Ötállomásos turnéra indul Kelemen Barnabás az Utópia Zenekarral, melynek budapesti hangversenyére a Müpa és a Fesztivál Akadémia együttműködésében kerül sor november 17-én. A világ egyik legkülönlegesebb együttesének karmester-zeneigazgatóját, Teodor Currentzist kérdeztük.
– Mikor döntött úgy, hogy karmester lesz?
– Valójában zeneszerzőnek kellett volna lennem, mert gyerekkoromtól ez volt a vágyam, de aztán volt egy felismerésem: ha elkezdek dolgozni egy partitúrával, látomásaim lesznek. Valami egészen különleges élmény kerít hatalmába, olyan, mintha egy ablak nyílna a paradicsomra. Nem nagyon tudtam ezt már akkor sem szavakba önteni, viszont meg akartam osztani másokkal, ezért döntöttem úgy, hogy vezényelni kezdek.
– Sokáig Oroszországban tanult. Hogyan került oda?
– A 90-es évek elején mentem Szentpétervárra, ahol a fantasztikus Ilja Muszin növendéke lettem. Nagyon más időket éltünk. Miközben Nyugat-Európa már rátalált a technológiai fejlődés útjára, addig a keleti országok még csak álmodoztak egy szebb jövőről. Oroszországban a nők még fonták a hajukat, a férfiak pedig továbbra is ideákról vitatkoztak a konyhaasztalnál. Egyfajta platóni világ volt ez, tele álmokkal, érzelmekkel. Én akkoriban pontosan ezt kerestem. Olyan volt, mintha valami itt maradt volna a romantika szelleméből, Puskinból, Csajkovszkijból.
– Budapestre éppen egy Csajkovszkij-szimfóniát hoz. Milyen a kapcsolata a darabbal?
– Az V. szimfónia régóta a kedvencem. Ez volt az első darabok egyike, amit órai anyagként a professzorom előtt kellett vezényelnem. Ritkán veszem elő, talán azért is, mert túl sok személyes és meghatározó emlék fűz hozzá. Mindig találok benne valami újat, csak remélni tudom, hogy ezt a mostani közönség is így érzi majd.
– Nem először vezényel Budapesten. Milyen emlékei vannak?
– Nagyjából harminc éve voltam itt először. Már akkor beleszerettem a városba, és azóta is szívesen térek vissza. Gyakorlatilag beutaztam az országot, inspirációt kerestem, és meg is találtam. Nagyon közel érzem magamhoz a magyar kultúrát, Bartók, Ligeti és Kurtág zenéje, valamint Tarr Béla filmjei rendre lenyűgöznek.
– A koncerten az Utópia Zenekart vezényli, mely mondhatjuk, hogy a világ egyik legkülönlegesebb zenekara. Mesélne az együttesről?
– Az Utópia Zenekar nem más, mint egy valóra vált álom. Olyan művészeket akartam egy közös együttesbe hívni, akik a legelkötelezettebbek, nem az órájukat nézik, energikusak, többet akarnak, és mindent a zenére tesznek fel. Ez nem csak az én álmom volt, de azoké a professzionális muzsikusoké, koncertmestereké és szólistáké is, akik egyként vesznek részt ebben a csodálatos zenei utazásban. Nagyon hálás vagyok nekik.
– Mi áll pontosan az utópia név mögött?
– A lehetetlen megvalósítása. Ez inspirál minket. Az hiszem, hogy a legutópikusabb álmok akkor tudnak csak valóra válni, ha hajlandóak vagyunk elfogadni, hogy nincs lehetetlen.
– A zenekarban számos különböző nemzetiségű zenész játszik.
– Én azt gondolom, hogy a különböző nézetek, hagyományok, élet- és kulturális tapasztalatok csak gazdagítják egymást. Nézzük csak meg egy barokk szvit tételeit: Allemande, Courante, Sarabande, Gigue. Ezek is mind különböző: német, francia, spanyol és ír gyökerű táncok, vagy ott van megint Csajkovszkij, aki A diótörő című balettzenéjébe szintén különböző, arab, kínai, spanyol és orosz táncokat is felhasznált. Ez a sokszínűség és persze az előbb említett közös akarat határozza meg az Utópia Zenekart is.
– A Fesztivál Akadémiával együttműködésben megvalósuló koncerten Kelemen Barnabás Brahms D-dúr hegedűversenyét szólaltatja meg. Jól ismerik egymást?
– Ő egy csodálatos művész, aki egyben az Utópia Zenekar legfőbb motorja is. Őrülten muzikális, a zenét pedig saját, egyedi szemszögéből szemléli, egy nagyszerű ember és zenei gondolkodó, akivel öröm együtt dolgozni.
– A budapesti előadás egy ötállomásos turné része. Milyen terveik vannak még a közeljövőben?
– A zenekar tagjai évente három-négy alkalommal találkoznak. Ilyenkor állítjuk össze az új programot. 2022 őszén kezdtük ezt el, akkor Stravinsky és Ravel műveivel foglalkoztunk, és adtuk őket elő Hamburgban, Bécsben és Berlinben. Idén ott lehettünk a Salzburgi Ünnepi Játékokon Mahler III. szimfóniájával, jövő nyáron pedig a tervek szerint Bruckner IX. szimfóniáját játsszuk majd. A lényeg megint nem csak az új darabok tanulása, hanem a találkozás önmaga, hiszen a zene szeretete tesz minket boldoggá.