A káoszelmélet szerint, ha egy lepke meglebbenti a szárnyait, az akár tájfunt is előidézhet a világ túlsó felén; a mindennapi életre levetítve ez annyit tesz, hogy a legapróbb változtatás is végzetes hatással lehet későbbi sorsunk alakulására. Egy igencsak ritka, bennszülött pillangónk immáron két évtizede repdes szerte a nagyvilágban, s amerre csak feltűnik, ott e jelenséget ováció fogadja, tapsorkán kíséri. Tavaly nyárestéken A Nyugat lánya Minnie-jeként, ősszel pedig Toscaként nyűgözte le a hazai közönséget. Első alkalommal énekli most Cso-cso-szán szerepét a Magyar Állami Operaház színpadán, mely világklasszis alakításáért már megkapta a legmagasabb cseh kulturális kitüntetést, a Thália-díjat. A Puccini-specialista drámai szopránnal, Boross Csillával beszélgetettünk a közelgő bemutató kapcsán, a Pillangókisasszony operaházi próbái közben.
– Messze még a 2023-as év vége, de mindenki, aki követi a fellépéseit, olvassa a kapcsolódó méltatásokat, kritikákat, örömmel konstatálja ismételt nemzetközi sikereit az utóbbi pár hónap tükrében. A Svéd Királyi Operában fergeteges Tosca előadással debütált, Marseille-ben a Nabucco-premieren a már védjegyévé vált Abigélt alakította újfent ékesszóló kritikai visszhangot keltve, s ugyancsak ezen operai hősnőket énekelve örvendeztette meg a zenerajongókat Brnoban. Közben aztán ismét színpadra állt egyik emblematikus szerepében a prágai Státní Operában, ahol az egyik előadás közben a pillangónak kis híján szárnya törött… A világ nagy színpadait járva, két szerelmi évődés, megőrülés és gyilkosság között jut ideje néha megpihenni is?
– Valójában tavaly február óta nem volt pihenésre lehetőségem, hiszen egymást érték az előadásaim idehaza és külföldön. Még arra sem volt időm, hogy beteg legyek. Mit nekem egy bordatörés, egy térdsérülés vagy éppen a Covid…
– Bordatörés?
– Igen, tél végén Prágában a Pillangókisasszony előadásokat bordatöréssel énekeltem végig, mivel a második előadás kezdete előtti pillanatban egy kolléga lekapcsolta a villanyt a színpadon, én pedig bezuhantam a díszletek közé. Csodával határos módon nem történt komolyabb bajom. Ebből is látszik, hogy ennek a szakmának vannak árnyoldalai is és nem csupán csillogásból áll. Ennek ellenére ebben az évben valóra vált több vágyam is; a stockholmi Kungliga Operanban való fellépés vagy éppen a marseille-i visszatérés, illetve a brnoi Jiří Heřman-féle Tosca (így már 3 rendezésében is énekelhettem), mind ide tartoznak. Mindegyik helyen külön meg kell, említsem azt a tomboló sikert, ami szinte felfoghatatlan a fülnek és az agynak, ami olyan a művésznek, mint az ópium, vagy mint a Szentlélek, ami átjárja. Ilyenkor nagyon hálás vagyok a sorsomnak.
– A brünni Janáček Színházban – anno az ottani társulat oszlopos tagjaként – öltötte első ízben magára a japán gésa kimonóját, majd hamarosan több szériában énekelve a Butterfly-t zajos sikert aratott a morva- mellett a cseh fővárosban is. Szerep és előadóművész kivételes találkozásáról, tökéletes szimbiózisáról írtak akkoriban a zenekritikusok. Olyannyira a reveláció erejével hatott az Ön Pillangója, hogy szervezett buszjáratokat indítottak Prágába kimondottan a Csilla Boross neve fémjelezte előadásokra. Lenyűgöző alakítását 2009-ben a legmagasabb kulturális kitüntetéssel, a Thália-díjjal honorálták, s itt nem mellékes megjegyeznem, hogy éppen a csehek nagy nemzeti ikonja, a nemrégiben elhunyt színész-operaénekes, Soňa Červená ajánlására. Mit jelent egy énekművész számára az ilyen fokú szakmai elismerés?
– A művésznek – ugyan sokan nem vallják be – mindig fontos a visszajelzés. Bár valószínűleg van mindenkinek egy belső origója, amihez viszonyítja saját magát. Ez a kitüntetés mindenképpen egy a társadalomban elfoglalt pozíciót mutat; a befektetett munka, eltökéltség, kitartás, szellemi minőség indikátora. Úgy érzem, hogy a Thália-díj, s a mindenkori ottani munkásságom okán a mai napig nagy megbecsültségben és tiszteletben van részem Csehországban.
– Itthon is hasonló a helyzet?
– Sokszor azt érzem, hogy itthon szinte ismeretlen vagyok.
– A Pillangókisasszony idegen, új színt jelentett anno a Puccini-palettán; minden szempontból különbözött, mintegy elütött a kor nagy drámaremekeitől, a Toscától, Manon Lescaut-tól, Bohémélettől. Mit gondol a darabról, a témaválasztásról, egyúttal a hősnőről?
