Kelet-Európa és Délnyugat-Ázsia határán található a Kaukázusban Grúzia a Fekete-tenger keleti partján. Bár az ország évezredeken keresztül nagyhatalmak határán feküdt, kitéve ezzel nekik önmaga függetlenségét, mégis fennmaradt a grúz nép.
Ősidők óta élnek itt emberek, a grúz kultúra gyökerei pedig mintegy 3000 évre nyúlnak vissza a történelemben. Már a történelem előtti időkben készítettek itt bort a Kaukázus déli lejtőiről származó szőlőből, ami a világ első szőlőből erjesztéssel készített itala volt. Gyakorlatilag a bor őshazája Grúzia, és a bortermelés a mai napig az ország gazdaságának kiemelkedő részét képezi.
Mitől olyan különleges a grúz bor? Hogyan készül és miben? A részleteket megtudhatod a Wanderers cikkéből, de mi is elárulunk néhány részletet, ha velünk tartasz.
A hagyományos eljárással készített grúz bor
1970-ben forgattak az akkori Szovjetunióban A korsó címmel egy filmvígjátékot, amelyben főszerepet kap a grúzok által borkészítésre használt ún. kvevri. Ez tulajdonképpen egy speciális agyagedény, amit teljes terjedelmében a földbe ásnak. Hatalmas méretűek is lehetnek, öblösek és az egyenletes hőmérséklet elérése érdekében kerülnek a földbe.
Itt aztán beletöltik a szőlőből készült mustot a törköllyel együtt, majd lefedik és hagyják érni nagyjából 6 hónapig. A hagyományos módszer szerint naponta több alkalommal csömöszölnek, azaz megkeverik, alámerítik a törkölyt, hogy minél több anyag oldódjon ki a mustba. Így a must spontán és egyenletes hőmérsékleten erjed.
Nem használnak semmilyen adalékanyagot sem az erjesztés, sem az érlelés során. A bort 5-6 hónap után átfejtik egy másik kvevrikbe, ahol akár több évig is érlelődhet a hermetikusan lezárt edényben. Ezután kerülnek a borok derítés és szűrés nélkül a palackokba.
A kvevriben készült borokról
Ha fehérszőlő volt az alapanyag, akkor ezek lesznek a narancsborok, amelyeknek színe mély arany vagy borostyánszínben pompázik. Magas az extrakttartalmuk, egyedi az illatuk és az ízviláguk, merőben eltérnek más borok karakterisztikájától.
A kvevriben készítenek vörösbort is, nem csupán fehéret, amelyeknek nagyon intenzív az ízviláguk és az illatuk is. Grúzia nyugati részein sok esetben rövidebb ideig tart az erjesztés, mint a fent leírt módszernél, így azoknak a boroknak az ízvilága sokkal szelídebb.
A kvevri borok ára nem olcsó, hiszen hosszas az érlelés folyamata, és rengeteg emberi munka van bennük. Ám volt egy időszak, amikor sajnos rákényszerült a grúz nép, hogy tömegével gyártson silány minőségű borokat a hagyományos helyett. Mi történt?
Amikor a politika győzött egy időre
Amikor Grúziát bekebelezte a Szovjetunió, akkor sajnos a bortermelők is elvesztették földjeiket. A kolhoz törvény alapján maximum egy holdjuk maradhatott, de a termés nagy részét is be kellett szolgáltatniuk.
Az ország átállt a nagyüzemi tömeggyártásra, több száz őshonos szőlófajtát kipusztítottak véglegesen. 1991-ben azonban összeomlott a piac is a Szovjetunióval együtt, majd a gyatra bor 2006-ban tűnt el végleg, amikor Putyin betiltotta az importját.