„A reformkor nagyjai tehetségükkel, hitükkel és tettrekészségükkel egytől egyig olyan példaképeink, akikhez időről időre visszanyúlunk” – olvasható a 2022 és 2023 között létrejövő Petőfi-bicentenáriumot bemutató honlapon. A legnagyobb magyar költő nevével fémjelzett, rendkívül kiterjedt és sokszínű projekt missziója, hogy a reformkor „átértelmezésével mindenki megtalálja Petőfi és kortársai élete kapcsán azokat a pontokat, amelyek révén könnyen tud kapcsolódni a jelenkort is definiáló, tágabb értelemben vett anyanyelvi kultúránk meghatározó pontjaihoz”. A Petőfi-bicentenárium időszakában létrejövő kulturális programokról és tartalmakról Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával beszélgettünk.
– A Petőfi-bicentenárium mennyiben korlátozódik csak a népszerű költő életművére?
– Az alap elképzelés, amivel nekivágtunk a Petőfi-bicentenáriumnak az, hogy Petőfi Sándor csak a márkaarca legyen a teljes programsorozatnak, hiszen a mi felfogásunkban az ő nagyságát kontextusával és kortársaival együttesen lehet megérteni igazán. Rajta keresztül azt a hosszúra nyúlt reformkort szeretnénk bemutatni, amely a modern magyar kultúra születését eredményezte – annak az anyanyelvi kultúrának, ami a mai napig megtart minket.
A szűkebb értelemben vett Petőfi-bicentenárium mellett a Magyar Géniusz Programban közel hárommilliárd forintból, több mint félszáz vidéki múzeum állandó kiállítása újul meg, illetve elindul egy Magyar Géniusz vándorkiállítás is, ami a vidéki múzeumok legnagyobb kincseit fogja körbehordozni a Kárpát-medencében. Egy másik, nagyobb léptékű programban a ma már klasszikussá nemesült irodalmi hőseink, íróink, költőink emlékházainak és emlékhelyeinek felújítására kerül sor.
Volt továbbá egy szűkebb értelemben vett közgyűjteményi pályázati kiírásunk is, ahol a nem a Magyar Géniusz Programban részesülő múzeumok, levéltárak és könyvtárak pályázhattak, szintén reformkori horizontú programokkal. A következő kiírás már a közművelődés területét célozza meg: a megemlékezések mindenféle fajtáját fogjuk támogatni a rendelkezésre álló több száz millió forintból.
Mindezen túl meghívásos és egyedi pályázatokkal próbálunk elősegíteni minden olyan tartalmat, amely a megemlékezést élővé teszi. Elsősorban érdemes megemlíteni itt azt a könyvsorozatot, ami Petőfi összes költeményeinek újragondolt, újraszerkesztett 2022-es kiadásával indul, de megjelentetjük Petőfi összes prózai művét és összes műfordítását is, amelyekről keveset szoktak beszélni; kiadásra kerül Szilágyi Márton Petőfiről és Jókairól írt iker monográfiája, a Petőfi-recepció arról, miként viszonyultunk az elmúlt szűk kétszáz évben Petőfi életművéhez, és ehhez hasonlóan Petőfi kortársaitól is vagy összes műveket vagy kritikai recepciót, illetve válogatott műveket is kiadunk. Ezeket a köteteket az összes iskolai és közkönyvtárba szeretnénk eljuttatni, egy másik ilyen sorozattal egyetemben, amely a reformkor képzőművészetét fogja bemutatni.
A harmadik sorozatban – amely felett tulajdonképpen csak bábáskodunk, mivel nem tartozik szorosan a Petőfi-bicentenáriumhoz – az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózatban dolgozó kutatók tudomány népszerűsítő művei fognak megjelenni. Összességében tehát a magyar irodalom, a magyar képzőművészet és a magyar tudományosság területén készítünk és segítünk elő sorozatokat, közművelődési jelleggel.
– Petőfit mint az első magyar influenszert mutatják be honlapjukon. Ez a modern nézőpont azt jelenti, hogy a tizenéves korosztályra fókuszálnak az említett közművelődési, illetve közgyűjteményi tartalmak?
– Nem kizárólag. A márciusban induló, reformkori szellemiséget tükröző Petőfi Klubokat azért hoztuk létre idén száz, 2023-ra pedig már kétszáz helyszínnel, hogy elősegítsük az anyanyelvi kultúrához való minél szélesebb hozzáférést a bicentenárium alatt – hiszen ezt tette maga Petőfi is. A Petőfi Klubok infrastruktúrájának kipróbálása és bejáratása után szeretnénk, hogy a következő 10-15 évben ezek kulturális elosztóhelyként képesek legyenek a magyar kultúra horizontális és vertikális tartalom utaztatására, legyen szó akár kiállításról, akár filmről, könnyűzenéről vagy irodalomról. Egy olyan hálózatot szeretnénk tehát felépíteni, ami a következő évtizedekben keresletet és kínálatot tud generálni a magyar kultúra terén.
A fiatalokra visszatérve, őket nem direkt módon, a közművelődésen keresztül szeretnénk elérni, mert az mindig egy kis visszahőkölésre készteti ezt a korosztályt, hiszen amint bekerül valami a formális oktatásba, abból csak egy újabb tananyag lesz. Ezért tehát az ő formanyelükön, az ő általuk használt platformokon szeretnénk megszólítani a fiatal generációt, többek között a pandémia alatt bámulatos szintre fejlődött online múzeumpedagógiai tartalmakkal.
– Milyen hosszú távú hatást várnak ettől a sokrétű tevékenységtől?
– Azt látjuk a jelenlegi kultúrafogyasztási szokásokból, hogy egyrészt jelentős mértékben felköltöztünk az internetre, tehát online formában vesszük magunkhoz a kulturális tartalmakat, másrészt beszűkült a kereslet. Ez utóbbi azt jelenti, hogy ma a magyarok több mint kétharmada csak könnyűzenén és mozgóképen keresztül fogyaszt kultúrát – ha fogyaszt egyáltalán. Mozgókép alatt egyébként nem a mozira vagy a tévére kell gondolni, hanem a stream platformokra.
A szélesre nyitott eszköztárunkkal egyrészt azt szeretnénk elérni, hogy az emberek felkeljenek a képernyők elől. Ennek érdekében közösségteremtő rendezvények és események létrejöttét akarjuk elősegíteni. Másrészt a közmédiával, azon belül a Petőfi Rádióval kötött stratégiai együttműködési megállapodásunk kapcsán szeretnénk olyan minőségi tartalmakat eljuttatni a fiatalokhoz a könnyűzene formanyelvén keresztül, melyek visszahúzzák őket a saját kultúrájukba.
– Ez azt jelenti, hogy ez a generáció máris eltávolodott volna saját kultúrájától vagy alapvetően nem is ismeri azt?
– Az a probléma – a világ valamennyi nemzeti kultúrájára kiterjesztve –, hogy jelentős mértékben kínálnak számunkra olyan tartalmakat a fogyasztásra fókuszáló szórakoztatóipari és marketingcégek, amelyek nem feltétlenül a mieink, ezáltal eltávolodunk a saját anyanyelvi kultúránktól. Éppen ezért a célunk élményszerűvé tenni a magyar nyelvű kultúrát, és felhívni a figyelmet arra, hogy egész egyszerűen jó magyarnak lenni!
