Keller András hegedűművész-karmestert, a Concerto Budapest főzeneigazgatóját a hazai és nemzetközi zeneoktatásról, versenyekről és hangfelvételekről, valamint a Concerto Mesteriskoláról kérdezte a Fidelio.
– Karmesterként, zenekarvezetőként, illetve gyakorló hangszeres művészként hogy látja, melyek a legfőbb hiányosságok a fiatal muzsikusok képzésében?
– Technikai értelemben a Zeneakadémián is felkészítik a növendéket a pályára, de úgy gondolom, hogy az igazi tanulás az iskola után jön. Az a fő kérdés, hogy az egyetemi évek alatt magunkba szívott tudást hogyan tudjuk adaptálni az egyes zeneművekre. Miközben sok játékelem látszólag hasonló a különböző daraboknál, azokat mindig az adott stílus, zeneszerző ismeretében az adott kifejezés szolgálatába kell állítanunk. Ezért kiemelten fontos a zenekari és a kamarazene-oktatás, és hogy a kettő támogassa egymást. Angliai tapasztalataim során láttam, hogy ott ez nagyon jól működik, mindezek a tanulmányok kiegészítik a főtárgy oktatását, így a hangszeres növendékek sokkal felkészültebben érkeznek a pályára. Azzal minden iskolának tisztában kell lennie, hogy a növendékek elenyésző százalékából lesz szólista. A zenekari oktatást ugyanúgy fel kell építeni, mint a főtárgyoktatást, ezért a zenekari projektek mellett szükség van a zenekari játék rendszeres és tudatos gyakorlására. A sok közös zenélés által válhatunk jobb és jobb muzsikussá. Én abban a szerencsében részesülhettem, hogy a hetvenes években, előkészítős koromban a Zeneakadémia legendás professzora, Simon Albert keze alatt tanulhattam Bachtól Bartókig a zenekari játék fortélyait, ami meghatározó élményt jelentett – pedig szólistának készültem.
– Miben segíthet a fiatal művészeknek az ön által nemrég elindított Concerto Mesteriskola?
– Mindent meg kell tennünk, hogy a fiatal tehetségek minél több aspektusból találkozhassanak a zenével. A Concertóhoz rendszeresen érkeznek világsztár szólisták, és úgy gondoltam, fontos lenne adnunk az ő tudásukból a fiatal muzsikusgenerációnak. Ne csak arról szóljon ezeknek a művészeknek a magyarországi jelenléte, hogy egy versenyművet fantasztikusan eljátszanak, hanem inspirációt adjanak a fiataloknak – közvetlen élményeket hagyjanak rájuk, amelyek meghatározóak lehetnek majd későbbi pályájukon. 2013-ban Batta András akkori rektor úr javaslata alapján kormányhatározattal lett a Concerto a Zeneakadémia rezidens zenekara, akkor ugyanez volt a cél, hogy bevonjuk a fiatalokat ebbe a közös munkába, ahol részeseivé válhattak volna egy komoly műhelymunkának, és „testközelből” figyelhették volna a nemzetközi elit játékát, zenei gondolkodását. Sajnos az új egyetemi vezetés másként gondolkodott erről, így ez a nagyszerű lehetőség zátonyra futott…
