Május 20-án 10 órától ismét zenés művészetterápiás foglalkozással várja a 4-10 éves gyerekeket és szüleiket az ISON. A mesefoglalkozások vezetője, Oláh Marcell így ír A tündérek hárfája című alkalomról:
Amikor valakinek el kell mondanom, hogy mik is pontosan ezek a foglalkozások, mindig bajban vagyok, mert én sem tudom pontosan. Egy kiválasztott mesére vannak felfűzve dalok, játékok, mondókák, feladatok. Zeneterápiás foglalkozás, művészetterápiás foglalkozás, drámafoglalkozás, önismereti foglalkozás, fejlesztő foglalkozás, gyerekelőadás…
Sokáig ízlelgettem ezeket a szavakat, de az volt az érzésem, hogy a foglalkozások ledobják magukról ezeket a megnevezéseket, ezért egyik mellett sem döntöttem, maradtam a zenés foglalkozásnál.
Terápia?
Valahol igen, mert nincsenek elvárásaink, de nem, mert nem célunk a fejlődés.
Előadás?
Igen, mert egyrészt magammal szemben a szépre és az igényesre törekszem, másrészt mert el kell nyernem a gyerekek figyelmét. Viszont a hagyományos értelembe vett előadásnál sokkal szabadabb műfaj, amibe akár belefér egy mesébe rejtett imaginációs feladat is.
Fejlesztés?
Igen, mert minden fejlesztés, ami a valóságban történik és lelkünket testünket az integráció felé mozdítja, viszont nem, mert nem rendszeres.
Azt gondolom, hogy ezek a foglalkozások abszolút tükrözik azt a két- vagy többarcúságot, ami engem jellemez. Sokan ismerhetnek a Szent Efrém Férfikar hosszú hajú, szakállas énekeseként, ugyanakkor talán kevesebben tudják, hogy amikor nem színpadon állok, akkor a pszichológusi fotelt koptatom. Ezek a foglalkozások ezen két arcom, látásmódom átfedéséből születtek. A zenepszichológia, a zeneterápia, a zene, mint fejlesztő eszköz lehetőségeinek felfedezése mind nagyon kedves területek számomra.
Amikor a foglalkozások lehetősége megnyílt előttem, valami olyasmi volt a fejemben, hogy: “jó-jó, az elméletet már nagyon jól tudom, most akkor ezt a tudást a gyakorlatba is át lehetne ültetni.” Az volt az érzésem, hogy amit én elméletben tudok, azok szép gondolatok. Szép gondolatok, a zenéről, a lélekről, az ember működéséről. Így azt szerettem volna, hogy ennek a megjelenése a valóságban is szép legyen. Ami belekerül, az ne gagyi legyen, hanem olyan dolog, amit én is szívesen éneklek, játszok, dúdolok.
A foglalkozásoknak egyértelműen célja az, hogy a résztvevők jól érezzék magukat rajta. Itt a résztvevő gyerekeken kívül a szülőkre is gondolok. Az, hogy ki mi miatt érzi jól magát, nagyon változó. Valaki akkor elégedett, ha minden hangszert kipróbált és minden játékban benne volt, viszont hallottam már olyat, hogy a foglalkozás alatt végig a partvonalon ülő kislány, amint kiléptek az ajtón megkérdezte: “És anya, mikor jövünk legközelebb Marci bácsihoz?”
A foglalkozások összeállítása és vezetése során mindig igyekszem jól egyensúlyozni a direktív és nondirektív elemekkel. Pszichológusként nagyon szeretek nondirektív eszközökkel dolgozni, amikor nem én mondok játékokat, témákat, csak igyekszem követni a gyereket és ő mutatja meg, hogy merre induljunk és mivel játszunk, miről beszélgessünk. Néhány éves szakmai tapasztalatom alapján biztosan állíthatom, a terápia során a gyerek arra fog elindulni, amerre neki dolga van, maximum kis segítségre, kísérésre szorul ebben a folyamatban. Előadóművészként viszont a megtervezettség és a bepróbáltság fontos elemei az előadásnak. A foglalkozások során nekem az a célom, hogy a gyerekeknek meglehessen az az élménye, hogy tulajdonképpen ami történik, az nem egy műsor, nem egy előadás, hanem egy közös játék, annak ellenére, hogy a mesének van egy története és a fejemben van egy sorrend, hogy melyik játék után melyik dal, vagy másik játék fog következni.
Mindenképpen fontos szempont a foglalkozások során, hogy valamilyen formában megvalósulhasson a közös zenélés, éneklés, illetve hogy a gyerekek haza tudjanak vinni valamilyen dalt vagy mondókát az alkalomról. Természetesen a szép hang, a jó ritmusérzék abszolút nem jelenik meg elvárásként, de az a tapasztalatom, hogy az egyéb játékokhoz képest egy jóízű közös éneklés vagy hangszerezés során a gyerekek közötti képesség- és életkorbeli különbségek abszolút háttérbe szorulnak.
Őszintén bízom benne, hogy ami a foglalkozások során a szőnyegen történik, nem marad ott, hanem kilépve a mindennapokba inspirál, gyűrűzik, szüremlik, és annyit talán meg tudok ígérni, hogy legközelebb már egy dallal gazdagabb lesz fürdőszobai repertoár.
Oláh Marcell pszichológus-énekes:
Oláh Marcell Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia specializáción szerezte diplomáját a Károli Gáspár Református Egyetemen. Jelenleg DSZIT (Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia) terapeuta tanulmányait végzi. Önkéntesként több évig vezetett zeneterápiás csoportokat a Vadaskert Gyermekpszichiátrián, valamint a Mozgássérült Emberek Rehabilitációs Intézetében. Jelenleg is gyerekekkel dolgozik, egyéni praxisa mellett iskolapszichológusként is.
A pszichológusi hivatás mellett Marcell énekesként dolgozik a Szent Efrém Férfikarban. Az ISON-ban tartott foglalkozásokon e két arcának egyesítésével repíti el a résztvevőket varázslatos, zenés világokba meséléssel, hangszerekkel és fülbemászóan szép dallamokkal. Mindezt interaktívan, a gyerekek teljeskörű fizikai és szellemi bevonásával.
“Munkámban gyakran nyúlok relaxációs, imaginációs, művészet és zeneterápiás elemekhez, melyek közül az utóbbi igen közel áll a szívemhez. Úgy gondolom, hogy igazán hatékony segítséget gyerekeknek csak a szülőkkel együttműködve tudok nyújtani, így igyekszem mindig jó és partneri kapcsolatot kialakítani a hozzám forduló szülőkkel. Munkámat rendszeres szupervízió mellett végzem.”
