Az ókori hagyomány szerint nyolc város versengett Homérosz szülővárosának címéért. Itthon alföldi városok sora állítja, hogy Petőfi Sándor valójában ott látta meg a napvilágot. Liszt Ferencre pedig fél Európa jogot formál valamilyen címen – részben eltérően értelmezett életrajzi részletek, részben a 20. században bekövetkezett országhatár-változások következtében. A Liszt Ferenc Emlékmúzeum és Kutatóközpont által október 18. és 22. közötti megrendezett Liszt-konferencia apropóján belepillantunk, mely nemzetek kötődnek leginkább a világhírű zeneszerző szellemi örökségéhez, és hol foglalkoznak legintenzívebben a Liszt-életmű kutatásával.
Országot váltó szülőváros
Magyarország nyugati szomszédja elsősorban a családi kötődésekre alapozza saját Liszt-kultuszát, és arra, hogy a komponista Doborjánban álló szülőháza jelenleg Burgenland tartományban található. Liszt Ferenc születésekor, 1811-ben azonban még Sopron vármegye része volt. A zeneszerző édesanyja osztrák volt, édesapja felmenői is Burgenland környékéről származtak. A németajkú családban a nagyapa még s-sel írta a családnevet, melyet a zeneszerző édesapja magyarosított Lisztre. Liszt Ferenc már gyermekként elkezdte azt a vándorló életmódot, amely egész későbbi életét jellemezte. Édesapja, Liszt Ádám, az Esterházy-birtok jószágigazgatója felismerte fia tehetségét, így a Sopronban és Pozsonyban adott sikeres koncertek után először Bécsben taníttatta gyermekét Carl Czernynél és Antonio Salierinél, majd Párizsba küldte.
Párizs, a szellemiség forrása
A francia fővárosban töltött gyermek- és serdülőévek egész életére meghatározó benyomást tettek Lisztre. Tizenkét évesen érkezett Párizsba, ahol a kor szokása szerint számos fiatal művész képezte magát. Zenei tanulmányai mellett megismerkedett a korszak meghatározó irányzataival, személyiségeivel, és olyan életre szóló barátokat szerzett, mint például Chopin. Párizs eleven szellemi közege nemcsak a kor zenei, hanem irodalmi és képzőművészeti életébe is bepillantást adott, illetve megismertette Liszttel az aktuális társadalmi, politikai eszméket is. A későbbiekben is legszívesebben francia nyelven fejezte ki magát. A franciák azért vallják magukénak Liszt Ferencet, mert szerteágazó műveltségét és a nyitott francia szellemiséget Párizsban töltött fiatalkorának tulajdonítják.
A szertefoszlott álom és a visszatérés Magyarországra
A külföldön töltött gyermekkort még mozgalmasabb ifjúság követte. Liszt virtuóz zongoraművészként adott koncertjeivel egész Európát végigutazta. Nem véletlen, hogy a weimariak olyan büszkék arra, hogy a komponista náluk élt a leghosszabb ideig. Liszt 1842-től 1861-ig lakott a német városban, melyet szellemi központtá akart varázsolni, de az 1850-es évek végére belátta, hogy tervét nem tudja megvalósítani, és Rómába költözött. 1861-től főleg ott tartózkodott, majd élete vége felé Budapest, Weimar és Róma között osztotta meg az idejét.
Annak ellenére, hogy a nemzeti érzés csak később ébredt fel benne, büszkén vallotta magát magyarnak. Bár magyarul nem beszélt, olvasta és megértette a nyelvet, előadásokat hallgatott, sőt fiától is megkívánta, hogy ismerje meg a magyar nyelvet.
Hogyan épül fel a nemzetközi Liszt-kutatóhálózat?
A Liszt Ferenc életével és munkásságával kapcsolatos kutatások központjában jelenleg hazánk, pontosabban a Liszt Ferenc Múzeum és a hozzá kapcsolt Kutatóközpont helyezkedik el. Az intézmény saját gyűjteménnyel rendelkezik, melyben megtalálható Liszt egykori budapesti könyv- és kottatárának anyaga, valamint zeneműveinek kéziratai, levelei, fényképek, képzőművészeti alkotások és más dokumentumok.
A Magyar Liszt Társaság fogja össze a hazai és a külföldi Liszt-társaságok tevékenységét. A legszorosabb kapcsolatot a Liszt ausztriai szülővárosában, Raidingban (Doborján) működő kutatóintézmény mellett Eisenstadt (Kismarton), Genf, Weimar, Eschweiler, Bayreuth, Bologna, Wrocław, Twickenham, valamint a hollandiai Utrecht tartományban található Vinkeveen intézetével ápolja a magyar kutatóközpont.
