1912. november 14-én született és 1987. február 9-én hunyt el Gazdag Erzsi, akinek verseit ma is óvodások és kisiskolások hada szavalja az ünnepségeken, esetleg énekli a Kodály Zoltán által megzenésített változatokat.
Gazdag Erzsi Budapesten született 1912. november 14-én Sebesi Erzsébet néven. Korán Sárvárra került anyai nagyanyjához, Gazdag Erzsébethez, az ő nevét vette fel később. Büszkén vallotta magáról, hogy 14 éves korától önálló keresettel rendelkezett, ez a kényszerű helyzet azonban tanulmányai gyakori megszakításával járt – még az egyetem alatt is. 1936-ban érettségizett Kőszegen, majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetem természettudományi karán folytatta tanulmányait. 1945-től a Pécsi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán végzett el egy fél évet.
Időközben számtalan kenyérkeresőfoglalkozást kipróbált, leckeadásokból, alkalmi munkákból tartotta fenn magát, de volt újságíró, laboráns, gyógyszertári technikus, gyógynövénybegyűjtő, majd 1961-től nyugdíjazásáig, 1970-ig a szombathelyi Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtár munkatársa.
A helyi legendák szerint nehezen szokta meg, hogy rendszeres és biztos munkája van, hiszen addig független volt, akkor írt, amikor kedve volt. Így nem egyszer előfordult, hogy ha reggel versírásba kezdett, nem ért be a hivatalos munkakezdésre. Ha a tájékoztató pultnál ült, és valaki megzavarta a versfaragásban, összegyűrte a papírfecnit, és kidobta. A reggeli beérkezéseket valószínűleg segítette, hogy otthona 1974-től haláláig a könyvtár szomszédságában, a Petőfi Sándor utca 45. alatt volt.
13 éves korától írt verseket, ekkor azonban még színésznő szeretett volna lenni. Fiatalkori barátságot kötött Weöres Sándorral. Első kötetét a neves nyelvész, költő, néprajztudós, Pável Ágoston segítségével jelentette meg 1938-ban, Üvegcsengő címmel. Pável felkarolta és segítette, hogy folytassa az írást, az ötvenes években Gazdag Erzsi már verseinek honoráriumából élt. Az első kötet egyaránt tartalmazott felnőtt, illetve gyermekverseket. Főleg ez utóbbiakat arattak sikert, ezeket méltatta Weöres Sándor a Nyugat hasábjain, és ezekre figyelt fel Kodály Zoltán is, aki többet megzenésített közöttük.
A biztatásoknak köszönhetően Gazdag Erzsi figyelme egyre inkább a gyermekversek felé fordult. Az 1954-ben kiadott Palika flótája már gyerekeknek szánt könyv. A gyermekantológiákban, folyóiratokban való mind gyakoribb jelenléte, újabb köteteinek kiadása egyre ismertebbé tették. Sorra jelentek meg népszerű kötetei, a Mesebolt (1957), Itt a tavasz! (1967), Egérlakta kis tarisznya (1970), Ringató (1974), Mézcsurgató (1981).
1968-ban nívódíjat kapott a Hívogató című kötetéért, a József Attila-díjat 1978-ban kapta meg. Írói munkássága mellett az irodalmi közéletben is szerepet vállalt: 1981-ben a Magyar Írók Szövetsége Nyugat-magyarországi Írócsoportja elnökévé választották.
Élete alkonyán rendezte össze felnőtteknek szóló verseit, amely Az utolsó szó jogán címmel már csak 1987 február 9-én bekövetkezett halála után jelenhetett meg. Életéről Merklin Tímea Szép szavak kincstárnoka címmel írt könyvet, Horváth Zoltán pedig dokumentumfilmben filmet forgatott A meseboltos, (2006. 42 perc) címmel.
