A múltkori cikkben ott hagytuk abba, hogy Romulus Botto szerteágazó tevékenysége mellett – amit nem csak Nagyváradon kamatoztatott – hivatalos rendeleti szinten a Művészeti Minisztérium Zene Osztályától is több fontos megbízást kapott.
Ezeket követően (és megvalósítva azokat) viszont 1947-ben meghívást kap Bukarestbe, ahol felajánlják neki, hogy vegye át az M.F.A. vezetését, ugyanakkor az aradi hatóságok biztosítják minden támogatásukról, csak hogy Aradon maradjon. A nagyváradi hatóságok kitartóan javasolják neki, hogy költözzön Nagyváradra, és vegye át a városi konzervatórium vezetését.
A fentebb bemutatott három ajánlat közül a legkevésbé előnyöset választja, azaz Nagyváradot. Mindezt azért, hogy folytatni tudja az 1924 tavaszán megkezdett munkáját, vagyis a Bihar megyei falvakban elterjeszteni a kórusokat és a rézfúvós zenekarokat.
1947 augusztusában veszi át a nagyváradi konzervatórium vezetését, közbenjárásával megalapítják a Nagyváradi Állami Filharmóniát, amelyet ezután évekig fog vezetni.
Megszervez vagy átszervez Nagyváradon és Bihar megye több településén 19 kórust és egy rézfúvós zenekart. Minden versenyen és előadáson részt vesz. Az amatőr zenekarokkal végzett kulturális munkája miatt kitüntetik, és többször is díjazzák mind a régióban, mind Bukarestben.
A Nagyváradi Állami Filharmónia
Nagyváradon első bemutatkozása (mint karmester) 1948. február 2-án volt a helyi zeneiskolában, akol a tanári kar vegyeskórusát vezényelte. Ez alkalommal megismerkedett az oktatókkal, valamint a helyi előadók egy részével (filharmonistákkal is), akik mint közönség látogattak el a koncertre. Ezt követően (hivatalos státuszában, mint az intézmény igazgatója és karmestere) 1948. március 18-án a Nagyváradi Színház nagytermében vezényelte a Nagyváradi Állami Filharmónia zenekarát és kórusát.
Az általa vezetett intézmény az évek során Botto több alkotását is bemutatta, beleépítve azokat a koncertműsorba. Az első ilyen alkalom 1950. augusztus 16-án, szerdán volt. Az évek alatt összesen 10 bemutató valósult meg.
Összesen 42 alkalommal vezényelt Nagyváradon, utolsó fellépése mint karmester 1979. december 19-én volt a Szakszervezeti Művelődési Ház nagytermében, ahol a Nyugdíjas Egyesület kórusát vezényelte.
Alkotásai
Az 1936–1947-es periódusban hazafias dalokat, szerenádokat, liturgiákat, vallási koncerteket, népi dalokat tesz közzé férfikórusok számára. Számos katonai indulót ír, amelyek közül néhány hivatalos katonai felvonuláson is elhangzik, lemezre rögzítik, és külföldön is sugározzák. Több tucat népdalt dolgoz fel katonazenekarok számára, és kiadja Zeneelmélet című könyvét. 1947 és 1965 között négy füzetet tesz közzé: Dalok vegyeskarra, Bihari dalok vegyeskarra, Feldolgozások vegyeskarra, Vegyes kórusok. Más munkáit a bukaresti Kreativitás Háza és a nagyváradi Regionális Népművészet Háza adja ki.
A Nagyváradi Állami Filharmónia vezetői tisztségét követően (1949–1951) Botto több fontos pozíciót tölt be. Többek közt a Nagyváradi Népművészeti Iskola professzora a fúvós hangszerek és a kóruskarmester osztályban. Nagyváradon két kórust és négy szakszervezeti kórust vezet, vidéken pedig egy rézfúvós zenekart.
A feketetóti kórust (szülőfalujában) – amit 1924-ben alapított – és amivel ugyancsak részt vesz minden regionális és interregionális versenyen. A feketebátori rézfúvós zenekart, amely egykoron országos III. helyezést ért el az amatőr művészeti csoportok VII. versenyén.
