A Papageno és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának soron következő adása április 2-án lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Bendl Verával, Marosi Eszterrel, Szeifert Natáliával és Valló Péterrel.
Sanel, a legbátrabb galamblány, Berci nem megy iskolába, Mihályi Csongor és az időgyurma, A galamb, aki megette az időgyurmát és a Matyi, valamint a Matyi tigrissel álmodik című könyvek mind gyerekeknek szólnak, gyerekekről. De nemcsak ez a közös bennük, hanem az is, hogy Bendl Vera a szerző.
„Matyi már megint tigrissel álmodott. A tigris üvöltött, Matyi meg szaladt. Szörnyű volt. De nem mert beszélni róla. Az óvodában azt mondta a barátjának: – Nem szeretem a harapós kutyákat, de legjobban a tigrisektől félek. Erre mi történt? Este lefekvéskor ráugrott valami nagy, puha és szőrös dolog. Matyi reszketett, még kiáltani sem mert. Az ablakon besütött a holdvilág, így felismerte: egy tigris volt. Közepesen nagy, mondjuk akkora, mint ő maga. Mi lesz most, Matyi?” – Elvesztettem az anyukámat – mondta a tigris. – Még nem vagyok nagy, tudod, csak éppen óvodás – magyarázta. – A trópusokról származom, a melegből. – Már sok mindent tudott magáról. – Kint esik a hó. Megfagyok. Maradhatok? Matyi tétovázott. – Nem merek melletted aludni. Nem bántasz? – kérdezte. A tigris melléfeküdt, és Matyi érezte, milyen puha. Megmelegítették egymást. – A tigrisek veszélyesek, de nem a barátjukra – sóhajtotta a tigris, és már szuszogott is. Erre Matyi is elaludt. Másnap Matyi téliszalámit vitt neki, és megtanította kirakósozni. Harmadnap kártyáztak, negyedik nap Matyi már várta, hogy hazaérjen az óvodából. Este aztán megkérdezte:
– De mondd, hol van a te anyukád?
– Az állatkertben. Csak megszöktem, és nem találtam vissza.
– Hiányzik?
– Hát, persze.
– Visszaviszlek – közölte Matyi, bár legszívesebben magánál tartotta volna, de tudta: anyuka kell még a tigriseknek is.”
Nem kell hozzá sok idő, hogy az örökmozgó kölyöktigris az örök gondolkodó Matyi legjobb barátjává váljék. Bendl Vera varázslatos meséiben – Szimonidesz Hajnalka gyönyörű rajzaival – Matyi megment egy poloskát, vitatkozik a Jóistennel, lekési az esőt, és szeretné tudni, hogy pontosan mennyi is egy pillanat. És Matyi, na meg a tigris, fára másznak, bújócskáznak, játszanak, hógolyóznak, sétálnak, fagyiznak, örülnek és szomorkodnak – úgy, ahogy csak a kisgyerekek tudnak. Bendl Verával a Matyi tigrissel álmodik című kötet kapcsán beszélgetünk.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum és az Iparművészeti Múzeum szervezésében április 17-ig látható a Mesebolt és Aranyecset című kiállítás. A tárlat az Art déco egyik legfontosabb magyar mestere, Lukáts Kató grafikusművész motívumvilágát, stílusát, technikáját mutatja be számos ismert alkotásán keresztül. Lukáts Kató, az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola grafika szakán végzett művész az alkalmazott grafika különböző területein alkotott maradandót. Olyan mesekönyvek grafikáit készítette, mint az Iciri-piciri, az Ablak-Zsiráf vagy a Gőgös Gúnár Gedeon, de tervezett bútorintarziát és textileket, ismertek falfestményei, színpadi jelmezei és folyóiratokhoz készült címlaptervei. Tervezői munkái között bankjegyek, bélyegek és bútordekorációk is megtalálhatók. Ugyanakkor a nemzetközi hírnevet a csomagolás területén alkotott művei hozták meg számára, mint amilyen számos bonbonos doboz, például a Stühmer csokoládé jellegzetes csomagolása.
A Mesebolt és Aranyecset kiállítás a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban bemutatott A plakátművészet mesterei / Mestersége: grafikus című grafikatörténeti tárlatsorozatának egyik újabb állomása. A kiállítás betekintést nyújt a grafikusok munkájába, a könyv- és csomagolástervezéstől a megvalósulásig, amelyet gazdag múzeumpedagógiai és szakmai programok, tárlatvezetések kísérnek. A tárlat egyik kurátorától, Marosi Eszter művészettörténésztől azt is kérdezzük, Lukáts Kató művészetének volt-e központi gondolata, szimbólumok, jellegzetes motívumok, amelyek felismerhetővé tették; beszélhetünk-e alkotói korszakokról, illetve a legkülönbözőbb területek a könyvillusztrációtól a bútortervezésig hogyan jelentek meg az életében?
