Tíz fiatal tehetség vehette át májusban az MVM Zrt. által támogatott Junior Prima Díjat zeneművészet kategóriában. A díjazottak között volt Balog Nella csellóművész is, aki június elején szerezte meg diplomáját a Müncheni Zene- és Színházművészeti Egyetemen. A fiatal művésszel müncheni tapasztalatai mellett pályaválasztásáról és céljairól is beszélgettünk.
– Mit jelent számodra a Junior Prima Díj?
– Óriási meglepetés volt, nem tudtam róla, hogy jelöltek. Ráadásul egy nagyon véletlenszerű pillanatban kaptam meg az e-mailt, betegen feküdtem otthon, ezért is fogalmazok úgy a kisfilmben, hogy olyan volt, mint egy lázálom. Azt gondolom, minden fiatal zenésznek hatalmas megtiszteltetés ez a díj, számomra emellett húzóerő is a mindennapokban. Most diplomáztam, szóval ez egy elég sűrű időszak volt, ilyenkor pedig a sok stressz miatt könnyű elveszíteni a motivációt. Ez a díj azonban lökést adott, segített továbblendülni, elég volt csak arra gondolnom, hogy kaptam egy ilyen elismerést.
– Milyen érzésekkel búcsúzol Münchentől?
– Négy évvel ezelőtt nagyon tudatosan jöttem Münchenbe. 16 éves koromtól kezdve jártam a mostani tanárom, Wen-Sinn Yang mesterkurzusaira, aki egy fantasztikus ember és csellista, mindig szerettem volna az ő osztályába kerülni. A mai napig elképesztőnek tartom, hogy akkor, 18 évesen felvett engem. Rengeteget köszönhetek neki és az egyetemnek is, nagyon sok támogatást kaptam itt lelkileg, emberileg és zeneileg egyaránt. Abban viszont mindig biztos voltam, hogy haza szeretnék költözni, csak az volt kérdés, hogy mikor. Most, amikor befejeztem az alapképzést egyértelműen hazahúzott a szívem, és minden úgy alakult, hogy úgy érzem, nekem most otthon kell folytatnom. A mesterképzést Magyarországon csinálom majd. Nagyon hálás vagyok a Münchenben töltött időért, és azért, hogy egy ilyen színes, nemzetközi osztályban lehettem egy ilyen fantasztikus helyen.
– A mesterképzés mellett milyen terveid vannak még a közeljövőben?
– Továbbra is szeretnék versenyekre járni, bár ez inkább hosszú távú cél. A közeljövőben pedig szeretnék minél többet kamarázni és zenekarral játszani.
– A kisfilmben említed, hogy mennyire meghatározó, hogy édesanyád is csellóművész. Mindig egyértelmű volt, hogy te is erre a pályára lépsz?
– Hétéves koromban kezdtem el csellózni, de már sokkal korábban is szerettem volna. Van erről egy családi anekdota: kétéves lehettem, amikor egy balatoni nyaralás során odajött hozzám egy kedves hölgy, és megkérdezte, mi leszek, ha nagy leszek – én pedig magabiztosan azt válaszoltam, hogy csellóművész. Olyan pillanatra viszont nem emlékszem, amikor konkrétan eldöntöttem volna, hogy ezt szeretném csinálni, mindig olyan erősen és egyértelműen ez volt a vágyam.
– Soha nem is bizonytalanodtál el?
– Nekem természetes volt, hogy tudom, mit szeretnék csinálni, még furcsálltam is, hogy a többi kisgyerek nem tudja ennyire pontosan. Persze, felnőttként már értem, hogy szerencsés voltam, és nem ez az átlagos, hanem az, hogy szépen lassan keresi meg mindenki a maga útját.
![Balog Nella csellóművész és Szalai Molli zongoraművész produkciója a 2024-es Junior Prima díjátadón](https://papageno.hu/wp-content/uploads/2024/06/mvm_juniorprima_preview-33.jpg)
– Mi a legnagyobb álmod?
– Mindenképpen szeretnék zenekarban játszani és tanítani. Igazából az a legnagyobb álmom, hogy azt csinálhassam, amit szeretek.
– Miért fontos számodra a tanítás?
– Az én életemben mindig meghatározó szerepet töltöttek be a tanáraim, nagyon felnézek rájuk és szeretem őket. Mindenkivel, aki valaha tanított engem, a mai napig tartom a kapcsolatot. Szeretnék én is ilyen köteléket kialakítani a növendékeimmel, szeretném, hogy ők is ilyen szeretettel tekintsenek rám. Emellett nagyon fontosnak tartom a legfiatalabbak tanítását, hiszen szinte minden a zeneiskolában dől el.
– A korábbi elismeréseid, eredményeid között van olyan, amit különösen fontosnak tartasz?
– Az egész 2019-es év nagyon meghatározó volt a pályámon, ekkor szereztem a legtöbb nemzetközi versenyeredményemet. A David Popper Csellóversenyen első helyezést értem el, egy hónappal korábban pedig a Cselló Akadémia Rutesheim hallgatója voltam, ahol a Stuttgarti Kamarazenekarral játszhattam szólistaként. Ezt megelőzően Wolfgang Boettcher mesterkurzusán vehettem részt, aki az én zenei nagyapám, mivel ő a mostani professzorom tanára. Ezek mind fantasztikus élmények voltak, amelyektől rengeteget kaptam lelkileg.
Tulajdonképpen a Popper-versenynek köszönhetem azt is, hogy 2020 márciusában Dél-Afrikában turnézhattam. Egy héttel a covid kitörése előtt kaptam egy üzenetet, hogy nem tudnék-e másnap Dél-Afrikába utazni, mivel be kellene ugrani az LGT Young Soloists Kamarazenekar egyik csellistája helyett. Igent mondtam, úgyhogy 24 óra múlva már Dél-Afrikában voltam, ahol két hetet turnéztunk.
– Sokat utazol egyébként?
– Igen, amiatt is, hogy eddig Németországban éltem, a családom pedig Magyarországon volt. Ezenkívül az osztályunkkal van egy csellószextettünk, amit mindig a tanárunk aktuális diákjai alkotnak, velük is sokat turnéztunk, főként Észak-Németországban. Nagyon összetartó osztályunk volt, így ezek mind nagyon jó élmények maradtak.
További információ: mvmjuniorprima.hu