Hornyák Balázs fesztiváligazgató több interjújában utalt már arra, hogy a kaposvári kamarazenei fesztiválra visszajáró közönség nemes egyszerűséggel és kellő lazasággal csak „Kaposfest-hangulatként” írja le mindazt, ami augusztusban a városban, ebben a bő egy hétben történik. Hogy milyen is ez a hangulat? Ezt próbáljuk most egy kicsit körbejárni.
Sokkal korábban kezdődik
Már akkor, amikor az ember beül az autójába és elindul Somogy megye irányába a fővárosból. A mindennapi életünk, a koszos, zsúfolt Budapest magunk mögött hagyásának jótékony előrezdülései bizony már ekkor megmutatkoznak.
A picit hippi hangulat, az átlag klasszikus zenei közeghez képest szokatlanul nyitott és szertelen attitűd kétségtelenül vonzó azok számára is, akik csak most ismerkednek ezzel a műfajjal. Anno én magam is meglepődtem, hogy mennyire ki tud kapcsolni egy kamarazenei fesztivál a hétköznapokból, annyira, hogy utána vágyjam is rá újra és újra átélni.
Sok minden belefér
Igen, már régóta a Kaposfest sajátja, hogy azzal kísérletezik, hogy minél sokszínűbb, ha úgy tetszik, meglepőbb legyen. Baráti Kristóf és Várdai István művészeti vezetése alatt ez a törekvés még egyértelműbb lett. A kulcsszó talán az inspiráció. Inspirálják egymást a művészek, s ez inspirálja a közönséget! Olyan művészeket hívnak, akikkel tökéletesen együtt tudnak működni, és akik szintén nyitottak erre a megközelítésre. A kamarazenekartól a rézfúvós kvartettig minden megtalálható az étlapon, az itallap pedig műfaji pluralizmust tartogat. Így hát nem meglepő, ha az én autómban egy kis elektronikus zene szól, Berlinből. A kőfalak leomlanak. Vagy valami ilyesmi.
Új kontextus
A fesztivál nem csak koncerteknek, de nyilvános mesterkurzusoknak is helyet ad. Ezeket mindenki látogathatja, az is, aki nem vesz részt rajtuk, de bepillantást akar nyerni abba a műhelymunkába (nem egyszer igen kemény műhelymunkába), amely az előadások, koncertek mögött van. Mindez nekünk, kívülállóknak picit szokatlan közeg, de egészen új megvilágításba helyezi mindazokat a fogalmakat, amelyek az előadóművészet kapcsán először eszünkbe jutnak: tehetség, alázat, siker.
Fészkelődhetsz és mozoghatsz
Vagy ha esetleg kicsit köhögnöd kell, rajta, csak nyugodtan. Ne érezd, hogy a Kaposfesten feszült figyelemmel, szinte kötelességszerűen, pisszenés nélkül, fegyelmezetten kell végigülnöd egy koncertet. Ez itt nem az a kávéház. Itt vándorolhatsz is. Sőt, el is várják, hogy vándorolj, egyik helyszínről a másikra. Az egyiken épp a ráhangolódást segítő, bevezető előadás zajlik a művekről, a másikon maga a koncert, a harmadikon épp egy kiállítás nyílik meg.
Azért nemcsak a húsz éveseké a világ
Ha esetleg a fenti sorok olvasásakor valaki úgy érezné, hogy ez csak a legfiatalabbakról szól, akkor téved. Jó látni, hogy a Kaposfesten már régóta mindenféle korosztály képviselteti magát a közönségben. Az idősebb, rutinosabb komolyzenei koncertre járókat vonzza a magas zenei minőség és talán az is, hogy itt mindezt fesztelenebbül „fogyaszthatják”. A fiatalabb nem zenészeket pedig ugyanolyan hangulat várja, mint bármely más fesztiválon, csak itt épp klasszikus zene szól. Főleg. Aki pedig zenészként látogat ide, találkozások és együtt-gondolkozások garmadája várja. Csak épp az intézményesített keretek nélkül.
