Lajtha László születésének 130. évfordulója alkalmából a Magyar Zene Háza tematikus nappal tiszteleg a neves zeneszerző, népzenekutató emlékezete előtt: október 30-án beszélgetésekkel, mini-kiállítással, koncerttel várják az érdeklődőket. A programokról és Lajtha munkásságának fontosságáról Salamon Soma népzenész, népzenekutató, a Zene Háza népzenei programszerkesztője mesélt.
– Lajtha László egy évtizeddel később született a Dohnányi-Bartók-Kodály triónál, de mintha még ma is ennek gigászi hármasnak az árnyékában élne – miért van ez így?
– Nem gondolom, hogy Lajtha népzenekutatóként ne lenne ismert itthon. Munkássága a későbbi kutatás és a táncházmozgalom egyik legfőbb oszlopa, a Lajtha-gyűjtések erős hangszeres fókusza, a Pátria-felvételek miatt hatása a revivalre talán a legközvetlenebb a 20. század első felének zeneszerző-népzenekutató óriásai közül. A népzenekedvelők számára Lajtha neve nem csupán ismerősen cseng, hanem a legnagyobbak között tartják számon. Ugyanakkor azzal egyetértek, hogy mivel Lajtha a magyar zenetörténet és a hazai népzenekutatás panteonjának jelentős tagja, így életműve valóban lehetne sokkal ismertebb itthon az általános köztudatban. Tevékenysége valóban megkerülhetetlen mind komponistaként, mind népzenekutatóként.
– Maradva a párhuzamoknál, Bartókhoz és Kodályhoz hasonlóan Lajtha is egyszerre volt zeneszerző és népzenegyűjtő – mi volt az ő szerepe a magyar etnomuzikológiában? Hogyan jelenik meg a népzene az alkotásaiban?
– Mind a magyar népzenekutatás, mind a revival nagyon sokat köszönhet Lajthának. Bartók és Kodály útmutatása alapján, és részben velük együttműködve folytatta az általuk megkezdett gyűjtőmunkát. Lajtha kutatásaiban a népzenében felismerhető interetnikus hatásokra is felhívta a figyelmet. Erre már Bartók is nagy hangsúlyt fektetett, Népzenénk és a szomszéd népek népzenéje című esszéjében például igen pontosan írja le az ide vonatkozó általános szempontokat. Lajtha ugyanakkor még mélyebben, az adott települések szintjén vizsgálta az együtt élő etnikumok egymásra és a közösen használt népzenei anyagra gyakorolt hatását. Ennek a kutatói szemléletnek a mezőségi Szépkenyerűszentmárton zenei anyagáról készült monográfiája a legfőbb példája. Lajtha megértette és hangsúlyozta, hogy a népzenekutatás több tudományterületet érintő diszciplína, hogy egyes dallamok „életét”, az adott közösségben betöltött szerepét a zenei szempontok mellett egymással és a zenei olvasattal szorosan összefüggő szociológiai, antropológiai, néprajzi aspektusok határozzák meg. Ez a komplex szemlélet, melyet ő „népzene-biológiának” nevezett, előlegezi a nyugati népzenekutatásban több évtizeddel később meghonosodott kultúrantropológiai narratívát, miközben nem szakad el a zenei analízistől sem. Lajtha kezdte meg továbbá az erdélyi Mezőség magyar népzenéjének felfedezését is. Tevékenységének köszönhetően kezdődött meg például Szék népzenéjének feltárása, ami aztán a táncházmozgalom kiindulópontjává vált.
– Lajtha a szimfonikus forma mestere volt – ugyanúgy a mágikus kilences számig jutott a szimfóniák sorában, mint Beethoven, Schubert, vagy Mahler – és tíz vonósnégyest is írt. Mi vonzotta őt a 20. században a 19. század ikonikus formái felé?
– Nem csupán a 19. század felé: Lajthát egyfajta historikus narratíva jellemzi. Behatóan ismerte a klasszika és a barokk, mi több a korábbi zenetörténeti korszakok zenéjét is, ugyanakkor Debussy és Ravel életműve is hatással volt rá. A formabontó kísérletek helyett a zenetörténeti múlttal ápolt organikus, ugyanakkor nem elavult szemlélet jellemzi a munkásságát.
– Mit kínál a Magyar Zene Háza Lajtha-napja a közönségnek?
– A Lajtha-nap délutánján egy kerekasztal-beszélgetés, ismeretterjesztő előadás, gálakoncert és egy mini-kiállítás várja az érdeklődőket. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői a Lajtha-család magyar kultúrára gyakorolt hatásáról és a bicskei Lajtha-Házról beszélgetnek, mely hamarosan megnyitja kapuit. Az ismeretterjesztő előadáson Solymosi-Tari Emőke és Pávai István világítja meg Lajtha munkásságának zeneszerzői és népzenekutatói oldalát, az esti gálakoncert pedig Lajtha X. vonósnégyese mellett népzenei gyűjtéseinek anyagán vezeti végig a közönséget. A koncert rendezője Árendás Péter, fellépői pedig a Bazseva Zenekar, a táncházmozgalom további kiváló népzenészei, énekesei, valamint a Korossy Kvartett. Ezek mellett egész nap megtekinthető lesz a Pávai István által szerkesztett, Lajtha életművét bemutató mini-kiállítás is az előcsarnokban.
A cikk a Magyar Zene Háza támogatásával jelent meg.
