Ha már legutóbb egy kínai festő várható sikeréről esett szó itt a Senki többet? blogban, akkor maradjunk még egy kicsit a Távol-Keleten, annál is inkább, mert április utolsó napján a Sotheby’s hongkongi árverésén az eddig is az egyik legkeresettebb kínai művész, Csang Ta-Csien új életműrekordot ért el egy festményével, bekerülve így – a kevés modern kínai művész egyikeként – abba az „elit-körbe”, ahol a (bőven) 40 millió dollár felet eladott alkotások készítői szerepelnek a világ műkereskedelmi toplistáján.
A Kína Szecsuan tartományában született Csang Ta-Csien (angolos átírásban Zhang Daqian; 1899–1983) eredetileg tradicionális kínai festészetet és kalligráfiát tanult – aminek során az ottani oktatás hagyományai szerint számos régi mester munkáját kellett minél pontosabban másolnia –, és már az 1930-as években kiállított Franciaországban és az Egyesült Királyságban. (1933-ban párizsi tárlatáról a francia állam is megvásárolta egy festményét.)
Hamarosan ő maga is tanítani kezdett a kelet-kínai Nanking egyetemének művészeti tanszékén, majd az 1940-es évek elejétől egy olyan hivatalos művészcsoportot vezetett, amelyik kifejezetten régi buddhista falfestmények másolására szakosodott. És mivel mindezek nyomán ő maga is tökéletesen elsajátította a régi kínai mesterek stílusát és technikáját, saját munkái mellett ilyeneket is rendszeresen készített és adott el szerte a világban; egyes szakértők szerint számos nyugati múzeumba – például a bostoni Museum of Fine Arts vagy a New York-i Metropolitan Museum of Art gyűjteményébe – is kerültek általa festett „régi”, néha akár 10. századinak is attributált kínai remekművek.
Egyes becslések szerint Csang akár több mint 10 millió dollárt is kereshetett ilyen másolatok (vagy ha pontosabban akarunk fogalmazni: hamisítványok) eladásával.
Ugyanakkor azt is érdemes lehet megjegyezni, hogy a kínai művészetfelfogásban a régi mesterek másolását nem tekintik hamisításnak, hanem a tökéletes technika bizonyítékának; más kérdés, hogy a modern korban készült, de régiként eladott munkákkal történő kereskedés kimeríti a megtévesztés, jogtalan haszonszerzés fogalmát. Az pedig már csak külön érdekesség, hogy miközben ahogy a hírneve nőtt (1945-ben például egy az UNESCO által szervezett körút során Párizsban, Londonban, Prágában és Genfben mutatták be a műveit), úgy egyre inkább
Csang munkáit is elkezdték másolni, vagyis – ha pedig eredetiként adták el őket, akkor – hamisítani.
Csang 1949-ben a politikai légkör megváltozása miatt elhagyta Kínát, élt Argentínában, Brazíliában, Kaliforniában (1967-ben ottani első kiállításának megnyitóján legalább ezer érdeklődő jelent meg), végül 1978-ban Tajvanon telepedett le.
Az ekkor már sokak által „a kelet Picassójának” nevezett festő 1956-ban – miközben éppen a következő évben a párizsi Louvre-ban rendezendő kiállítása előkészítésén dolgozott – Nizzában személyesen is találkozott a világhírű katalán mesterrel, akit később különleges kínai ecsetekkel is megajándékozott. Ugyanekkortól kezdődően erősen romló látása miatt ő azonban hátralévő éveiben már felhagyott a hagyományos, aprólékos munkát igénylő kínai festésmóddal, és sokkal inkább a színfoltok, az absztrakt expresszionizmus stílusának irányába mozdultak el a művei.
Április utolsó napján a Sotheby’s hongkongi árverésén viszont egy még korai, 1947-es képe került kalapács alá, amelyik szintén egy – de a saját nevével jelzett – „másolat”: a Vang Hszi-Meng (Wang Ximeng; 1096–1119) után festett tájképet előzetesen nagyjából 70 millió hongkongi dollárra becsülték, 40 millióról indították a licitjét, ám az érte folytatott heves csatározás végén csak 320 millión tudták leütni, vagyis a vevője a jutalékokkal együtt végül 370.495.000 hongkongi dollárt (47.215.883 dollár; 17,009 milliárd forint) kellett adjon érte.
Ez pedig új életműrekordot Csang pályáján, hiszen eddig a legtöbb, amennyit fizettek egy képéért, az 270.680.000 hongkongi dollár (34.901.479 dollár; 9,599 milliárd forint) volt: ennyit – a mű becsértékét megötszörözve – 2016 áprilisában adtak ugyancsak a Sotheby’s árverésén az 1982-es Virágzó barackfa című, már a késői korszakának stílusjegyeit mutató „absztraktabb” vásznáért. Ezt a képet akkor Liu Ji-csian (Liu Yiqian), a taxisofőrből lett kínai milliárdos műgyűjtő vásárolta meg a Sanghajban általa alapított Lung Múzeum számára (miközben ez a festmény 1987-ben egy aukción még „csak” 1,87 millió hongkongi dollárért – akkor 240.000 dollár – kelt el). Ezt megelőzően 2011 májusában ugyancsak Hongkongban 24,5 millió dollárt, még azelőtt pedig egy 1947-ben fekete tintával festett virág-képéért 10,4 millió dollárt adtak legtöbbként.
Jól látható tehát, hogy Csang árai hogyan emelkednek egyre magasabbra; nem véletlen, hogy ma már évente átlagosan 200–350 millió dolláros összesített aukciós eredményt szokott elérni. A 2011-es éve viszont kiugró, 770 millió dolláros bevételt jelentett a számára, amivel abban az évben még Picasso összesített aukciós eredményét is felülmúlta.
Csang mostani rekordjánál magasabb árat a nyilvános műkereskedelemben a modern kínai művészek közül eddig csak Huang Pin-hung (Huang Binhong – 2017. június, China Guardian Actions, Peking: 345.000.000 jüan; 50,527 millió dollár; 14,038 milliárd forint), Csao Vu-csi (Zao Wou-Ki – 2018. szeptember, Sotheby’s, Hong Kong: 510.371.000 hongkongi dollár; 65.245.829 dollár; 18,197 milliárd forint), illetve Csi Paj-si (Qi Baishi – 2017. december, Poly International Auction, Peking: 931,5 millió jüan; 141 millió dollár; 37,4 milliárd forint) tudott elérni.