A Posztolj verset az utcára! megmozdulás egy világraszóló költészeti akció a magyar költészet napján, József Attila születésnapján, április 11-én. A szervező Gittegylet célja, hogy legyen egy nap a magyar versé, árasszuk el a hirdetőoszlopokat, valódi üzenőfalakat, járdákat és minden legálisan posztolható felületet versekkel; lepjük meg egymást és magunkat valami igazán értékessel: a kedvenc verseinkkel. Szeifert Natália író, az esemény főszervező úgy látja, a versposztolás egy olyan rendhagyó ünneplés, ami végre összeköt mindannyiunkat, hiszen minden résztvevő egy kicsit hozzátesz a nagy ünnephez, éljen bárhol a világon. Az elmúlt években a világ több mint 20 országában élő magyarok posztoltak verset több száz helyszínen, óriási kreativitással. Szeifert Natáliával arról is beszélgetünk, miért annyira fontos és meghatározó a költészet a mindennapi életünkben is; mit adnak a versek a léleknek, a szellemnek úgy, ahogyan azt más művészeti ág nem tudja; mióta szervezik a Posztolj verset az utcára! eseményt, és mik az eddigi tapasztalatok, hogyan hat ránk a kezdeményezés?
A Barátom, Harvey címszereplője egy csaknem két méter magas, nagy, fehér nyúl, akit Harveynak hívnak. Ez a Harvey, Elwood bácsi legjobb barátja egyesek szerint nem is létezik, csak az ő fejében, de a valóságban mégis sok galibát és félreértést okoz. Mary Chase groteszk vígjátékának új, vígszínházi változatát Valló Péter rendezésében április 9-én mutatja be a teátrum. A főszerepeket Rudolf Péter, Balázsovits Edit, Szilágyi Csenge, Brasch Bence, Kőszegi Ákos és Fesztbaum Béla játsszák.
Az amerikai Mary Chase 1944-ben írta meg a titokzatos Harvey történetét, amelyet még abban az évben be is mutattak a Broadwayn. A produkciónak akkora sikere volt, hogy négy és fél év alatt 1775-ször játszották el. Ezzel az számmal pedig a Barátom, Harvey a mai napig a 6. helyen áll a legtöbbet futott Broadway-előadások között, megelőzve olyan legendákat, mint az Arzén és levendula vagy a Mezítláb a parkban. 1950-ben James Stewart és Josephine Hull főszereplésével film is készült belőle, és James Stewartot ezért az alakításáért Oscar-díjra jelölték, a forgatókönyvet maga az író jegyzi.
Mary Chase drámaíró édesanyja családjának ír népmeséin nőtt fel. Később ezeket a legendákat, meséket használta fel inspirációként fantasztikus színpadi darabjaihoz és regényeihez. A Harvey-t a második világháború vége felé írta, hogy segítsen másoknak megbirkózni a veszteségekkel. Az 1945-ben Pulitzer-díjat nyert darab egy olyan emberről szól, aki a családja és a barátai számára képzelgőnek tűnik, végül megerősíti az optimizmus és a hit iránti igényt egy cinikus világban – ez volt az az üzenet, amelyre Amerikának szüksége volt az 1940-es évek közepén.
Magyarországon először a Vígszínház mutatta be 1963-ban ezt a különös vígjátékot Várkonyi Zoltán rendezésében, Páger Antal, Bulla Elma, Latinovits Zoltán, Bilicsi Tivadar és Nádasi Myrtill főszereplésével. A korabeli sajtó „patológiai burleszknek” és „elmekórtani kabarénak” nevezte a darabot. Áprilistól tehát újra látható a Harvey; Örkény István fordítását felhasználva a vígszínházi változatot Kovács Krisztina és Valló Péter készítette, akit arról is kérdezünk, mi az, ami számára rendezőként igazán érdekes a Harvey-ban; sokféle változata készült már a színpadi produkcióktól a filmig, mire törekedett a mostani rendezésben; van, aki régimódinak tartja a történetet, mi az, ami a mai kor embere számára mégis aktuális lehet benne?
A sok zenei csemegével szolgáló műsor szombat reggel 10-től 12-ig hallható a Klasszik Rádió 92.1-en, ismétlésére 2022. április 3-án, vasárnap este nyolc órától kerül sor. Az interjúk megtalálhatók a Papageno Klasszik blogban is.
A rádió a műsorváltoztatás jogát fenntartja.