Hetvenkét éves korában elhunyt Szirtes András filmrendező, operatőr, vágó, színész és zenész – számolt be a 24.hu Fodor Tamás színész Facebook-bejegyzése alapján. A hírt időközben a Magyar Filmművészek Szövetsége is megerősítette.
„Mély fájdalommalmal tudatjuk, hogy Szirtes András forgatókönyvíró, dramaturg, költő,vágó, operátőr, rendező, színész, zenész, különleges kísérletező filmes, mindenes, barátunk – 72 éves korában – tegnap itt hagyott bennünket. Filmjei különleges helyet foglalnak el amagyar filmművészetben. Halála nagy veszteség a teljes mozgóképes szakmának. A Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti.”
Szirtes Andrást kísérleti filmjeit úttörő alkotásokként tartják számon. Eredetileg villanyszerelőnek, majd műszerésznek tanult, de az érettségi után beszippantotta a filmezés világa. 25 éven át dolgozott a filmgyárban, végigjárta a szamárlétra minden lépcsőfokát. A Színművészeti Főiskolán vágónak tanult, s ezzel párhuzamosan amatőr filmeket kezdett készíteni. A Hajnal még félig amatőr filmként, félig az MTV stúdiójában készült. A Balázs Béla Stúdió befogadta a filmet, és vállalta, hogy felnagyítja 16 mm-ről 35 mm-re, így ez lett Szirtes első BBS-filmje.
A Hajnalon öt éven át, 1973-tól ’78-ig dolgozott. Szirtes a hivatalos szervek engedélye nélkül készített felvételeket különböző gyárakról. Egyik éjjel, amikor az Óbudai Gázgyárnál forgatott, elkapták a rendőrök, mert azt hitték, kémkedik. Elkobozták a kameráját, és előhívták a felvételeket, hogy megnézzék, mi van rajtuk. Miután nem találtak rajtuk „kémtevékenységre utaló nyomokat”, visszaadták a rendezőnek.
Szirtes rájött, hogy így az állam költségén hívathatja elő az anyagait, amire egyébként nem lett volna pénze, ezért később már szándékosan fogatta el magát a rendőrökkel. Azok egy idő után rájöttek a trükkre, és már nem kobozták el a felvételeit. Szirtes a Hajnal készítése közben elutazott Łódźba is, ahol a filmvégi felvételt készítette a munkásról. A lengyel munkások ellenállási mozgalma, a Szolidaritás nagy hatást gyakorolt rá.
Szirtes András számára a Hajnal hozta meg a hazai és a nemzetközi elismerést. A kisfilmet 1980-ban beválogatták az oberhauseni filmfesztivál programjába, ahol Szirtes elmondása szerint a közönség 99 százaléka felháborodottan kisétált a vetítésről, de a zsűri díjazta a munkáját: megkapta a legjobb kísérleti filmnek járó díjat. A Hajnal lezárta és összefoglalta Szirtes első alkotói korszakát. Később az új érzékenységgel (A Pronuma bolyok története, 1983) és az új narrativitással (Lenz, 1986) is bátran kísérletezett, pályája végéig jelentős műveket tett le a Balázs Béla Stúdió asztalára – írja a filmről az NFI.
A filmszemle különdíját három alkalommal, 1987-ben, 1995-ben és 1996-ban, kapta meg. A kritikusok díjával 1996-ban, Balázs Béla-díjjal 1998-ban tüntették ki. 2011-ben Herczeg Klára-díjban részesült.
őbb rendezései között van A pronuma bolyok története (1982), Lenz (1986), Forradalom után (1989), Sade márki élete (1992), Lumiere-tekercsek (1994), A kisbaba reggelije (1995), A kisbaba, a kutya és én (1996), A lélek súlya (1999), Napló (1983-2000), Triptichon (2000), Budapestről jut eszembe (2001), Dear Daughter (2004), Lujzika (1979-2006), valamint a Juliette (2008).
