Bizonyos értelmezésben minden műalkotás Rorschach-teszt: a befogadó látja meg benne a jelentést, amely önmagáról is elárul valamit. A Művészetek Háza Veszprém április 29-től június közepéig látogatható Rorschach Image című csoportos kiállítása még ennél is tovább ment egy lépéssel: a híres pszichológiai teszt képi világát idéző alkotásokat gyűjtött össze legújabb kiállítására. Az ábrázoltak mellett azonban érdemes az alkotások technikai részleteire is figyelni, a tárlat ugyanis különleges bepillantást nyújt a fotográfiai játékok, technikai bravúrok világába is – melyekhez sokszor még kamera sem kell. A részletekről Grászli Bernadett kurátor mesélt.
– Mi a kiállítás alapgondolata, milyen rendezőelv szerint válogatták össze a munkákat?
– A veszprémi Dubniczay-palota három különálló kiállítótérében megrendezett tárlat, a tükör és a tükrözés kérdéseivel foglalkozik. Az elmúlt ötven év magyar fotómunkáiból válogattunk a kiállított alkotásokat, vagyis az analóg fényképezés, melyet Bak Imre, Erdély Miklós, Károlyi Zsigmond, Maurer Dóra, Méhes László, Palotai Gábor, Perneczky Géza, Pincehelyi Sándor, Ujj Zsuzsi, Vető János, Czigány Ákos, Dobokay Máté, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Németh Hajnal – Beöthy Balázs és Zalavári András munkái képviselnek épp úgy megjelennek, mint a digitális és kamera nélküli módszerrel készült alkotások. Utóbbira példa Szabó Dezső Copy című legújabb „cameraless” sorozta is.
– Ki volt a Rorschach-teszt névadója? Mit lehet tudni a munkásságáról?
– Hermann Rorschach (1884–1922) svájci pszichiáter a róla elnevezett tintafolt-teszt kifejlesztése által vált híressé. A Rorschach-tintafoltteszt egy pszichológiai, diagnosztikai mérőeszköz, egyike a 20. század legáltalánosabban használt projektív tesztjeinek. Célja, hogy a pszichológus más vizsgálatok kiegészítése érdekében feltérképezhesse a vizsgált személy személyiségstruktúráját. A teszt tíz táblából áll, amelyeken szimmetrikus tintafoltok láthatóak. Öt táblán fekete, két táblán fekete és piros foltok vannak, három tábla pedig többszínű. Az egész világon egységesen ezeket a táblákat használják, a legismertebb képi szimbólumok közé tartoznak.
Rorschach apja rajztanárként dolgozott egy magániskolában. Hermann középiskolai gúnyneve „Klex” (tintapaca) volt. Számos elképzelés kering a gúnynevéről és a róla elnevezett teszt összefüggéséről. A klecksográfia annak idején a svájci gyerekek körében általánosan elterjedt játék volt. A lényege, hogy egy tintapacát ejtettek a papíron, melyet ezután félbehajtottak, így létrehozva egy pacát, amibe beleláttat egy képet: madarat, lepkét.
– Hogyan kapcsolódnak a kiállított alkotások a svájci pszichiáter munkásságához, kutatásaihoz?
– A szürrealizmus és az absztraktnak nevezett művészeti irányzatok a 20. század folyamán megszokottá, vagy legalábbis elfogadottá tették a nem egyértelmű és nyilvánvaló, a hagyományos ábrázolási formáktól eltérő képbefogadási-alkotási módszereket. Érzékeinken át szerzett tapasztalatainkból elménk folyamatosan modellt alkot egy fennálló, lehetséges világról. Az, amit képnek, pontosabban mentális képnek nevezünk, annak a képességnek a következménye, amelyet képzelőerőnek, még egyértelműbben imaginációnak hív a képantropológia.
– Milyen kötődése van Rorschach-nak a magyar művészekhez vagy Veszprémhez?
– A kiállításon látható fényképek a tükrözés valamely motívumán alapuló szövegszerű reprezentációs technikája, amelyben Craig Owens szavaival élve a „tükör véghezviszi a másikkal történő azonosulást és a tükrön keresztüli szétválást, így párhuzamosan létrehozza és megsemmisíti az ábrázoltat”, felfüggeszti annak kérdését, hogy az ábrázoltak a fotográfia terén kívül is léteznek-e. Ezek a fényképek önálló, belső térrel rendelkeznek, amelyek felkínálják az olvasás lehetőségét.
Ezek az olvasásra kényszerítő képek azonban nem adhatnak megnyugtató válaszokat. Szabó Dezsőnek a tárlat legnagyobb részét kitevő, fényérzékeny anyagok összehajtogatásával létrehozott Copy című új sorozata a bizonyság erre. A kortárs magyar fotográfia eme lassan három évtizede konzekvensen építkező alkotójának új munkája mintha arra a Roland Barthes által megfogalmazott gondolatra (is) utalna, amely a tárlaton szereplő összes műre alkalmazható: a tükrözés szó szerinti, vagy elvontabb műveletén keresztül megképződött töredékek, látszódjanak bármennyire is egésznek, csak a befogadóban válhatnak teljessé.