Dr. Domokos Zsuzsanna muzeológus, a budapesti Liszt Ferenc Kutatóközpont igazgatójának elmondása szerint az utrechti és bolognai kutatók a legaktívabbak, de nagyon erős a francia vonal is. Jellemzőek a kicsi, elszórt kezdeményezések is.
Budapesten mutatják be a legújabb eredményeket
A Liszt Ünnephez kapcsolódó konferencia előadói az elmúlt évek friss tanulmányainak szerzői közül kerülnek ki. Ők könyveikről, legfrissebb kutatási eredményeikről számolnak majd be a négynapos rendezvényen, amely október 22-én, Liszt Ferenc születésnapján zárul. A zenetudományi és zenetörténeti konferencia a Liszt-kutatás új fejleményeiről, új irányzatairól ad körképet.
Október 18–19-én Liszt és magyarországi kapcsolatai, valamint a 19. század második felének magyar zenetörténete áll majd az előadások középpontjában.
Dr. Domokos Zsuzsanna és kollégái jelenleg azt próbálják föltérképezni, hogy mit jelentett a korabeli Magyarországnak Liszt, művészete milyen hatást fejtett ki a magyar zenekultúrára, illetve hogyan hatott a zeneszerzőre a korszak hazai zenei élete. A konferencia magyar tematikájának középpontjában ennek megfelelően Liszt és a korabeli művelődéstörténet kapcsolata áll. Ehhez kapcsolódik a Liszt Ferenc Múzeumban látható – de online is elérhető – időszaki kiállítás is Vendégségben Liszt Sugár úti otthonában címmel, amelynek segítségével a zeneszerző életének utolsó éveibe pillanthatunk be.
A konferencia október 21–22-ei napjain a nemzetközi Liszt-kutatás kiválóságai adnak számot legfrissebb kutatásaik eredményeiről. Kilenc meghívott szakember előadásaiból válogathatunk majd, amelyek közül talán Alan Walkernek, a Liszt Ferenc életével foglalkozó háromkötetes munka szerzőjének beszámolóját övezi a legnagyobb várakozás, de érkeznek holland, olasz, német és ír szakemberek is. Az előadásokat koncert, valamint könyv- és lemezbemutató is kíséri.
Fellelt Liszt-kéziratok a fókuszban
Egyre ritkábban, de még mindig előfordul, hogy felbukkannak ismeretlen Liszt-kéziratok. Nemrég a szerző néhány kései művének autográf példányait találták meg, amelyek 2016-ban egykori magyar kiadójának gyűjteményéből kerültek a Liszt Ferenc Emlékmúzeum tulajdonába. Liszt a művek végleges kéziratait elküldte Táborszky Nándornak, és a kiadás után sem kérte vissza őket; így ezek az autográfok az ő tulajdonában maradtak. Hét eredeti, teljes Liszt-művet tartalmazó konvolutumról van szó, de az alkotások közül néhány több változatban is megtalálható bennük; az autográf gyűjtemény összesen tíz, Liszt keze nyomát őrző kéziratból áll.
Ennek a felfedezésnek a tudományos feldolgozását a 2020 júliusában közreadott, tanulmányokat is tartalmazó angol nyelvű fakszimilekiadásban, a Newly Discovered Treasures: Unknown Manuscripts of Published Works by Liszt című műben olvashatjuk. A kutatás fő szempontja az volt, hogy az új források mennyiben változtatják meg a művekről eddig kialakult képünket és mennyiben bővítik a hozzájuk fűződő ismereteinket. A kötet könyvbemutatójára a Liszt Ünnep keretében kerül sor.
A Liszt Ferenc Kutatóközpont igazgatója azt is elmondta, a Liszt-kutatás egyik jelentős nehézségét az jelenti, hogy a zeneszerzővel kapcsolatos dokumentumok több európai ország műtárgypiacán is felbukkanhatnak, és az élénk nemzetközi kereslet miatt rendre jelentős áron kelnek el az aukciókon. Bár a hazai Műtárgyfelügyelet bármely, magyar kultúrtörténeti vonatkozással rendelkező, legalább ötven év óta Magyarországon lévő tárgyat védetté (az országból el nem vihetővé) nyilváníthat, a tulajdonlásban bekövetkezett változások nyomon követése – főként a magángyűjtőkhöz kerülő tételek esetében – nehézkes. Ennek következménye, hogy a kutatók szeme elől gyakran nyoma veszik értékes dokumentumoknak, amire jó példa Liszt gazdag levelezése, amelynek teljes körű megismerése egyelőre még várat magára.
A cikk eredetileg a Liszt Ünnep hivatalos magazinjában jelent meg.
