Nem tudunk olyan jelentős szimfonikus zenekart mondani a világ bármely részéről, ahol ne lenne magyar zenész – véli Herboly Domonkos. A Nemzeti Filharmonikusok főigazgatója, a Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetségének elnöke a változó jegyvásárlási szokásokról, a szimfonikus zenekari lét újradefiniálásáról és Kocsis Zoltán utódjáról is nyilatkozott a Világgazdaságnak.
– Ma már magától értetődő, hogy egy művészeti intézménynek A, B, és C tervvel kell készülnie egy évadra?
– Másképpen magától értetődő, mint tavaly volt, de igen. Azt hittük, hogy a pandémia alatt nagyon nehéz tervezni, de most látjuk, hogy lehet annál is komplikáltabb szituáció. A jelenlegi energia-veszélyhelyzet következtében számos játszóhely nem tud majd kinyitni a következő hónapokban. Ez talán nem kifejezetten a komolyzenét érinti, mert nagyon kevés játszóhelyen vagyunk jelen, és azok – úgy tűnik – működni fognak. Válság esetén nagyon sok ötlet felbukkan, az energiahasználat optimalizálására törekedve folyamatosan egyeztetünk, együttműködik a szakágazat, és a fenntartótól is minden segítséget megkapunk.
– Az állam nagy volumenben támogatta az elmúlt években a klasszikus zenei együtteseket, ennek egy gazdasági visszaesés véget vethet?
– Tény, hogy a komolyzenére fordított pénz az elmúlt két-három évben jócskán megtöbbszöröződött. Egyrészt, mert létrejött a kormány mellett működő Nemzeti Kulturális Tanács, amelynek elnöke a Magyar Művészeti Akadémia vezetője, Vashegyi György karmester lett, aki tetemes forrásjuttatást tudott ennek a területnek elérni. Nyilván ehhez az is kellett, hogy az állami költségvetésbe mindez beleférjen. Hogy a legutolsó nagy támogatást említsem: idén január elsejétől az összes előadóművészeti szervezet 20 százalékos béremelésben részesült. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban racionalizálásra van szükség, és ez ott valósul meg, ahol a legkevésbé fáj a társadalomnak.
– Ez európai szintű probléma, külföldi kollégákkal is egyeztetnek?
– Beszéltünk már róla kollégákkal, ahogy arról is, hogy az elmúlt évtizedekben elindult egy a szakmát érintő változás. A korábbi élénk turnéélet kevésbé pörgős, a nagyobb fesztiválok száma határozottan csökken. Ennek az oka szerintem részben a technológiában keresendő. Ma a zsebünkből előveszünk egy okostelefont, amelyen bármikor meg tudjuk nézni a Berlini Filharmonikus Zenekar koncertjét – akár élőben. Korábban ezért megérte odautazni, főleg, ha egy kiemelkedő amerikai vagy ázsiai vendégművész lépett fel. Megvásárolhattuk persze a lemezét is, ami sokkal lassabban ért ide, mint most, amikor a lemezpiac gyakorlatilag megszűnt, és streamingszolgáltatók jöttek létre. Óriási a kínálat minden platformon, és a közönség sokkal több forrásból fogyaszthat színvonalas kultúrát, mint valaha. Ez változásokat fog hozni.