– Milyen értelmezésben jelenik meg a tükrözés a tárlaton?
– Egyes fotográfiák a kompozíció és illúziókeltés szempontjait vizsgálják, a tükörkép formaesztétikájának elemzésével a valósággal kapcsolatos képi viszonyokat és diszfunkciót tárnak fel. A kiállított alkotások között találhatunk olyan műveket is, ahol a tükrözés helyett magára a tükörre irányul a figyel. Eltérő megvilágítással készült fénykép ugyanarról a tükörről, ahol a tükröződést kiküszöbölve, illetve megkerülve maga a tükröző réteg válik láthatóvá.
Más műveken a másolat fogalma, képi megjelenítése, a fekete-fehér fotópapír fizikai-kémiai tulajdonságaira alapozva jön létre. Mindössze a híváshoz és fixáláshoz használt vegyszerek, a fény és meghatározó, egyedi elemként, a fotópapír hajtogatása segítségével keletkeznek formák a felületen. A vegyszeres kezeléskor a gyűrődések, hajtások mentén akaratlan is apró ismétlődések, tükörképek alakulnak ki, amibe bármilyen forma belelátható, amennyiben a képek mediális kérdésfelvetésén túl is keres valamit az ember.
– Milyen fotótechnikai megoldásokat fedezhetnek fel a látogatók a kiállításon?
– A tárlaton fényképezőgéppel és különféle kamera nélküli (cameraless) technikával készült alkotások láthatók. A kamera nélküli fényképzésre példái közé tartoznak Eperjesi Ágnes színes „felpörgetett” fotogramjai, Dobokay Máté és Szabó Dezső különleges chemigramjai. Czigány Ákos Speculum sorozatában szálcsiszolt alumíniumlemezen készült színes fotónagyítások láthatóak.
Szabó Dezső Copy című sorozat a kamera nélküli (cameraless) fotográfia területén belül értelmezhető, chemigram technika alkalmazásával készült. Munkáiban meghatározó, hogy egy hajtogatható papírlapról van szó, melynek alapvető tulajdonsága az is, hogy a fényt, mint információt, rögzíteni és tárolni tudja. E két jellemző együttese hozza létre a sorozat egyedi látványvilágát.
A másolás itt nem egy optikailag leképzett negatívról történik (papírkép-nagyítás), a képet nem is egy idegen tárgy negatív fény-lenyomata hozza létre (fotogram). Mindössze a híváshoz és fixáláshoz használt vegyszerek, a fény és meghatározó, egyedi elemként, a fotópapír hajtogatása segítségével keletkeznek formák a felületen. Ez egyfajta speciális monotípia módszer, önmásolás. A keletkezett formák a Rorschach-teszt ábráihoz hasonlóak.
A függőleges tengelye mentén kettéhajtott, majd szétnyitott fotópapírra hívó vagy fixír
, utána a papírt újra összehajtják és szétnyitják, majd megvilágítják. A hívófolyadék által ért területen sötét folt keletkezik, majd fixírfürdőbe merítve rögzítésre a kép. Amennyiben fixírrel készítünk foltot, úgy a vegyszer által ért terület nem tud „előhívódni”, így fehér marad. Hívófürdőbe kerül és egy fekete alapon fehér ábra keletkezik. Ezután a szokásos processzus szerint fixálásra kerül a kép, hogy maradandó legyen. A fekete-fehér eljárás tulajdonságait felhasználva fehér alapon fekete vagy fekete háttéren fehér alakzatot kaphatunk.
– Van olyan alkotás a tárlaton, amelynek különösen érdekes a keletkezéstörténete?
– Erdély Miklós Erőegyensúly címmel készített sakk-akciót Kelemen Károly radírfestményeit bemutató első önálló kiállításának megnyitójaként 1979. február 14-én a Stúdió Galériában. Az akción Erdély hordozható sakk-készlet bábuit állította fel a 64-es mezőre egy képzeletbeli tükörtengely mentén, annak két oldalára rendezve a fehér-fekete bábukat. Később fényképet készített az újra felállított bábukról. A sakktábla olyan hatást kelt, mintha felborultak volna egyes bábuk. Azonban a fekete-fehér bábuk egymás tükörképeiként helyezkednek el: a művész szándékosan teremtett véletlent sugalló látványt. Egészen pontosan a véletlen alakzatot szándékosan megismételték, ismert szabályok (tengelyes tükrözés) szerint. Ehhez az akcióhoz köthető Károlyi Zsigmond: Sakk Kassáknak című festménye is.
Rorschach Image
Művészetek Háza Veszprém
2022. ápr. 29. – jún. 12.
A veszprémi Dubniczay-palota
