A Pesti Vigadóban, a Magyar Művészeti Akadémia székházában idén tizedik esztendeje mutatkoznak be az MMA Képzőművészeti Tagozata által díjazott alkotók.
A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) kiemelt feladatának tekinti a hazai alkotóművészek megbecsülését és ösztönzését, így minden tagozat évente két díjat adományoz saját művészeti ága kiemelkedő képviselőjének, négy ösztöndíjat a középgeneráció és két Életút díjat az idősebb generáció legjelesebb alkotóművészeinek.
A Pesti Vigadóban augusztus végén nyílt kamaratárlat a 2022–2023. évben az MMA Képzőművészeti Tagozata Művészeti ösztöndíjában részesített Bukta Norbert, Gaál Tamás, Katona Zoltán, Kopriva Attila képzőművészek, a köztestület 2022. évi Életút díjával kitüntetett Bardócz Lajos és Szkok Iván képzőművészek, továbbá Antik Sándor és Sulyok Gabriella képzőművészek, az MMA Képzőművészeti Tagozat 2022. évi díjazottjainak munkáit mutatja be.
Szabó Noémi művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta: e nyolc nagyon különböző karakterű alkotót a szemlélődésre, kontemplációra való képesség köti össze. A tudomány mindenhatóságába vetett hit korszakában ezek az alkotások a transzcendenciára való nyitottságra irányítják a figyelmet. A válogatás szempontjainál döntő fontosságú volt, hogy a látogató a teljes életművekről is benyomást szerezzen.
Az erdélyi származású Bardócz Lajos közel hat évtizedes alkotótevékenységének ívét a metaforák konzekvens használata rajzolja meg. Művészetének középpontjában az emberi létezés szabadságának, illetve e szabadság korlátainak vizsgálta áll.
Szkok Iván életművének főbb állomásait emblematikus művei képviselik a kiállításon. Az alkotások híven reprezentálják a művész „dionüszoszi” szemléletét, amely a nőt, az anyát, mint életet adó ősi princípiumot helyezi az életmű fókuszába.
Sulyok Gabriella hat évtizedet felölelő művészeti pályája nem a nagy stiláris fordulatokról, hanem a rezdülésszerű elmozdulásokról szól. Különleges, szeizmografikai alkotásai az idő változatlanságát ragadják meg.
A Kolozsváron élő Antik Sándor a szociografikus munkák után a rendszerváltást követően kezdett önmagára reflektáló alkotásokat készíteni – a kiállítás a művész mindkét korszakát reprezentálja.
Katona Zoltán organikus eredetű, de nonfiguratív formavilágú festményeket alkotott, az 1990-es évek második felében a korábbi forrongó, az őskáosz állandó átalakulásában lévő anyagát egyre inkább strukturálta. A kiállításon szereplő alkotásai a látomások világába vezetnek.
Gaál Tamás korábban is alkalmazott nem hagyományos szobrászi anyagokat: horgonyzott fémlemezt, kerámiacsempét, valamint populáris kultúrából származó tárgyakat. Hajazat című sorozatának fókuszában az emberi hajviselet és annak különböző jelentésrétegei állnak.
A kárpátaljai Kopriva Attila Park Zóna címet viselő műveinek csoportja a háború első fázisához kapcsolódik, amikor a lakhelyüket elhagyni kényszerült menekültek ideiglenes otthonra leltek. A posztimpresszionista hangulatú, vázlatszerű, ragyogó színhatású vázlatok egy derűs világ illúzióját idézik, melyek mély feszültséget teremtenek a mögöttük meghúzódó egzisztenciális és sorstragédiákkal.
Bukta Norbert sajátos formában, korábbi műveiből készített installációval képviselteti magát a kiállításon. Az installáció különböző részein a szakralitás különböző szintjei: a kulturális-történeti réteg, az archetipikus, folklorisztikus, valamint a transzcendens, univerzális réteg végül koherens egységgé válnak.
A tárlat megtekinthető 2024. szeptember 29-ig a Pesti Vigadó V. emeletén, minden nap 10:00 és 19:00 között.
