Gáspár Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész 1956. április 9-én született Szentesen.
Gáspár Sándor Szentesen nőtt fel. 1979-ben szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd rögtön a Vígszínházhoz szerződött. Öccsével, Gáspár Tiborral, aki nála egy évvel később végzett a színművészetin, annyira hasonlítottak egymásra, hogy pályájuk kezdetén, 1980-ban ikreket játszottak Bacsó Péter Ki beszél itt szerelemről? című filmjében.
Gáspár Sándor 1982 őszén közreműködött a Katona József Színház megalapításában, a Székely Gábor vezette, gyorsan legendássá vált társulatnak 1987-ig volt tagja, ezután szabadfoglalkozású művészként folytatta pályafutását. 1993-ban részt vett a Törőcsik Mari, Taub János és Schwajda György irányította Művész Színház elindításában, majd a két évig létező teátrumból alakult Thália Színházban játszott tovább.
1997-ben ismét váltott, a társulatból kiválva többedmagával megalakította a Kelemen László Színkört, amely a Márta István vezette Új Színházban kapott helyet. 2000-ben csatlakozott az Új Színház társulatához, innen 2012-ben, amikor Dörner Györgyöt nevezték ki a teátrum élére, a pályázatban foglaltakkal kapcsolatos vitájuk miatt távozott, és a Nemzeti Színházhoz szerződött. 2013-ban, Alföldi Róbert igazgatói megbízatásának lejárta után ebből a műhelyből is kilépett, azóta a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja.
Dinamikus egyéniség, sokoldalú jellemábrázoló tehetsége klasszikus és kortárs színművekben egyaránt megmutatkozik, játékából, lényéből teremtő feszültség árad. Főiskolai mesterein, Horvai Istvánon és Kapás Dezsőn kívül számos neves rendezővel – Zsámbéki Gáborral, Taub Jánossal, Valló Péterrel, Szász Jánossal, Alföldi Róberttel – dolgozott már együtt.
Több mint 90 bemutatót mondhat a magáénak, legnagyobb sikerét Raymond Queneau abszurd darabjában, a Stílusgyakorlatokban aratta. Bán Jánossal és Dörner Györggyel több tucat stílusban adták elő ugyanazt a rövid alaptörténetet fergeteges humorral (a három színészt még főiskolás korukban tudatosan „rakták össze” tanáraik). A Stílusgyakorlatokban Bán János a lírai groteszk figurát, Dörner György az ironikus rezonőrt, Gáspár Sándor az ösztönös férfit keltette életre. Az ősbemutató – vizsgadarabként – 1982-ben a színművészeti főiskolán volt, az előadások a Katona József Színházban folytatódtak telt házzal, a hatszázadikat már a Komédium Színházban tartották, ezzel a Stílusgyakorlatok minden idők leghosszabb magyar színpadi sikersorozatának bizonyult. Gáspár Sándor a Komédium színpadán egy másik, 400 előadást is túllépő darabban, Mrozek Striptease című komédiában is játszott Eperjes Károllyal.
Olyan szerepekben remekelt, mint Popriscsin (Gogol: Egy őrült naplója), John Merrick (Pomerance: Az elefántember), Cliff (Mastrosimone: A pulóvergyűjtő), Férfi (Spiró György: Koccanás), Kroge (Klaus Mann: Mephisto), De Sade márki (Weiss: Marat/Sade).
A színpadon kívül több mint 60 játék- és tévéfilmben játszott. Szerepelt a kultikussá vált Üvegtigris mindhárom részében, s – többek között – olyan alkotásokban, mint Az erőd (1979), A falfúró (1985), Csók, anyu (1986), Csapd le csacsi (1990), Roncsfilm (1992), Woyzeck (1993), A miniszter félrelép (1997), Magyar vándor (2004), Delta (2007), A hetedik kör (2008), Égi madár (2011), Pillangó (2012), valamint a Hacktion újratöltve című televíziós sorozatban (2012).
Művészi munkássága elismeréséül 1986-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1999-ben lett érdemes művész. 1990-ben megkapta a filmszemle díját, 1991-ben és 1993-ban a filmkritikusok B. Nagy László-díját. A Kossuth-díjat 2009-ben vehette át sokoldalú, művészi munkásságának elismeréseként. 2014-ben megkapta a Páger Antal-színészdíjat, 2015 óta szülővárosa, Szentes díszpolgára. Bánsági Ildikó színésznővel kötött házasságából két gyermeke született.
(Via MTI)
