Épp csak lezajlott Az Orfeum mágusa nagy sikerű ősbemutatója, a főszereplő, Somossy Károly feleségét, Arminát alakító Füredi Nikolett a Nine című musical központi férfi karakterének múzsája, Claudia által egy másik műfajba, de hasonlóan bonyolult kapcsolatba lép.
– Épp a Nine felújítópróbái közben beszélgetünk. Amikor ennyire hosszú idő telik el két blokk között, hogyan hangolódsz az előadásra, a szerepedre?
– Az egyik szívem csücske a Nine! Rengeteg kedves emlékem fűződik a próbaidőszakhoz és az előadásokhoz, úgyhogy nagyon vártam, mikor lesz az a pillanat, amikor ismét visszatér a repertoárra. Eddig nem játszottunk belőle olyan nagy szériát, hogy a zsigerileg tudjunk benne működni, ezért most jóval nagyobb volt bennem az izgalom a felújítópróbák kezdetén. A ráhangolódás nem ment nehezen, mert többször nosztalgiáztunk a kollégákkal, függetlenül attól, ki melyik szereposztásban volt. A dalomat többször énekeltem különböző fellépéseken, a szövegkönyvet viszont jó alaposan át kellett néznem. Nagyon precíz vagyok, mindent pontosan lejegyzetelek, hogy ha bármi kétségem merülne fel, meglegyenek a támpontok. Egyébként az érdekes, mennyire mélyen elraktározódik egy előadás a memóriában: amikor már föladnád, mert azt érzed, nem tudod, mi a következő mozdulat vagy mondat, valahonnan egyszer csak mégis reflexszerűen előjön a megfelelő szó vagy gesztus. Tudatosan biztosan nem tudnám visszaidézni, de a színpadon, a helyzetben, a partner által teljesen természetesen következik.
– Mitől tud a szíved csücskévé válni egy előadás, egy szerep?
– Nagyon fontos az, hogy milyen hangulatban telik a próbaidőszak, a Nine-é pedig különösen meghatározó volt. Balázs Zoli annyira különleges képességű ember és rendező, amilyennel ritkán találkozunk a pályán. Sokféle jó rendező van, de köztük Zoli számomra külön fogalom lett. Elképesztően felkészülten érkezett a próbákra, és tőlünk is ezt ugyanezt várta. Mivel ez egy hihetetlenül jó zenei anyag, mindegyik dal izgalmas, komoly feladatot adó, közülük nem egy igazi sláger, eleve élveztük a felkészülést. Az olvasópróbán Zoli maga olvasta föl az egész művet, ami szokatlan volt, és mi prezentáltuk a dalokat. Nem fogom elfelejteni, ahogy minden dal után hatalmas taps tört ki, és euforikus érzés kerített mindenkit a hatalmába. Ilyet még nem tapasztaltam a pályám során. Szenzációsan lettek kiosztva a szerepek, mindenkinek valódi kihívást jelentenek. Igazi jutalomjáték, bár más keretek közé vagyunk szorítva, mint amit megszoktunk. Zoli kibillentett bennünket a komfortzónánkból. Hihetetlenül felkészült mindannyiunkból, tudta, kinek milyen gyakran használt mozdulatai, gesztusai vannak, a próbákon pedig éles szemmel figyelt bennünket, hogy ne a már jól bevált, megszokott eszközeinket használjuk. Folyamatosan magunkkal szembesített, ami egész más készenléti és éberségi állapotot idézett elő. Szinte tükröt tartott nekünk, de mindezt tisztelettel és finomsággal csinálta, nem bántó kritikával, hanem azzal a céllal, hogy tovább építsen bennünket, és ebben az előadásban mindenki a legjobb formáját fussa. Tehát amellett, hogy tartott nekünk egy színészkurzust, szinte láthatatlanul részt vettünk egy csoportterápiában is, mert a közös munka révén a társaság nagyon összekovácsolódott, mindenki segített és drukkolt a másiknak. Emiatt is nagyon várom, hogy ebbe a légkörbe visszacsöppenjünk.
