, ráadásul időközben kitört egy háború is a szomszédban. Szeretem, ami született, közel áll hozzám az esztétikája – nyilván, hiszen ebben nőttem fel –, mind vizuálisan, mind zeneileg, nem stílusként, hanem mint egy történelmileg elképesztően érdekes látlelet. Hihetetlen, hogy ennek a korszaknak a politikai vezetői mennyire felismerték a zene és a képzőművészet hipnotikus hatását, ahogyan a vallások is ezt teszik, amióta csak világ a világ. És sajnos ki is használták. Ez folyamatosan lenyűgöz, amikor ránézek a Memento Park szobraira, vagy amikor hallom és/vagy énekelem a kommunista kórusműveket.
– A kórusvezetéstől egy ideje hátrébb léptél a fizikai távolságok miatt, hiszen az elmúlt években Berlinben élsz a családoddal. Mikkel foglalkozol most?
– Nem csak a fizikai távolság miatt léptem hátra. Be kell vallanom: kiégtem. Azt is tudom, miért égtem ki, és ha újrakezdhetném, másképp csinálnám. Hálás vagyok, hogy időben észre tudtam venni, hogy baj van. Ahhoz talán nem eléggé időben, hogy visszatérjek majd egyszer az alkotáshoz – ezt nem tudom még, ez majd szépen alakul. Most nem hozok ilyen döntéseket, még gyógyulóban vagyok, illetve gyászolok, ha szabad ilyen nagy szavakat használni. Egy mostani kórustag az E-BLOC-ból, aki még a Halastóból ismer, de később csak messziről figyelte a Soharózát, úgy fogalmazott: engem az mentett meg, hogy vannak gyerekeim, akik miatt kénytelen voltam jobban vigyázni magamra.
Azért is hálás vagyok, hogy megtaláltam azokat a természetes utakat, amikkel gyógyulni tudok. Újra tanulok mindent, még az éneklést is, a legalapvetőbb működéseimet. Mindeközben pedig tanítani kezdtem, mert emberekkel továbbra is nagyon szeretek dolgozni, foglalkozni, együtt lenni. Naked Snail Movementnek hívok mindent, amit oktatok, mert mindennek az alapja az újrahuzalozás, vagyis az automatizmusok lassú, de biztos levetkőzése. Egyébként nincs ilyen kifejezés angolul, a meztelen csiga neve ugyanis „slug”.
Többek között egy alternatív angol tanítási módszert kísérletezek ki, amire hihetetlen mennyiségű ember jelentkezett tengerimalacnak. Meg vokális workshopokat tartok, remélhetőleg majd elvonulós táborokat is, illetve elkezdtem egy mindfulness oktatási képzést… csak nem szeretem a MINDFULNESS szót használni, mert sokaknak azonnal beugrik valami, ami nem az. Ugyanúgy, ahogy a KÓRUS szóról is rögtön volt egy képe az embereknek – aztán lett a Halastó meg a Soharóza, és talán már egy kicsit sikerült elforgatnunk ezt a skatulyát egy másik irányba.
– És milyen volt most újra a Soharózásokkal?
– Ó, ezek nem azok a Soharózások, akikkel évekig dolgoztam, és akikkel a Keleti Blokkot bemutattuk a Trafóban. Nagyrészt a Soharóza Felhőből vagy az új Soharózások közül jelentkeztek erre a mostani projektre, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy ezek az énekesek nem a kiégett Halas Dórát látják annak minden keserűségével együtt. Teljesen új eséllyel indulunk, el tudják fogadni tőlem az új tanulásaimat, a változásaimat, az új és a régi erősségeimet. Hátrány, hogy mindent, amit évekig csiszoltam a régieken, azt most a berlini távolságból, egy 3 hónapos gyorstalpalón kellett átadnom nekik.
Szép kihívás volt, de nagyon jöttek velem, őszinte lelkesedéssel, odaadással, gyermeki kíváncsisággal és feltétel nélküli bizalommal. Ezt nagyon köszönöm nekik. A nőikari próbák például néha egészen varázslatosan sikeredtek. Mit néha! Minden nőikari próba boszorkányosan varázslatos volt.
– Tervezel a közeljövőben ismét együtt dolgozni a kórussal, vagy most egy pihenősebb időszak következik?
– Nem pihenésnek hívnám… lefagyásnak, hátralépésnek, elengedésnek, gyásznak, gyógyulásnak. Az életem és a személyem 80%-a kitépődött most belőlem. Én téptem ki, de akkor is így van. Mélységes fájdalmakat élek meg, nap mint nap, és ezért most végre megfogadtam a kitartóan türelmes férjem tanácsát, hogy meghatározhatatlan ideig lépjek hátra. Dolgozom az új dolgaimon, lelkes vagyok, van bennem erő és egyre több nyugalom, úgyhogy már nem félek – annak ellenére, hogy egy időben rettegtem. Lesz, ami lesz, és lesz, ahogy lesz. Hagyom organikusan alakulni, én csak annyit teszek, hogy nagyon tudatosan figyelek befelé, testileg-lelkileg-gondolatilag. Ez az egyik új szupererőm, amit szerintem nemcsak az iskolában kéne oktatni, hanem a várandós kismamáknál és kispapáknál kéne kezdeni.
– Mit üzensz azoknak, akik eddig is követték a munkádat, és esetleg nem jutnak el vasárnap a Memento Parkba?
– Hogy kövessék a Soharózát, mert gyönyörűen talpraálltak, élükön egy új, erős kuratóriummal, sok friss énekessel meg a régi tapasztalt rókákkal, remek új vezetőkkel, és azt gondolom, hogy csodás dolgokra képesek már most, nélkülem is. Aki pedig kíváncsi az én munkáimra, az kövessen engem is, pl. a Halas Ilushka Facebook oldalamon, ahol hosszan és őszintén beszélek bármiről, ami szembejön az életben. Meg keressék a Naked Snail Movement kicsi, de növekvő ágacskáit, legyen az zene, önfejlesztés vagy filozofikus rendrakás. Még én sem tudom, miből lesz a cserebogár, de az is lehet, hogy egy meztelen csigából.
Az előadás a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében, a Budapest Brand támogatásával valósul meg.
