A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – más néven a Rádiózenekar – 80 éve meghatározó szereplője a zenei életnek Magyarországon és nemzetközi szinten is. Blogunkban A muzsika hullámhosszán című, a jubileum alkalmából megjelent kötet írásaiból válogatunk.
1992 decemberében sor került egy emlékezetes koncertre, amely hatásában és következményeiben új szakaszt nyitott a Rádiózenekar életében. Az esztendő utolsó nyilvános rádiózenekari hangversenyét ugyanis a Budapest Kongresszusi Központban a zongorán közreműködő és vezénylő Vásáry Tamással adta az együttes: a december 19-i est programján két Chopin-mű, az Andante spianato és grande polonaise meg az f-moll zongoraverseny, illetve Brahms szimfóniája szerepelt.
Ez a koncert, s talán még inkább a megelőző két nap próbasorozata a rádiózenekari Vásáry-mítosz és -kultusz kezdőpontját alkotja. A zenekar és leendő főzeneigazgatója, később elnök-karmestere ekkor talált egymásra. Vásáry Tamás ma is, 90 évesen, 40 év múltán is önálló rádiózenekari bérletsorozattal kedveskedik a közönségnek. 1994-ben a karmester jellemzésére és egyszersmind a zenekari rokonszenv bizonysága gyanánt született a fúvós Bikfalvy Ádám rövid versezete Vásáry Tamásról, amely így hangzik: „Törékeny teste tiszta tűz, / Intését száz szempár várja, / Brahmsi babérkoszorút tűz / A zenekar homlokára.”
A muzsika hullámhosszán című kötet ide kattintva vásárolható meg.
