A Grimm-mesében négyen vannak: a szamár, a kutya, a macska és a kakas. Ha a zenéhez nem is, a zenebonához mindenképpen értenek, hiszen amikor élelem reményében elszántan beugranak a rablóbanda házának ablakán, az általuk keltett hangzavar rémíti meg és készteti megfutamodásra a haramiákat. A Brémai Német Kamarafilharmónia létszáma nem négy, hanem negyvenegy fő, az általuk keltett hangok pedig nem elriasztják hallgatóikat, hanem becsalogatják őket a koncerttermekbe (április 27.), amelyek fellépéseik alkalmából rendre megtelnek.
VÁLTOZÁS!
Janine Jansen betegség miatt nem tud fellépni az előadáson, helyette Alena Baevát hallhatjuk.
Sokat ígérő kezdet, ha egy zenekar úgy születik meg, hogy fiatalok hozzák létre az együttest, öntevékenyen. Elég, ha a magyar zeneéletből idézünk fel néhány példát: a ma is aktív és nemzetközi sikereket arató, ugyanakkor immár interpretációtörténeti jelentőségű múltra visszatekintő Liszt Ferenc Kamarazenekar lelkes főiskolások együtteseként kezdte meg munkáját hajdan, de hasonlóképpen indult a Budapesti Vonósok pályafutása is, és az Óbudai Danubia Szimfonikus Zenekart is növendéktársaiból toborozta egykor Héja Domonkos. Nagy erő a közös akarat, és még többet számít, ha az ösztönzés nem kívülről érkezik, hanem a muzsikusok szívéből, s a társaság alulról szerveződik.
A sors iróniája, hogy a Brémai Német Kamarafilharmónia — melyet az imént vázolt öntevékeny módon muzsikushallgatók alapítottak 1980-ban — nem Brémában, hanem Frankfurtban tartotta első próbáit és koncertjeit. Ott alakultak, s eleinte úgy gondolták, teljességgel a maguk urai lesznek, és karmester nélkül fognak dolgozni. A pénzügyeket és a menedzselés munkáját is külső segítség nélkül kívánták végezni. A terveket azonban néha éppen a sikerek írják át: 1987-ben hivatásos együttessé váltak, 1992-ben pedig áttették székhelyüket Brémába, ahol azóta is sok és sokféle feladatot látnak el, élénken és változatosan gazdagítva a város kulturális életét. Az anyazenekaron belül már 1990-ben megalakult a Deutsche Kammerphilharmonie Bremen fúvós szólistáinak együttese, a Kamarafilharmónia a városban évadonként két bérleti hangversenysorozatot is ad, kamaraestjeik is rendszeresek, és van egy nyári fesztiváljuk is. A zenekar 1998 óta a Brémai Zenei Fesztivál rezidens együttese, és ugyanezt a funkciót tölti be a bonni Beethovenfesten 2005 óta. 2017-ben pedig a Kissingeni Nyár fesztiváljának is rezidensei lettek.
Az együttes élén eddig olyan karmesterek működtek, mint Mario Venzago, Heinrich Schiff, Jiří Bělohlavek, Thomas Hengelborck, Daniel Harding. Az utóbbi 1999 és 2003 között volt a zenekar művészeti vezetője. 2004 óta ezt a funkciót Paavo Järvi tölti be. A magyar közönség által is jól ismert, kiváló észt dirigens páratlan nemzetközi sikerű karmesterdinasztia tagja. Ismerünk persze családokat, amelyekben az apa és a fiú egyaránt a karmesteri pályát választotta, említhetjük Erich és Carlos Kleiber, Arvīds és Mariss Jansons nevét, Kurt Sanderlingnek pedig ugyanúgy két fia vált karmesterré Stefan és Michael személyében, ahogyan Neeme Järvi két fia, az idősebb Paavo és a fiatalabb Kristjan is ebben az előadó-művészeti ágban tevékenykedik. Az azonban alighanem egyedülálló rekord, hogy a Järvi család három tagja már sok éve egyidejűleg arat világsikereket a földkerekség különböző pontjain, kiváló zenekarok élén.
Paavo még Tallinnban született 1962-ben, ám a család emigrációja után már az Amerikai Egyesült Államokban nevelkedett, ott bontakozott ki muzsikus-egyénisége. Iskolái között olyan rangos intézményeket találunk, mint a philadelphiai Curtis Institute, mentorai közül pedig elég Leonard Bernsteint említeni. Pályájának alakulása zenekarokban elbeszélve: Malmői Szimfonikusok, Stockholmi Királyi Filharmonikusok, Cincinnati Szimfonikusok, Észt Nemzeti Zenekar, a Frankfurti Rádió Zenekara, Orchestre de Paris — és már régóta a Brémaiak. Gazdag repertoárral rendelkező, nagy nemzetközi sikereket arató karmester, akit a világ minden hangversenytermében szívesen fogadnak, és aki számos jelentős nemzetközi cégnél készített hanglemezfelvételeket.
Järvi nem az egyetlen sztár lesz a Brémai Német Kamarafilharmónia estjén, hiszen a Brahms-műsor, amelynek második részében egy becses ritkaság, az 1. (D-dúr) szerenád (op. 11) szólal meg, egy igazi sláger, a Hegedűverseny (op. 77) hangjaival kezdődik, ennek szólistájaként pedig korunk egyik ünnepelt vonós csillaga, a magyar közönség által Järvihez hasonlóan ismert és kedvelt, holland Janine Jansen lép pódiumra. Muzsikuscsalád sarja: édesapja templomi orgonista, édesanyja énekesnő, két bátyja közül az egyik a csembaló és orgona, a másik a cselló elkötelezettje. A nagybácsi sem akárki: Peter Kooy, a világhírű basszus. Janine két évtizede arat világszerte sikereket. Repertoárja széles: Bachtól Schubertig, Brahmstól Prokofjevig, Beethoventől Brittenig a hangszer kamarazenei és szólórepertoárjának számos remekművét öleli fel. Pályafutása során jelenleg immár a harmadik (!) Stradivarin játszik, partnerei között olyan karmestereket találunk, mint Riccardo Chailly, Daniele Gatti vagy Valerij Gergijev, s olyan hangszeres előadókat, mint Mischa Maisky, Julian Rachlin vagy Maxim Rysanov. Budapesten többször fellépett már — mindig nagy sikerrel.
