Elég hideg volt, időnként az eső is csöpögött, és a Szentlélek téren a bejárat mellett éppen ingyenes (Váczi Eszter-) koncert szólt, mégis bő félház volt a Kobuci kertben az Arany János-esten, ami olyan különlegességet ígért a látogatóknak, aminek a létezéséről eddig sokan nem is tudtunk.
A kétszáz évvel ezelőtt született költő ugyanis zongorán és gitáron játszott, népdalokat gyűjtött és jegyzett le, ezen kívül megzenésített néhányat Petőfi és a saját versei közül. Azzal, hogy ezt a tevékenységét most feldolgozták, értelmet kapott az a jobbára érdektelen hír, hogy az évforduló alkalmából az idei évet Arany János-emlékévvé nyilvánították. Igaz, ezt a zenei hagyatékot korábban már korábban is elkezdték feldolgozni:
A Nana Vortex új lemezén Arany saját dallamait dolgozta fel. Kissé máshogy hangzanak, mint Dsupin Pál előadásában, aki az énekelt versek eredeti hangját szerette volna megtalálni, míg a Nana Vortex maga akart egy eredeti hangzást létrehozni, Arany dallamait továbbgondolva. Szerzőként saját magukat is feltüntették a lemez borítóján.
A Kobuci kert Arany-estjén ezt a lemezt mutatták be. A lemezbemutatót felvezető, nagykabátban játszó Kaláka szinte bármelyik ismertebb költő verseiből összeállíthatott volna egy egész estés műsort, elég nagy hozzá az életművük. Erre az alkalomra csatlakozott hozzájuk Huzella Péter, aki egymagában és a zenekar többi tagjával együtt is énekelt. Ferencziék nem készültek Arany-műsorral, de a hidegben egy szál pólóban bohóckodó énekest és zenekarát hallgatva ez tökéletesen mindegy volt a közönségnek. Vérszegénynek tűnnek az új lemezeik, de élőben úgy érezzük, hogy Ferenczi a zsigereivel zenél.
Ahogy a népzene, a világzene beáramlik a mainstream popzenébe, megjelenik a hagyományosabb műfajok előadóinál is. A Nana Vortex létezése is ennek köszönhető. Gyakorlatilag popzenét játszanak, csak kicsit régebbre nyúlnak vissza dallamokért és hangszerelésért, mint a fősodor képviselői. Ezzel minden rendben volna, de nekem gondot jelent, hogy túlságosan törekedtek arra, hogy alkalomadtán a produkciójukat meg lehessen hívni egy felső középosztály számára rendezett társasági eseményre, és ez sokat elvesz a hitelességéből. Több esetben nem értem, hogy az adott dal miért készült el. Első lemezük, a Forduló hallatán erősebb bennem ez az érzés, mint most. Az Aranylemez hangzása
amellett, hogy kidolgozottabbak, bonyolultabbak lettek rajta a kompozíciók,
kissé nyersebbé vált, ami kedvesebb a fülemnek. Egy helyen még egy elektromos gitárt is beküldtek az akusztikus hangszerek közé, ami Both Miklós kezében kissé kibillenti a hallgatót a biztonságos egyensúlyérzetből. A koncerten Szilágyi Tóni, a többeknek, így nekem is ismeretlen szamosújvári gitáros és hegedűs pótolta, jó érzékkel illesztve a zenébe néhány durva reszelést. A lüktetés határozottabb lett, az új dobos, Szabó Sípos Ágoston az előzőnél keményebben játszik, néha a bőgővel, cimbalommal és kontrával bonyolult,de tökéletesen élvezhető ritmuskavalkádot hoznak létre. Nem tudok viszont kibékülni Kaszap Attila szaxofonjának bársonyos hangzásával, ami azért karcosabb, amikor két
szaxofon szól egyszerre, és ez sokat javít rajta. Élőben Ágoston Béla csatlakozott ilyenkor a zenészekhez.
Sok az énekes. A Fordulón még értékelhető változatosságot jelentett az, hogy négy ember között oszlott meg a feladat, de az Aranylemezen szinte minden számot más énekel, és a jó ég tudja, hogy hogyan nem esik szét emiatt az egész. Ettől időnként egy esztrádműsorra emlékeztet a lemez. A vendégszereplő énekesek közül Both Miklós, Csík János és Dresch Mihály nem volt ott a lemezbemutatón, de fellépett a zenekarral Gryllus Dániel, Szalóki Ági és énekelt Ágoston Béla és Ferenczi György is.
Zenészből van elég a lemezen, hosszú lenne felsorolni őket. Élőben szerencsére kevésbé volt lekerekített a hangzás.
A fináléban a vendégekkel, köztük az Első Pesti Rackákkal együtt tizenöten játszottak egyszerre a színpadon, mégis úgy szólt együtt, mintha világéletükben együtt játszottak
volna.
Sajátos előadásmódjával húzza magával a zenekart, ezért külön meg kell említeni Maszkurát, aki a Fordulón vendégzenész státuszban játszott, a borító szerint itt már teljes jogú tagja a zenekarnak, ami jót tesz neki, hiszen az első lemez kiemelkedő pillanatai neki köszönhetőek.
Az Aranylemez egészében jobban sikerült a Fordulónál, bár az ilyen kiemelkedő pillanatok hiányoznak róla, de ez nem baj, mert ha a zenekar együtt marad még néhány évig, beérhet, és lesz még alkalmuk letenni valami fajsúlyosat az asztalra.
Arany János zeneszerzői erényeiről pedig annyit, hogy szerzeményei nem lógtak ki erről a színpadról.
