– Idén nyáron lesz 25 éves a Besh o droM, de a két alapító, ön és a sógora, Pettik Ádám már előtte is zenéltek együtt. Miért nem a Sógor kóma futott be?
– A kilencvenes évek közepétől Izraelben éltem, néha-néha látogattam haza, a Sógor kóma tehát nem volt igazán komoly. Amolyan alkalmi formáció volt arra, hogy ha épp itt vagyok, valamit zenéljünk is a sógorommal.
– Újfent Izraelben él. Ha éppen hazalátogat, akkor játszik a Besh o droM-mal. Ez is hobbizenekar lett tehát mára?
– Dehogy! A Besh o droM jól működő zenekar még így is, hogy a sógorom Bristolban él, én pedig megint Izraelben. Amióta a repülés viszonylag megengedhető, nem akkora probléma ez – tíz éve így csináljuk. Elég sikeres zenészkarriert építettem Izraelben, nem tudok mindig itt lenni, úgyhogy régóta van helyettesem a Besh o droM-koncerteken. Először az egyik tanítványom volt, aztán neki is lett helyettese… Nagyformátumú zenészek sora fordult meg nálunk az elmúlt negyed században. Ami a koncerteket illeti, én már szinte vendégzenész vagyok a saját zenekaromban.
– Hova lesz a séta? című, január végén megjelenő új lemezüket hogyan tudták összerakni ilyen „távkapcsolatban”?
– A vázlatokat én Jeruzsálemben gyúrogattam, Ádám meg Bristolban, küldözgettük egymásnak őket neten, csiszolgattuk a dalokat, aztán amikor már jók voltak, mentek a zenészeknek. Nem egyszerű, könnyebb és jobb beülni egy terembe és zenélni, de legalább ma már meg lehet oldani az alkotói folyamatot így is.
– Miért kell megoldani, ha egyszer nem is ebből keresi a pénzét?
– Mert nekem a Besh o droM az ötödik gyerekem. Az önmegvalósításom csúcsa. Tény, hogy csak ebből nehéz volna megélnem. Van is egy Patreon-oldalunk, azon keresztül lehet támogatni a zenekart. Ez arra kell, hogy lemezt tudjunk készíteni. Természetesen köszönetképpen felteszünk a támogatóknak olyan tartalmakat, amelyeket csak ők kapnak meg, január végéig, a lemez megjelenéséig például minden héten megmutattunk nekik egy-egy új dalt, de ez inkább csak gesztus – nem arról szól ez, hogy mit adunk. Önzetlen emberekre van szükségünk, akik havonta egy-két sör árával támogatják az alkotói munkát. (…)
Az interjú teljes terjedelmében a Válasz Online-on, ide kattintva olvasható.
