Közösségekhez tartozni jó. Például koncertlátogatóként a Müpa közösségéhez, hiszen ez bizonyos kiváltságokkal jár: kiváló muzsikusok előadásában hallhatunk remekműveket. Privilégiumokat ígért az a társaság is, amelyhez Joseph Haydn kívánt csatlakozni: a „privilegierte Tonkünstlergesellschaft”-ként (kiváltságos zeneművész-társaság) is emlegetett Wiener Tonkünstler-Societäthez (Bécsi Zeneművészek Társasága). A sikeres felvétel érdekében oratóriumot írt, életében először.
Az említett társaság főként zenészek özvegyei és árvái számára biztosított nyugdíjat és egyéb támogatásokat, ennek érdekében jótékonysági koncerteket szerveztek az adventi, illetve a nagyböjti időszakokban, műsoron az éppen divatos olasz nyelvű oratóriumokkal. Így esett, hogy Haydn 1775-ben, negyvenhárom évesen megírta és bemutatta legelső oratóriumát, a Tóbiás hazatérését (április 29. – Müpa).
Sok pénz gyűlt össze az árvák és özvegyek számára, nem maradt el a művészi siker sem, Haydnt mégsem vették fel a társaságba, mivel nem írta alá a kötelezettségvállalást, melynek értelmében további ingyen kompozíciókat vártak volna tőle. (Az is lehet, hogy ezt munkaadója, Esterházy herceg tiltotta meg neki.)
Minden jó, ha a vége jó: a zeneszerzőnek mindössze huszonkét évet kellett várnia, hogy bejegyezzék őt a Wiener Tonkünstler-Societät tagjai közé. Haydn mindenesetre a bemutató után Európa-szerte ismert lett, a Tóbiás hazatérése viszont ma keveseknek jutna eszébe, ha Haydn oratorikus alkotásait kellene felsorolni.
Tóbiás könyve az Ótestamentum egyik apokrif irata, amely igennépszerű téma volt a barokk korban, Haydn mellett, illetve előtt harmincöt különböző feldolgozásáról tudunk. Gondolnánk, hogy hab a tortán egy neves librettista, Giovanni Gastone Boccherini — Luigi Boccherini bátyja —, aki nemcsak udvari költőként, de énekesként, táncosként, hegedűsként és színészként is jeleskedett. Az elemzők azonban rámutattak a librettó gyengeségeire, és arra, hogy ezért nem tud olyan erőteljes hatást kelteni a mű, mint A teremtés vagy az Évszakok.
A szövegkönyv a történetnek arra a részére összpontosít, amikor a vak Tóbit és felesége, Anna hazavárják fiukat, Tóbiást. A hosszas várakozás során — mely különösen Anna hitét teszi próbára — visszaemlékezéseken keresztül ismerjük meg a karaktereket. Az oratórium második része Tóbiás (és felesége, Sára) hazatérésére koncentrál, a kalandos úton érkező fiú az, aki meggyógyíthatja vak édesapját. Tanácsaival mindebben egy Azariás nevű fiatalember segíti, aki valójában az álruhás Rafael arkangyal.
Haydn zenéje — ahogyan azt későbbi oratóriumai esetében is megszokhattuk — invenciózus, gazdagon hangszerelt, gyakran illusztrálja, elmésen ábrázolja a szöveget, akár drámai, akár örömteli jelenetekről van szó, áriái pedig kifejezetten virtuózak. Ezeknek kivitelezéséről a Müpa koncertjén nem akármilyen énekes szólisták gondoskodnak: Balogh Eszter főleg barokk operák és oratóriumok keresett mezzoszopránja, aki két évvel ezelőtt megnyerte a London Händel Society nemzetközi énekversenyét, az olasz Roberta Invernizzi már több mint hatvan lemezen bizonyított, és többek közt Gustav Leonhardttal is együtt dolgozott, a svéd tenort, Anders Dahlint Bach passióinak evangélistájaként és a francia barokk értő előadójaként is gyakran foglalkoztatják, Sophie Karthäuser belga szoprán többek közt Elisabeth Schwarzkopf tanítványa volt, és Mozart-szerepekkel robbant be a zenei életbe, a fehérorosz bariton, Nyikolaj Borcsev útját pedig többek közt Várady Júlia, Dietrich Fischer-Dieskau felesége egyengette — ő igen fiatal kora óta Európa legjelentősebb operaházaiban játszik főszerepeket.
Magyarország vezető régizenei műhelyét, a Vashegyi György által irányított Purcell Kórust és Orfeo Zenekart nem kell bemutatni a Müpa közösségének, hiszen különleges produkcióik kivétel nélkül magas minőséget képviselnek.