A Kék Madár Alapítvány a beteg gyermekekért idén is megrendezi Kalocsán a már hagyománynak számító háromnapos fesztiválját június 14-16. között, amelyen a legjelentősebb magyar előadók, az összes zenei műfaj, emellett a legtöbb művészeti ág is képviselteti magát. Az alapítványról, a fesztiválról és a segítségnyújtás okozta örömről az alapítót, Lakatos Györgyöt, a Zeneakadémia Fúvós Tanszékének volt vezetőjét kérdeztük.
– Hogyan jött létre annak idején a Kék Madár Fesztivál és maga a Kék Madár Alapítvány?
– Minden egy konkrét tragikus eseménnyel kezdődött. 1987. február 28-án az akkori Aquincum Fúvósötössel koncerteztünk Spanyolországban. Megnyertünk egy versenyt, aminek ez a lehetőség volt a hozadéka. Amikor a tengerparttól jöttünk haza, akkor egy részeg sofőr felszaladt a járdára és elgázolt minket. A kürtös fiú azonnal meghalt, többen megsérültünk, én is elég komolyan. Nagyon hosszú időt töltöttem Spanyolországban kórházban, azután Magyarországon még többet, sokáig elhúzódó folyamat volt a gyógyulásom. Számtalanszor operáltak, tolókocsi, botok, mankók éveken keresztül. Ekkor szembesültem azzal, hogy milyen helyzet uralkodik a kórházakban. Megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy segítenem kell, úgy, ahogy csak tudok. A Kék Madár tulajdonképpen egy kalocsai hálakoncerttel kezdődött, az ottani kórház javára. Többek között Kocsis Zoltán is velünk volt.
– Az első rendezvény után magától értetődő volt, hogy lesz folytatás?
– Hatalmas sikere volt a hangversenynek. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Mindenki arra buzdított, hogy ezt folytatni kell. Kalocsa addig szinte csak a paprikáról és a népművészetéről volt híres. Jó ötletnek tűnt, hogy tágítsunk egy kicsit a horizonton. El is kezdtem a következő koncert szervezését, amire többek között Vukán Györgyöt is meghívtam, és Mozart Requiemjét is előadtuk. Létrejött tehát a Kék Madar Alapítvány, melynek neve a Maurice Maeterlinck meséjéből, A boldogság kék madarából származik. Később megszerveztük a fesztivált, ami először csak egy, majd két aztán pedig háromnapossá nőtte ki magát. Klasszikus zene, operaeladások, balett, színház, képzőművészet, jazz, rock, gyermekműsorok és kiállítások egyaránt szerepeltek a műsoron.
– Ezek szerint tudatos volt, hogy egy összművészeti fesztivál legyen a fókuszban?
– Elsősorban én szerettem volna, hogy széles legyen a spektrum. Személyesen kértem fel a művészeket és szerkesztettem a műsort. Az első időkben a klasszikus zene köré épült minden, egy évtized múlva pedig begyűrűzött a könnyűzene. Így működünk ma is, ami pedig a legfontosabb, hogy minden szereplő eltekint a honoráriumtól. A bevételből, ami szponzoroktól, támogatóktól, pályázatokból, jegybevételből és az adó egy százalékából keletkezik, abból évente 50-60 gyermek gyógyulásához járulunk hozzá. Az elmúlt több mint három évtizedben eddig összesen 1285 gyereken segítettünk, nagyjából 110 millió forinttal.
– Kik azok a gyermekek, akik számíthatnak a segítségetekre?
– A tartósan és súlyosan fogyatékos, 14 év alatti, Kalocsa környéken élő beteg gyermekeknek szeretnék elsősorban segíteni. Ez évente 50, de akár 80 gyermeket is jelenthet. A pályázók között megközelítőleg 8 millió forintot tudunk szétosztani, amely összeg közvetítő nélkül, egyenesen a rászoruló fiatal családjához megy.
– Kaptok visszajelzéseket a támogatott családoktól?
– Épp a múlt évben történt meg, hogy az utcán sétálva, pár perccel egymás után két anyuka is megszólított, hogy nagyon köszönik a Kék Madárnak a támogatást. Majd találkoztam egy másik anyukával is, aki egy mozgássérült fiúval volt, aki végül felépült, mert számos műtét vált elérhetővé számára a segítségünkkel. Van még egy emlékezetes eset. Éppen vásároltam, amikor odajött hozzám egy 35-40 közötti fiatalember, aki elmondta, hogy 6 és 9 éves kora között a Kék Madár Alapítvány támogatásával gyógyultam meg, ma pedig már aktív, teljes életet tud élni. Jólesik hallani ezeket a történeteket, hiszen ha csak egy gyereket is hozzá tudunk segíteni a gyógyuláshoz, az számomra már siker.
– Ha választhatnál pár produkciót az idei felhozatalból, kiket ajánlanál?
– Ez olyan, mintha egy apától azt kérdeznéd, melyik gyermekét szereti jobban. Kilenc rendezvényünk lesz idén, nagyon izgalmasnak ígérkezik például Náray Tamás kiállítása, amely nem igazán látható máshol az országban. Ott lesz a veszprémi Mendelssohn Kamarazenekar, együtt játszunk majd Kováts Péterrel, Vigh Andreával és Balázs Jánossal. A Katona József Színház Kertész Imre Sorstalanságát hozza el, méghozzá új rendezésben, utána pedig Tátrai Tibor és a Godfater játszik. Eljön a Budapest Bár Kiss Tibivel, Lovasi Andrással és Behumi Dórival, a zárókoncerten pedig a Concerto Budapest lép fel Érdi Tamással és Keller Andrással.
