Megtért kurtizán? Jézus legfőbb követője? Egy szent remete? A Bibliában tizenkétszer említik név szerint, többször, mint az apostolok többségét. Neki jelent meg először a feltámadott Krisztus, mégis keveset tudunk róla. Képzeletben, a Szépművészeti Múzeum pompás kiállítótereiben sétálunk és a néhány lenyűgöző műalkotás segítségével utánajárunk, ki is volt valójában Mára Magdolna, hogyan ábrázolták, és miért olyan fontos az ő alakja.
Mária vagy Magdolna? A helyes válasz a Mária. Az általunk ismert Mária Magdolnának ugyanis a Magdolna nem keresztneve. Szülővárosára, a Genezáreti-tó partján lévő településre, Magdalára utal.
Tehát helyesen úgy hangozna, hogy magdalai Mária vagy Mária Magdalából. Bár a Bibliában így szerepel, mi, a hagyományoknak megfelelően, továbbra is Mária Magdolnának hívjuk.
Ez a műtárgy nincs kiállítva.
Ezen a németalföldi képen megjelennek a hagyományosan Mária Magdolnához kapcsolódó ismertetőjelek. A tégely, amivel megmosta Jézus lábát, hosszú haja, amivel letörölte, és a díszes ruha, ami arra utal, hogy kurtizán volt. Van viszont egy kis bökkenő. Mária Magdolna, az igazi, ugyanis soha nem mosta meg Jézus lábát, legalábbis a Biblia nem említi. Említ viszont két másik nőt, akik megmosták. Az egyik az úgynevezett bűnös asszony, aki miután megtudta, hogy Jézus betért ebédelni egy Simon nevű farizeushoz, elment a házhoz és alabástromedényben illatos kenetet vitt magával. Letérdelt, könnyeit Jézus lábára hullatta, hajával megtörölgette, csókolgatta és bekente illatos olajokkal, majd végül megkapta Jézustól a bűnbocsánatot. A másik nő a feltámasztott Lázár testvére, a betániai Mária, aki nárduszolajjal kente meg Jézus lábát, mire Júdás jól fel is háborodott, hogy miért nem adták a szegényeknek a pénzt.
A Biblia tehát egyikről sem állítja, hogy Magdolna lenne. Mit mond a Biblia Mária Magdolnáról? Annyit, hogy miután Jézus hét ördögöt űzött ki belőle, a követője lett. Ezenkívül, hogy más asszonyok társaságában jelen volt a keresztre feszítésnél, a sírba tételnél, vasárnap reggel ő ment ki először a sírhoz, ő beszélt az angyalokkal, és a feltámadás után Jézus neki jelent meg először. Mária Magdolnából tehát csak később, a középkor folyamán lett megtért kurtizán.
Ez a tábla egy Mária Magdolna életének jeleneteit bemutató szárnyasoltár középső részéhez tartozott, melyről az ismeretlen festő a nevét kapta. Az oltár további darabjait Koppenhága, Schwerin és Philadelphia múzeumai őrzik. A kissé nagyfejű, markáns vonásokkal, de szenvedélytelen arckifejezéssel ábrázolt szereplők, a finom, de alig modellált kezek, a gazdag brokátok és keményen redőzött drapériák jellemzik ezt az 1515–1520 között készült művet. A mester Van der Weyden míves archaizmusából és Barend van Orley olaszos monumentalitásából egyaránt merített.
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
Magdolnának egy másik attribútuma a könyv, illetve maga az olvasás aktusa. Természetesen nem ő az egyedüli olvasó női szent, de ha egy tégelyt is látunk a képen, akkor biztosak lehetünk, hogy Mária Magdolnát látjuk.
Ezen a kis méretű festményen szolid, mértéktartó öltözékben jelenik meg sötét háttér előtt. A kép színeiben is tartózkodó: a fekete és fehér közkedvelt ellentétét a csöppet sem harsogó vörös emeli ki még jobban. A festőről annyit tudunk, hogy a 16. század első felében élt, és a művészettörténészek a Női Félalakok Mesterének nevezik. (Mechelenben vagy Antwerpenben, 1510–1550 körül működött.)
