Egyedülálló módon nyolccsatornás elektroakusztikus műveket templomi környezetben hallgathatunk május 26-án a Csend című koncerten a Bécsi kapu téri evangélikus templomban, ahol Jonathan Harvey és Bolcsó Bálint művei mellett elhangzanak fiatal zeneszerzők darabjainak ősbemutatói. A templomtereket kortárs zenével megtöltő ÚjLélekZene sorozat művészeti vezetője, Ajtony Csaba beszélt nekünk a koncert koncepciójáról.
„Énekeljetek az Úrnak új éneket!” – mondja a zsoltáros. Hogy ma mit értünk új ének alatt, azt mértékadó körökben bevált módszerrel „meghagynám a szakférfiaknak és szaknőknek”, mindazonáltal, érdekes, hogy az igazán új zenei gondolatok már 300 éve jellemzően nem templomokban hangzanak el. Teljesen jogtalanul.
Az 50-es években Pierre Henri Schaeffer a párizsi, és Karlheinz Stockhausen a kölni rádió stúdióiban, mellesleg egymás riválisaként, jelentős energiákat fordítottak arra, hogy olyan akusztikai jelenségeket és zenei konstellációkat próbáljanak ki, amikre csak akkor van lehetősége, ha tudományos és műszaki precizitással kezelik a zenei elemeket és azok megszólaltatását. Utánuk generációk jöttek, és ma már minden zeneszerző követi, egyiküket vagy másikukat, kicsit vagy nagyon. A rivalizálás elsimult, de ma is követhető ahogy a francia iskola a környezetben meglevő hangokból indul ki, a német iskola pedig matematikai struktúrákból.
Ez elsőre úgy tűnhet, mint a kifejező zeneiség szöges ellentéte, idegen, borzongató, hideg, távoli világ – holott nem az. Az orgonaépítők és a velencei többkórusos iskola művelői mindig is tudták, hogy a zene egy adott térben jön létre. Nem szükségszerűen ott, ahol játszák, hanem ahol jól szól, a tér akusztikailag releváns pontjain, így a tér része a darabnak is, meg a hangszernek is. Egy egyszerű szinusz hang csipogása színpompás hangjáték lehet egy katedrálisban, és egy komplex barokk fúga egy visszhangos templom orgonáján (főleg, ha az orgonista kicsit gyorsabb tempót vesz) könnyen egyetlen, sokfunkciós vastag hangfonattá merevedhet, egészen hasonlóan ahhoz, amit “freeze” funkcióval bárki meg tud ismételni bármelyik keze ügyében levő DJ- vagy hanglejátszó applikációjával. A tér a benne csapongó hangot felöltözteti sokféle-fajta felhanggal és színnel, ennek nagy részét lehet modellezni, de a zenész fülének is bőven marad tennivalója. Azt pedig barokk és középkori zeneszerző mesterek munkái bizonyítják, hogy a matematikai alapvetés nem elválasztja, hanem éppenséggel közelebb hozza a transzcendenst és az immanenst.
A Csend című koncert műsora 30 éves ívet jár be. Jonathan Harvey 1980-ban készült katarktikus klasszikus kompozíciója a legkorábbi darab, amely a londoni Winchester katedrális harangjának a hangjából és hangjával készült a párizsi IRCAM stúdióiban. Címe a harangba vésett szöveg, Mortuos Plango Vivos Voco, azaz siratom a holtakat és hívom az élőket – a pandémia utáni egyik első nyilvános koncert műsorán több mint szimbolikus. A koncert legújabb darabját a ciklus felkérésére készítette Bolcsó Bálint, elektronikus hangokra, orgonára és elő elektronikára, a címe We Are (Not) a Dream. A Nemzeti Kulturális Alap támogatásával megvalósuló koncert során elhangzanak fiatal zeneszerzők darabjai is, közülük három (Kádár Mihály, Kováts Jázon és Labus Máté művei) a Sonus Alapítvány zeneszerzői pályázatára, kifejezetten a Bécsi kapu téri evangélikus templom akusztikájára készültek.
A május 26-án 18 órakor kezdődő koncertre itt lehet regisztrálni.