Április 13-án a Thália Színház nagyszínpadán mutatják be Kelemen József rendezésében Eugène Labiche francia vígjátékát Nyakamon a nászmenet címmel. A sokszereplős, sok helyszínen játszódó előadás egyik főszereplőjét, Gubás Gabit énekről, táncról és plankelésről is kérdeztük.
– Az évad legnagyobb produkciójának ígérkezik az utolsó bemutatótok. Mitől válik majd Eugène Labiche francia bohózata nagyszabásúvá a ti előadásotokban?
– Egyrészt a fél társulat játszik az előadásban, másrészt meghatározó vonása lesz az új darabnak, hogy tele lesz jobbnál jobb zenés számokkal. Bár nem vagyunk zenés színház, de most olyan színészek állnak majd színpadra, akik mind szeretnek énekelni. Furák Péter zenei vezető olyan nagy slágereket dolgozott át az előadás számára, mint például a Funiculì, Funiculà. Ehhez sokat adnak még Varró Dani nagyszerű, leleményes dalszövegei is. Külön hálás vagyok azért, hogy Szabó Győző lesz a partnerem, akivel a Mélange, mélange című közös számunkat is elénekelhetjük, ami egy házasságtörésről szól. Győzővel már korábban is többször énekeltünk együtt, amikor csatlakozott az Éjszakai Nesz zenekaromhoz. Nemrég volt a Színházak Éjszakája, amikor az Arizona Mulatóban meg tudtuk mutatni a zenés oldalunkat is, és az is nagyon jól sikerült.
– Milyen kihívást tartogat számodra ez a darab?
– Inkább a szerepek sokfélesége és az átöltözések okoznak kihívást, mint a színészi játék. A történet szerint az esküvőjére készülő Fadinard lova véletlenül megeszi egy katona szeretőjének szalmakalapját. Azért, hogy a tomboló katona, a lebukást elkerülendő, ne verje szét a lagziját, Fadinard kénytelen mindent megtenni, hogy szerezzen egy ugyanolyan, különleges, drága kalapot az esküvő előtt. Én játszom Anaïs-t, a bonyodalmat okozó kalap tulajdonosát. Mivel sokan több karaktert is játszunk, gyors öltözésekre van szükség ahhoz, hogy a következő jelentben már a násznép egyik tagjaként jelenjek meg, vagy éppen egy öregasszonnyá változzak át.
– Khell Zsolt grandiózus díszletei öt helyszínre lettek tervezve, forgószínpadot is használtok és a színészek is folyamatos átöltözésben lesznek. Hogyan tudjátok próbálni ezt a logisztikailag összetett előadást?
– Az előadás már a finisben jár, de egyelőre még csak részleteket tudunk próbálni épp a helyszínek és a szerepek kavalkádja miatt. Még van két hét a bemutatóig, de ebben az utolsó előtti fázisban még szétesik a darab, ami egy természetes folyamat, hiszen a próbák után most jönnek be a díszletek és a jelmezek, és ezeket is be kell építeni az előadásba. Olyan sokan játszunk a darabban, beleértve a gyors jelenet- és szerepváltások miatt a kulisszák mögött dolgozó kollégákat is, hogy eddig részpróbákat tartottunk. A nagy euforikus összjáték, amikor mindenki jelmezben egyszerre jelen van a színpadon, még hátravan.
– Eredetileg táncos szerettél volna. Örülsz, amikor a színpadon koreográfiát tanulhatsz?
– Persze. Legutoljára a Szervét Tibor rendezte Szajré című előadásban táncoltam, ahol Tibor az első olvasópróba után azt mondta nekem, hogy neked itt ír szteppet kellene táncolni. Kerekre nyílt a szemem, és azt válaszoltam, hogy olyat még nem tanultam, de akkor nézzük meg. Három napunk volt megtanulni a koreográfiát, amit aztán telefonnal felvettünk, és utána annak a segítségével gyakoroltuk be. A Nyakamon a nászmenet című előadásban nem ír sztepp lesz, hanem hol keringő, hol csárdás, attól függően, hogy Takács Judit, a darab koreográfusa mit talált ki az adott jelenethez.
– Nem sokkal ezelőtt kaptad meg a Just cleartől az Év legfittebb színésznője díját is. Mit szoktál tenni azért, hogy formában legyél, és képes legyél például erős fizikumot igénylő ír szteppet táncolni?
– Nagyon meglepett, amikor felhívtak, hogy megnyertem ezt a díjat. Természetgyógyász férj mellett persze elég tudatosan figyelek a testemre és lelkemre, és a kettő összhangjára is, szoktam sportolni is, de azért mégis megtisztelőnek éreztem, hogy most kapom meg ezt a díjat. Tíz vagy húsz évvel ezelőtt valószínűleg nem lepett volna meg ennyire, de közel az ötvenhez ez tényleg egy jóleső elismerés számomra.
– Többször hangsúlyoztad azt interjúkban, hogy a gyerekeiddel töltött idő nagyon fontos számodra, amiért nem bánod, ha más fontos dolgokról le kell mondani. Mikor és hogyan szakítasz időt arra, hogy nyugalomban lehess velük?
– Például szoktunk együtt edzeni! Amikor hazamentem, és elmeséltem nekik, hogy megkaptam a legfittebb színésznő díját, akkor rögtön azt kérdezték, hogy „Miért? Tudják, hogy te öt percig is tudsz plankelni?” Mondtam, hogy ezt nem kérdezték tőlem, azt csak ti tudjátok. “És nem mutattad meg nekik, amikor átvetted a díjat?” kérdeztek vissza. Ezen jót mulattunk. Szóval szoktunk közösen sportolni, nyújtani vagy meditálni. Van, amikor kártyázunk vagy csak sétálni megyünk az erdőbe. Főleg a pandémia alatt kezdtem azt érezni, hogy nagyon szeretném a közösen töltött időt megtartani velük. Boldoggá tesz, hogy mindkét tinédzser gyerekemmel jó a kapcsolatom.
– Van olyan helyzet, amikor ők vonnak be téged a saját világukba?
– Igen. A fiam múltkor egy kifejezetten nehéz dolgot tanított meg nekem. Őszintén szólva, én nem szeretem a matematikát, de ő nagyon magas szinten műveli, és volt türelme négy órán keresztül magyarázni és megértetni egy olyan matematikai trükköt a sakktáblán, amivel később le tudtam nyűgözni az apját, amikor hazaért. Elmondta, hogy pontosan hogyan kell kiszámolni és milyen összefüggéseket kell megjegyeznem. Nagyon élveztem azt, ahogy a fiam megmutatja és átadja nekem a matematika iránti lelkesedését. Teljesen átjött az, hogy mi nyűgözi le őt a számokban. Nemcsak én, hanem ők is erősen hatnak rám, és gyakran behúzzuk egymást a saját érdeklődési körünkbe.
