Július 2-án, 97 éves korában elhunyt Peter Brook angol színházi és filmrendező, aki úttörőnek számító Shakespeare-rendezéseivel vált ismertté a második világháború utáni években.
Peter Stephen Paul Brook néven született Londonban 1925. március 21-én zsidó származású szülők gyermekeként, akik a század első évtizedének végén hagyták el Oroszországot. Apja a liège-i egyetemen villamosmérnökként végzett, anyja a kémiai tudományok doktora, kutatóvegyész volt. Az első világháború végén telepedtek le Angliában.
A fiatal Peter már gyerekkorában rajongott a filmekért és színházért, később Oxfordban lett egyetemista, ahol 1942-ben egy amatőr társulattal színre vitte Marlowe Doktor Faustus című művét. Ezt a következő évben Londonban is megrendezte. Több kisebb társulattal dolgozott együtt, amikor Sir Barry Jackson, a neves színházigazgató meghívta a birminghami társulatához, majd a stratfordi Shakespeare Színház igazgatójaként megbízta a Felsült szerelmesek (Lóvátett lovagok) színpadra állításával. A rendező ekkor huszonnégy éves volt, Jackson úgy nevezte: „a legfiatalabb földrengés”.
1947 és 1950 között produkciós rendező volt a Covent Gardenben. Itt mutatta be a rendkívül vitatottá vált rendezését Richard Strauss Salome című operájából, amelyhez Salvador Dalí díszleteit használta fel. Az 50–60-as években sokat vendégeskedett Párizsban és New Yorkban, ahol több mint félszáz drámát, hét operát és több filmet is rendezett. 1961-ben rendezte meg a Lear királyt Paul Scofielddal a címszerepben: ez az előadás a korszak Shakespeare-színjátszásának megújító eseménye lett. A társulat 1963-as vendégjátéka idején nagy hatást tett a magyar színjátszásra is. Később elkészült a Lear filmváltozata is.
Brook színházi látásmódjára nagy hatással volt Antonin Artaud kegyetlen színháza, de azok a kísérleti színházak is, amelyek meghatározták a modern kori színjátszást, így Jerzy Grotowsky, Bertolt Brecht vagy Vszevolod Meyerhold teátruma. Ezenfelül nagy hatást gyakorolt rá G. I. Gurdjieff, Edward Gordon Craig és Matila Ghyka munkássága is.
1962-ben egy francia rendezővel együtt csatlakozott a Peter Hall vezette stratfordi Shakespeare Színházhoz társigazgatóként, a társulat később felvette a Royal Shakespeare Company nevet. A kísérleti színházi társulat nevéhez fűződik Peter Weiss Marat/Sade művének színre vitele. Jean-Paul Sartre a produkciót fordulópontnak nevezte egy új színháztípus felé vezető úton.
Brook hangsúlyt helyezett a látvány, a színpadtér és a fénydramaturgia megújítására. Ehhez az ókori és a modernkori színjátszásra is támaszkodott. Fontosnak tartotta az üres teret, amelyet az 1968-ban megjelent Az üres tér című könyvében fejtett ki.
Sikeres rendezései közé tartozik Shakespeare Vihara, továbbá a Szentivánéji álom, amellyel ellátogatott több országba, köztük Budapestre is a 70-es években. Ugyancsak ehhez az időszakhoz köthető a szufi mese, A madarak tanácskozása előadása, amelyet improvizációkkal adtak elő mozgással, madárhangutánzással, afrikai dalok felhasználásával.
1974-ben a párizsi Bouffes du Nord épülete lett Brook székhelye, amely ma is működik, befogadó színházi jelleggel is. Ide kötődik Alfred Jarry Übü király című komédiájának bemutatója, valamint ezen a helyen készültek mintegy 10 éven keresztül az indiai hőseposz, a Mahábhárata színházi bemutatójára is. Végül egy kilencórás darab, majd egy hatórás film született ennek eredményeként. Brook a műalkotás kedvéért nemzetközi stábbal dolgozott, mert mint mondta: „Ha kicsiben sikerül megvalósítani az egységet, akkor van remény.”
1998-ban az 50. jubileumát ünneplő Aix-en-Provence Fesztivál Don Giovanni-előadásra kérte fel, 2011-ben pedig a New York-i Metropolitan Operában rendezte A varázsfuvolát.
(Via Le Monde)
