A szinténzenész blog szinte teljesen a zenészekről szól, és nem is akárhogy. Abban más, hogy mindig az aktuális interjúalany határozza meg, kivel olvashatunk beszélgetéseket, hiszen az utolsó kérdés mindig az, hogy melyik muzsikussal legyen a következő interjú. A szinténzenész által így egy virtuális láncolat alakulhat ki, amely megmutatja, ki kiért rajong a legjobban.
„A rajzolás számomra kényszerpálya volt, ezért is érezhettem azt, hogy nem akarom csinálni” – mondja a Képzőművészeti Egyetemen festő szakán végzett Csordás Zita énekesnő. Beszélgetés a Mayberian Sansküllots énekesnőjével örömről, szomorúságról és annak ellenszeréről.
Egy alkotópáros, akik 2019-ben minden egyes hónapban új dallal jelentkeztek. A Moyogi, azaz Trencsík Pali és Hegyi Krisztina (Kiki) otthonában annak jártam utána, hogyan tudták teljesíteni elsőre talán merésznek tűnő küldetésüket.
A Kéknyúl mellett többek között a Subtonesban és Szalóki Ági zenekarában jatszik, de a színpadon olykor Horváth Charlie mellett is láthatjuk. Csókás Zsolttal beszélgettünk.
Kurtág György ösztönzésére kezdett el foglalkozni azzal a hangszerrel, amelynek később magas fokú, széles körben elismert mesterévé vált. Az Indiában megszerzett zenei tudása egy egész életre meghatározta jövőjét. Szalai Péter tabláművészt kérdeztük.
Szőke Szabolcs képzőművésznek készült, de beszippantotta a színház – ennek hatására kezdett el újra zenélni. Legkedvesebb hangszere a gadulka.
Rohmann Ditta csellóművészről semmiképpen nem állíthatjuk, hogy kizárólag a klasszikus zene világában mozog otthonosan.
„Egyre fontosabbnak tartom a szabad improvizációt, amely olyan élményeket tartogat, amikkel minden zenésznek meg kellene ismerkednie” – vallja Ittzés Gergely, akivel Tompos Vince a Szinténzenész blog szerzője készített interjút.
A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:
© 2024, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.