– A Nine visszatér, Az Orfeum mágusának első etapja viszont épp most ért véget. Hogyan élted meg a premiert, ami ráadásul ősbemutató is volt?
– Már nagyon vártuk a közönséget! Szokatlanul hosszú volt a próbaidőszak, ami épp az ősbemutató ténye miatt nem meglepő, és vágytam arra, hogy megtapasztaljam a nézők visszajelzését. Már az első nyilvános főpróba fantasztikus érzés volt, mert éreztem, hogy szeretik az előadást, magával ragadja őket az orfeumi világ, a pazar a látvány, a jelmezek, a zene. A szokásosnál hosszabb, de egyetlen pillanatig sem unalmas: rengeteg a karakter, színesek a figurák, van benne humor és elgondolkodtató pillanat is, fülbemászó a zene, folyamatosan mozgásban van a színpad, zajlanak az események.
– Armina áriájánál azonban mintha megállna az idő.
– Igen, és a színpadon is éreztem a nézők figyelmét. Nagyon különleges dal született, aminek az az egyik varázsa, hogy a zeneszerző, a szövegíró és a rendező merte Arminát négy és fél percre szinte egyedül hagyni a színpadon, hogy az érzelmeit összefoglalja egyetlen áriában. Ettől a tiszta helyzettől pedig megtörténik a csoda.
– Énekeltél már sok nagyívű szerepet, de ilyen komoly operai képességet kívánó zenei anyaggal még nem találkoztál.
– Armina hatalmas feladat, mert Pejtsik Péter, a zeneszerző valóban operai magasságokat írt. Péterrel ismertük már egymást, ő hangszerelte az Abigélt, tehát tisztában volt a képességeimmel, de nem tagadom, izgultam. Számomra extra kihívás két olyan fantasztikus művésznővel, két olyan csodálatos koloratúrszopránnal osztozni a szerepen, mint Fischl Mónika és Lukács Anita. Volt egy operettes periódusom, amikor énekeltem a Csárdáskirálynő Szilviáját, a Lili bárónő címszerepét, az utóbbi években pedig a Mária evangéliuma Máriája igényelt a musicalektől eltérő hangi kvalitást, de olyan magasságokba az a szerep sem vitt. Arminára nagyon-nagyon komolyan készültem Iván Ildikó operaénekes segítségével. Több alkalommal találkoztunk a próbaidőszak alatt, ami rettenetesen sokat segített és biztonságérzetet adott.
– Milyen kapaszkodókat kaptál Armina karakteréhez a rendezőtől, Bozsik Yvette-től?
– Sokat beszélgettünk arról, miért tart ki a végletekig férje mellett, hiszen tisztában van azzal, hogy Somossyt az érzelmek és az érzékek vezérlik. Ugyanakkor látja azt is, milyen zseniális alkotó, szinte művész, aki tudja, mivel lehet az embereket elkápráztatni, hogyan tudja a szórakozni vágyó magyar és európai elitet megfogni, mik az aktuális trendek. Yvette elképzelése szerint minden karakter megfeleltethető a tarot kártya egy-egy lapjának. Armina a papnő, aki a mágus mögött áll. Somossy irányítja az Orfeumot, Armina pedig finoman, láthatatlanul irányítja férjét. Egy magabiztos nő, akinek van eleganciája, méltósága, önismerete és helyzetfelismerése, és ez az az erő, ami miatt minden kaland ellenére visszafogadja Somossyt. Az emberi nagyságáról árulkodik, hogy túl tud lépni férje csapodárságán.
– Mit jelent a pályádon ez a feladat?
– Minden munkát komolyan veszek, de Az Orfeum mágusa az első pillanattól a szívügyem. Yvette többször meg is jegyezte, mennyire látszik rajtam az elhivatottság. Nem volt véletlen: szerettem volna a Budapesti Operettszínházban operettprimadonnaként méltó módon bemutatkozni.
