Világhírű zeneművészek és a jövő muzsikus sztárjai, nagy hatású zenetanárok és más szakmában sikeressé vált, ám a muzsikálástól, az „Istvántól” soha el nem szakadó egykori növendékek – ők az Istvánosok. 45 portré, amelyben a közös pont a 2024-ben 70 éves Szent István Filharmonikusok.
„1988-ig kell visszamenni, amikor Horváth Gáborka hegedűsként bekerült az akkori úgynevezett középső zenekarba. Ez egy diákzenekar volt. Egy évig voltam ott, utána Záborszky József tanár úr átrakott az úgynevezett nagyzenekarba. Ez az elődje a mostani Szent István Filharmonikusoknak. Ott 15 évig hegedültem. Egy idő után elvégeztem először a karvezetés, utána a karmester szakot, és akkor rájött Záborszky Kálmán tanár úr, hogy engem lehet szólampróbára használni, részpróbák megtartására, aztán amikor lediplomáztam, akkor koncertet is adott, és így bedolgoztam magam, ha szabad ezt mondani.”
„.Én sosem akartam hegedűs lenni, de a mai napig imádom, ha a kamarazene tanításnál kezembe vehetem a hangszert. Nagyon szeretek hegedülni, de nekem középfokú érettségim van hegedűből, ebből nem végeztem felsőfokú intézményt. Úgyhogy a karvezetés szak és a karmesterség – meg aztán doktoráltam -, kötöttek nagyon sok évig a Liszt Ferenc Zeneakadémiához.”
„Ami átlengi ezt az iskolát, az azt hiszem, a nyitottság, a családiasság és a formálhatóság. Ez nekem nagyon fontos. Amikor a Szent István Filharmonikusokkal dolgozom, tudom jól, hogy azt, amit elképzeltem, véghez tudom vinni. Aztán hogy meddig jutok, vagy milyen szinten, az már egy más kérdés, de nem lesz akadály a zenekar, inkább egy inspiratív partnerré válik.”