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
Míg a Szűzanyát sok esetben ájultan vagy a fájdalomtól összeroskadva ábrázolták a kereszttől kicsit távolabb, Magdolna legtöbbször a kereszt közelében helyezkedik el, mint Albrecht Altdorfernek ezen a képén, ahol a nagy sokaságban egyedül Magdolna néz felénk. Bal kezével átöleli a keresztet, jobbjával az illatos olajokat tartalmazó tégelyt tartja. Ruházata előkelő, szinte érezzük a bársony tapintását. Mind öltözéke, mind a hajában lévő diadémszerű fejdísz sokkal inkább hercegnőre, mintsem prostituáltra emlékeztet.
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
Bár nincs a kezében tégely, a díszes világi öltözékből és a háttérben látható keresztrefeszítés-jelenetből egyértelműen kiderül, hogy a kezét imára kulcsoló, könnyező fiatal nőalak nem más, mint Magdolna.
És vajon honnan tudjuk, hogy nem Szűz Máriát látjuk? Valószínűleg őt egyszerűbb ruhában és idősebbnek ábrázolta volna a festő. Colijn de Coter a korai németalföldi festők utolsó generációjához tartozik, akikre jellemző, hogy nagyon alaposan megfigyelik a megfestendő formákat, anyagokat, és azokat igyekeznek aprólékos pontossággal, minél élethűbben ábrázolni.
A „Bűnbánó Magdolna” ikonográfiai típusa, a szép, bűnös életű fiatal nő vezeklése közismert festői téma. Itt azonban a „sirató” szerepében jelenik meg Mária Magdolna, és a bánkódó Evangélista Szent Jánossal (Budapest, Szépművészeti Múzeum) együtt eredetileg egy Passió-oltárhoz vagy Pieta-ábrázoláshoz tartozhatott. A díszes világi öltözetű, összekulcsolt kezére hajló, síró Magdolna előképe Rogier van der Weyden Keresztlevételén (Madrid, Prado, 1430-as évek vége) látható. Coternél azonban a gesztus elveszti drámaiságát, a kétségbeesett fájdalom csendes bánkódássá szelídül. A gazdag redőkben a fejtetőre tornyozott kendő motívuma a 15. századi minták szoros követőjének mutatja a mestert. (Ember Ildikó)
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
Marteen van Heemskerck képén Krisztus siratását látjuk. Mária Magdolna itt is kivételes helyzetben van, ha jól megnézzük, ő az egyedüli, aki közvetlenül Jézus testéhez ér, nem is akárhogyan. Jobb kezével Jézus lábát fogja, ami egyértelműen a lábmosási történetre utal, főleg, hogy Heemskerck a kenőccsel teli tégelyt is megfesti. Bal kezével pedig Jézus karját támasztja meg úgy, hogy egyik ujját a Jézus tenyere közepén lévő sebhez érinti.
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
Adriaen Isenbrandt festményén zöld ruhában, fején fehér kendővel a kereszt tövében térdel Mária Magdolna a fekete ruhás Szűz Mária és a piros ruhás János apostol között.
Magdolna mozdulata, ahogy a lába közé fogja a keresztet, és gyengéden, két kézzel átöleli, miközben megcsókolja Jézus lábát, egészen egyértelműen erotikus gesztus. A Magdolna-ábrázolásoktól nem áll távol ez a szenvedélyesség és az érzékiség. A barokk festmények nagy részében meztelenül vagy félmeztelenül fogjuk viszontlátni.
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
A bűnbánó Magdolna-képek egyik legismertebbje a krétai származású El Greco festménye. Az előző képpel ellentétben itt Magdolna fölfelé néz, arcát megvilágítja az isteni eredetű fény, ezáltal megtisztítva bűneitől.
