A mai napon az opera atyjának műhelyébe látogatunk. Claudio Monteverdi 1606-os Orfeoját, azaz a mitológiai költő, Orfeusz történetét feldolgozó művet tekintjük ugyanis az első operának. A hete most a szerző utolsó színpadi művével, az 1642-ben bemutatott Poppea megkoronázásával zárjuk.
Hogyan emelkedik fel egy kétszeresen elvált kurtizán egészen a császári trónig, hogyan iktatják ki a kor legnagyobb bölcsét, Senecát, és egyáltalán: ki mire képes a hatalomért? Alapvető politikai és egyéni, emberi kérdések, melyek a római politikát ugyanúgy átszőtték, mint Monteverdi korában a Velencei Köztársaság mindennapjait.
A kor szokása szerint a férfi főszerepben kasztrált énekest alkalmaztak, melyre ma érthető módon nincs lehetőség, így Néró császárt a modern előadásokban általában mezzoszoprán énekli.
Íme, Poppea és Nérő egyik duettje:
A Néró császár körül bonyolódó történeteket több operaszerző feldolgozta, elég Händel 1709-es Agrippinájára gondolnunk, de későbbi pályatársával ellentétben Monteverdi érzékeny együttérzéssel jeleníti meg Néró és Poppea szerelmét. Nikolaus Harnoncourt, a régizene játszás nagy öregje Monteverdi operát a barokk kor legzseniálisabb művének titulálta, az ő a felvételével zárjuk a hetet.