A Dollár Papa Gyermekei társulat Otthon című előadását az alkotók a jelenlegi helyzetben teljesen újragondolták. Otthoni különkiadása a Dogma-filmek stílusában. Nem stream, nem konzerv. Film.
Lars von Trier és Thomas Vinterberg 1995-ben adta ki a Dogme-95 manifesztót, amelyben a két dán rendező filmkészítésük alapelveiként a történetet, a színészi munkát, a témaválasztást hangsúlyozták. A hitelesség érdekében „használt” eszköztelenséget, ami a Dollár Papa Gyermekei társulat előadásait is jellemzi.
A Dollár Papa-előadásokon gyakran érzi azt az ember, hogy egy Dogma-film forgatásán ül. Bár mindig klasszikus drámákat vesznek elő inspirációként és gyúrják azokat kortárs történetekké, de még a nézőtér világosságából, nagyon kis távolságból figyelve is bizonytalanul keressük a határt valóság és fikció között. Minden olyan, mintha ott és akkor, teljesen spontán módon jönne létre. Trükkös az, ahogy játszanak velünk, és nem csupán azért, mert a színészek például az Otthon esetében, díszlet és jelmez nélkül játszanak, a saját nevüket használják. A zárt világ néma tanúi vagyunk nézőként, közben mégis ott bujkál bennünk a kérdés, hogy kint és bent vagyunk-e ebben a játszmában.
A társulat a Család trilógia második részeként, 2014-ben mutatta be az Otthont. Alapanyagnak ezúttal is egy klasszikus, ám a gyakorlatilag ismeretlen drámaszöveget választottak, a svéd August Strindberg Pelikánját. (A darabnak mindössze három magyar bemutatója volt, pedig Strindberg 1907-ben megírta a művet.) Nem különösebben vidám történet, amelyben nem is annyira a négy karakterre, hanem toxikus kapcsolatrendszerükre kerül fókuszba.
A Dollár Papa Gyermekei egy ideje már kacérkodik a film műfajával, a jelenlegi helyzet egyfajta katalizátorként működött, és leforgatták az Otthont. „A kamerát nézőként képzeltük el, aki belekerült a a lakásunkba és az életünkbe. Reményeim szerint a nézőknek a monitort nézve is olyan érzete támad, hogy mindezt nem szabadna látnia. Mint amikor az ember váratlanul és felkészületlenül belekerül egy vitába. A lakás egyben az ötödik szereplő is” – mesélt Ördög Tamás, az előadás rendezője és egyik színésze a forgatásról, ahol a Dogma-szabályoknak megfelelően kézikamerával, mesterséges világítás nélkül, valóságos helyszínen, csak az ott található kellékekkel dolgoztak. Egy szabályt szegtek meg: nem 35 milliméteres filmre, hanem digitálisan rögzítették az anyagot.
Az Otthonban Ördög Tamás, Kiss-Végh Emőke, Urbanovits Krisztina és Georgita Máté Dezső látható. Az előadás rendezője Ördög Tamás, a felvételt és az utómunkát Ofner Gergely készítette. A vetítés december 11-én 20 órakor kezdődik.
