2018. február 2-4-ig ismét mindenkit vár a Kultúrházak éjjel-nappal rendezvénysorozat, amikor is országszerte több száz művelődési ház ezernyi színes-szagos kulturális programot kínál az érdeklődőknek, az open-stage színpadon keresztül a legórobot programozáson át egészen a retro korszakot megidéző Táncdalfesztivál-remake-ig. A kulturális kavalkád védnöke és arca idén is Novák Péter, vele beszélgettünk a művelődési intézmények mai szerepéről, felelősségéről és valódi értékükről.
– Már másodjára vállaltad el a rendezvény védnökségét. Sok pozitív tapasztalatod lehetett, ha idén is belevágtál.
– Valóban van ok-okozati összefüggés, de a tapasztalás több évtizedes, hiszen a kultúrházakhoz elévülhetetlen szerelem fűz, miután az mindig is az előadóművészetek központi helye volt. A tavalyi esemény – ahol 600 kultúrház több mint 2000 rendezvénnyel jelentkezett – is bizonyította, hogy az emberek igenis nyitottak és érdeklődőek mindenre.
Megkapó pillanatok sokaságában volt részem, például Deszken megtapasztaltam azt az összeadódó értéket, amit a helyiek, a többnemzetiségű falu apraja-nagyja hozzátesz ehhez a rendezvénysorozathoz.
Ott láttam valami víziót arról, hogy ha ez még sok száz helyen megtörténik az országban, akkor ez életképessé válik, sőt elengedhetetlen funkciót tud betölteni. Egy nemzet intelligenciája a tét!
– Szerinted mi a szerepe a kultúrházaknak a kulturális életben, napjainkban? Ezt a szerepkört mennyiben tudják betölteni?
– Népművelői feladata van, ez nem változott a kultúrházak megalakulása óta, ami több száz éves hagyományra tekint vissza. Mindig is kérdés volt, hogy az ember a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozásból” az utóbbit miképp tölti el, és hogy ezt képes-e bármilyen rendszer kiszolgálni. A rendszerváltás óta nagyon megváltoztak a kultúra felhasználói szokások, ezért hatványozódott a kultúrházak felelőssége is, hogy olyan minőségű programokat kínáljanak minden generáció számára, melyeknek köszönhetően nem az elkallódás, az apátia és az elmagányosodás egy közösség útja, hanem az együttlét és ennek az együttes örömnek a megélése.
– Saját tapasztalataid alapján milyen a jó XXI. századi művelődési ház?
– Nyilvánvalóan egy előadóművész szeret minél jobb körülmények között színpadra lépni, ehhez hozzátartozik az infrastruktúra, a technika és a tervezés is. A pályázatok és az önkormányzati fejlesztések okán a kultúrházak, habár nem tudnak száz százalékos költségvetési intézményként működni, de mégiscsak egy komoly dotációval állnak a produkciók mögé.
A kultúrház csupán egy kerete annak, hogy az ember az emberrel találkozzék, és ilyen értelemben a közönség mindenhol jól van, tehát ha már eljutnak a helyszínre, akkor már minden működik.
Kérdés az, hogy tanúsítunk-e megfelelő érdeklődést jó lokálpatriótaként a saját lakókörnyezetükben zajló kulturális események iránt?! Ezen van még mit javítani, de pont erre jó ez a háromnapos rendezvény, hogy mindenkinek leessen a tantusz, hogy mi is van a birtokában és a környezetében!
– Mit vársz az idei Kultúrházak éjjel-nappaltól? Te találtál már olyan programot, amire szívesen ellátogatnál?
– A Kultúrházak éjjel-nappal rendezvénysorozat védnökeként sok mozgásterem nincs. Hivatalos programokban bővelkedik a három nap, de szerencsére nemcsak a fővárosban, hanem egy megyeszékhelyen és egy határ menti apró településen is megtapasztalhatom az élményt. Remélem, hogy a következő években a legkisebb falvak is szerves részeivé válnak ennek az országos hálózatnak, és hogy kialakul egy olyan tartalomszolgáltató bérletrendszer, ami a színházak mintájára lehetővé teszi, hogy művészeti produkciók szervezett formában, turnészerűen, több helyszínre is ellátogathassanak.