Hosszú, vöröses haj, piros, kicsit szétnyíló ajkak, nagy barna szem, a lepel alól kibukkanó fedetlen váll és a leheletvékony anyagon áttetsző mell. Magdolna vonzó, érzéki szépségű nő, aki bűnei miatt vezekel. Erre utal az előtérben látható nyitott könyv és a koponya is. A sziklafalra felfutó borostyán viszont az örök élet és a Krisztushoz való hűség jelképe. Az illatszeres tégely és a háttérben felbukkanó házak a világi életére utalnak, míg a felhőből sugárnyalábként kiáradó fény és Magdolna távolba révedő tekintete a szentté válás állapotát mutatja meg.
A műtárgy megtekinthető az állandó kiállításban.
„Noli me tangere”, azaz: ne érints engem. A föltámadt Krisztus mondja ezeket a szavakat Mária Magdolnának. A keresztre feszítés harmadnapján, vasárnap reggel Mária volt az, aki először jelent meg a sírnál, hogy Jézus testét bebalzsamozza. Mária Magdolna először kertésznek vélte Jézust, aki kora reggel a sírok között jár, hogy gondozza őket. Azután úgy gondolta, ez az ismeretlen vitte el Jézus testét. Amikor egyetlen szóval – „Mária!” – Jézus felfedte előtte kilétét, Mária meg akarta őt érinteni. Arról, hogy – mint a képen látjuk – Krisztus Magdolna homlokára tette volna kezét, nem a Biblia, hanem egy apokrif legenda szól.
A műtárgy nincs kiállítva.
Mária Magdolna hagyományos attribútumai (ismertetőjegyei) tehát a tégely, a díszes ruha, a koponya, a könyv és a keresztrefeszítés-jelenet. De mi van akkor, ha ezekből egyik sem szerepel a képen? Honnan tudhatjuk mégis, hogy egy képen őt látjuk?
Luca di Tommé: Szent Magdolna áldozása, 14. század második fele
Mária Magdolnát sokszor a hajának köszönhetően ismerjük fel. A színe lehet sokféle, de mindig ápolt és hosszú. Itt áldozás közben látjuk oldalról, feje körül glóriával. Kibontott, dús vörös haja zuhatagként omlik le a válláról, beteríti a meztelen testét. Mert efelől nem lehet kétségünk, Mária Magdolna ezen a képen anyaszült meztelen, és a haja funkcionál ruhaként. Ezt a jelenetet nem a Bibliában találjuk, hanem a Legenda aureában, a leghíresebb középkori legendagyűjteményben. Eszerint Jézus halála után Magdolna Dél-Franciaországban élt egy barlangban harminc éven keresztül. Halála előtt meglátogatta Szent Maximinus püspököt, aki megáldoztatta. Ezen a ponton mosódik össze Magdolna és egy újabb nő, az egyiptomi Mária alakja, aki a legenda szerint kurtizán volt Alexandriában, és miután megtért, negyvenhét évig élt egy barlangban remeteként három kenyéren, meztelen testét csak hosszú hajával takarva.
A műtárgy nincs kiállítva.
A legenda szerint Mária Magdolna harminc évig élt teljesen egyedül egy barlangban. Körülötte se patak, se gyümölcs, még a fű sem nőtt, tehát hamar éhen halt volna, ha nem történik csoda. Természetesen történt. Mindennap angyalok repítették a magasba, és amikor visszavitték, már nem volt szüksége földi táplálékra, bőven elegendő volt a mennyei lakoma, ami nem volt más, mint az angyalok éneke.
Ezt az ábrázolást láthatjuk ezen a domborművön is, mely egy szárnyas oltár jobb szárnyát díszíti. Eredetileg a dél-tiroli Hinterkirch falucska templomában állt, mestere Jörg Lederer német szobrász, aki valószínűleg Dürer 1504-es metszete alapján faragta meg az angyalok által közrefogott, bal mellét és ölét hosszú hajával elfedő meztelen Magdolnát. Érdemes megfigyelni, hogy Lederer miben változtatott Dürerhez képest.
