„Az operák operája” – így nevezte a dán filozófus, Søren Kierkegaard ezt az 1787-ben bemutatott operát, és a cím kétértelműségéből biztosan sokan rájöttek már, hogy kiről is lesz ma szó: nos, ki másról, mint Mozart (anti)hőséről, a szélhámos nőcsábászról, Don Giovanniról.
Már az opera legelején kiderül, hogy főhősünk semmilyen eszköztől nem riad vissza célja – minél több nő meghódítása – elérésének érdekében. Ez a cél azonban, amint az hamarosan kiderül, egy végtelen szám, hiszen a mű elején szolgája, Leporello az opera talán legismertebb számában, a regiszteráriájában ledarálja gazdája szeretőinek listáját, mely a darab folyamán csak tovább dagad.
A nők mellett a lovag további kedvtelései a pazar vacsorák, fényűző bálok, no, és természetesen a jóféle alkohol. Bár a „Finch’han del vino” kezdetű áriában borról van szó, mégis pezsgőáriaként vonult be a köztudatba. Így vagy úgy, remekül lefesti Don Giovanni jellemét… ami valljuk be, nem túl szívderítő.
DON GIOVANNI
Míg csak a bortól nem
forró a fejük, —
Nagy mulatságot
készíts elő!
Ha találsz a téren
néhány lányt,
igyekezz őket is
magaddal hozni!
Minden formaság nélkül
folyjék a tánc:
kivel menüettet,
kivel a folliát,
kivel a német táncot
járasd!
S én ezalatt
egy kissé odébb
ezzel is, azzal is
szerelmeskedni fogok.
Ah, az én listám
holnap reggelig
vagy tízzel is
kell, hogy szaporodjék.
(el)
