Benedek Miklós Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1946. szeptember 28-án született és 2024. január 9-én hunyt el.
Édesapja Benedek Tibor, a pesti kabarék elmaradhatatlan figurája volt. Emlékei szerint ötéves kora óta színész akart lenni, hetente többször is nézte az előadásokat a kulisszák mögül. A színművészeti főiskolára tulajdonképpen már az érettségi előtt felvették, de matematika tanárának egy buktatással sikerült elérnie, hogy a dolog ne menjen simán.
A főiskolán Szinetár Miklós osztályába került, 1965-ben egyik osztálytársával, Vallai Péterrel megnyerték a Ki mit tud paródiakategóriáját. Diplomáját 1969-ben szerezte meg, s rögtön szerződtette Both Béla, a Nemzeti Színház akkori igazgatója, aki még főiskolásként látta egy Ady-esten.
A Nemzetinél több mint egy évtizedet töltött, majd a Katona József Színház következett, a társulatnak a kezdetektől, 1983-tól volt tagja. Pályájának ezt a szakaszát kimagaslónak tartotta, mert olyan mesterei lehettek, mint Zsámbéki Gábor és Székely Gábor. Itt kezdett el rendezni is, e minőségében a Galócza hozta meg számára az első nagy sikert.
Ő volt a szellemi atyja a Budapest Orfeum című produkciónak, amit Császár Angelával és Szacsvay Lászlóval közösen hoztak létre. Az 1907-1945 – egy korszak dalok, versek, jelenetek tükrében alcímű legendás előadást különböző színpadokon csaknem négyszáz alkalommal játszották el, 1979-től egy évtizeden át, s bejárták vele a világot is.
A 2002-ben megnyílt új Nemzeti Színházba Schwajda György hívására ment Shakespeare A viharjában Prosperót játszani. 2003-ban, már Jordán Tamás igazgatása alatt lett a társulat tagja, 2009-től ismét szabadúszó lett. Vendégként az ország szinte minden színházában játszott vagy rendezett, 1992 és 2007 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem oktatója volt.
Benedek Miklós stílusa ironikus és szellemes volt, s mindig hordozott valami különös eleganciát. A két háború közötti pesti polgár figuráját, stílusát, modorát keltette életre, de alakításában mindig volt egy kis fintor, egy kis tragikomédia. Klasszikus szerepekben és modern darabokban egyaránt emlékezetes alakítást nyújtott, így a Katona József Színházban a Mirandolinában, a Tarelkin halálában és a pályája fordulópontjának, talán csúcsának tartott Füst Milán-drámában, a Catullusban, Bulgakov Menekülésében. A játékszínben eljátszotta a Hyppolit, a lakájt, a Nemzetiben Pilátust a Mester és Margaritában.
A Vígszínházban szerepelt a Csókos asszony, a Nóra és a Játék a kastélyban című darabokban, valamint a Játékszínben és az Orlai produkció több darabjában (Aranytó, A nagy négyes). Rendezőként több Heltai- és Molnár-darabot, számos komédiát, zenés játékot vitt színre, s ő jegyzi Szacsvay László Szép Ernő-estjének színpadra állítását.
Számtalan tévéjátékban szerepelt. Filmjei közül a Turnét, A szeleburdi családot és a Macskafogó című rajzfilmet tartotta emlékezetesnek, utóbbiban Mr. Teufelnek kölcsönözte hangját. Pálfi György 2014-es Szabadesés című alkotásában Molnár Piroskával játszott.
Művészi teljesítményét 1981-ben Jászai Mari-díjjal, 1989-ben érdemes művész, 2012-ben kiváló művész címmel jutalmazták. A Kossuth-díjat 2016-ban vehette át utánozhatatlanul eredeti, kifinomult és elmélyült játékmódja, rendkívüli stílusérzékről tanúskodó emblematikus szerepformálásai, valamint a klasszikus kabarék világát is népszerűsítő kivételes és méltán nagyra értékelt művészi pályája elismeréseként.
(Via MTI, Színház.hu)