– Nagy utat tett meg a szóban forgó opera a fogantatástól s az első bukástól a ma ismert végleges formájáig, melynek bemutatására 1906-ban került sor Párizsban. Ugyanebben az évben Puccini jelen volt a budapesti premieren, ellenben a darab Scala-beli újbóli bemutatóját már nem érhette meg. Körülbelül az 1800-as évek második felétől az utazási lehetőségek fejlődése, a gazdasági viszonyok, a cserekereskedelem kitágította a más kultúrák megismerésének lehetőségét. Nagy divatja lett az egzotikus témák feldolgozásának mind az irodalomban, mind pedig a képző- és zeneművészetben; Puccini mellett Mascagni, Sullivan vagy éppen Lehár komponáltak keleti tárgyú darabokat. A „couleur locale”, a japán népi dallamok, meglepő zenei megoldások, élő természeti hangok megjelenítése (madárcsicsergés, ágyúdörgés, tamtam) használata, a bravúros melódiafűzések mind az újdonság erejével hatottak. A témaválasztást illetően talán a mai európai gondolkodásunkkal, különösen a feminizmus térnyerése után nehéz megérteni a gésák titokzatos világát. A gésa nem kurtizánt jelent, hanem társasági hölgyet, akit maiko-koruktól fogva – 13 és 20 éves koruk között – művészetekre, különleges teaszertartásokra, legalább két hangszeren való játék elsajátítására tanítanak. Ahogyan a darabban Cso-cso-szán is megemlíti, jellemzően valamilyen okból elszegényedő családok adták leánygyermeküket az okijába, vagyis a gésaképzőbe.
– A darab interpretációtörténetében és diszkográfiájában elmélyülve valószínűsítem, hogy a Madama Butterfly – hasonlóképp, mint a Tosca – a nagy drámai- és spinto szopránok egyik hőn áhított szerepálma lehet. Albanesetől kezdve Tebaldin, de los Ángelesen, Moffón át Kabaivanskáig, Freniig, legendás művésznők hálás szerepe volt, de híven őrzi az emlékezet a tündökletes ’80-as, ’90-es évekbeli pesti előadásokat Kincses Veronika remekbe szabott Cso-cso-szán-alakításával. Mára – és ez sajnálatos módon egyfajta kortünet – úgyszólván „kikoptak”, eltűntek az igazán nagy formátumú, karizmatikus operaénekes egyéniségek. Valami egészen unikális színészi vénáról és értelemszerűen kivételes hangi megformálásról kell tanúbizonyságot tennie annak, aki a szóban forgó szerepre vállalkozik, hogy az nóvumként hasson, sokáig emlékezetes maradhasson. 8 Puccini-hősnővel a repertoárján mik a tapasztalatai a zeneszerző egyik legösszetettebb nőalakjával?
– Gyötrelmesen gyönyörű, rendkívül igényes és igencsak terjedelmes szerep Cso-cso-száné. Minden énekesnőnek, aki csak kísérletet tesz a szerep eléneklésére, már Butterfly belépőjében pontosan tudnia kell, hogy miként fog eljutni a III. felvonás záróképéhez, az utolsó hanghoz úgy, hogy a szólamot mindvégig friss hangon tudja abszolválni. A 15 esztendős ártatlan kislánytól az önmagát feláldozni képes anyáig, 3 év és 3 felvonás leforgása alatt egy egész életutat kell végig járni hangi kifejezésben és színészi játékban. Igazi pszichodráma! Cso-cso-szán pedig minden Puccini hősnő között az egyik legkomplexebb. Angelica nővér, Floria Tosca és Pillangókisasszony, ők mindhárman öngyilkosok lesznek egy veszteség hatására, Liù pedig, hogy megmentse élete szerelmét, Calàfot. A Pillangókisasszony az egyetlen viszont, amelyben a hősnő a becsülete megtartása végett rituális öngyilkosságot követ el, hogy ezáltal a szégyentől megtisztuljon.
– Az élet viharában megtépázott, sorsára hagyott lánytól utolsó, még megmaradt kincsét, a gyermekét akarják elszakítani, de fiát csak akkor adja oda, ha maga az édesapja jön el érte. Pinkerton éppenséggel nem az operairodalom legrokonszenvesebb figurája, nem a felelős, hűséges férfi mintapéldánya…
– „America forever!” – hangzik el credója az első jelenetében, s már itt kiütközik a másik kultúra elutasítása, a nő és országa leigázása. Számára Japán „Nagyon kényelmes ország, nem szigorúk az erkölcsök s a formák…” (Váradi Sándor ford. ~ a szerk.) A darabban tehát erősen kirajzolódik Kelet és Nyugat ellentéte, erkölcsiségének, moráljának különbözősége. Butterfly első felvonásbeli örömét, a számára szent házasságkötést két küzdelemmel teli felvonás követi. A hősnő egyre növekvő kétségbeesését, érzelmi hullámvasútját Puccini zenekari jelenléte, tökéletes lélektani aláfestése erősíti.
– Három alkalommal lép színpadra e szerepben az elkövetkező hetekben az Operaházban. Már javában zajlanak a próbák, forró sikerű estéket jósolnak, nem mellesleg először láthatja-hallhatja Önt a magyar publikum Cso-cso-szánként. Milyennek ígérkezik a pesti Pillangókisasszony?
– Szép, klasszikus előadás Kerényi Miklós Gábor rendezésében, Kentaur tradicionális díszleteiben. Kiváló kollégákkal kettős szereposztásban visszük színre a darabot a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, a nagyszerű Kovács János vezényletével. Fájdalmasan szép estét ígérhetek, Puccini muzsikája mindig mindenkit megindít…
Boross Csilla elkövetkező fellépéseit a művész hivatalos oldalán, vagy ide kattintva követhetik.
