Az elmúlt évek felmérései alapján a magyar lakosság csupán töredéke játszik vagy tanult valamilyen hangszeren, és az átlag zenei tudás is hiányos. Ebben a témában adott interjút az Indexnek a magyar könnyűzenei élet egyik elismert szakembere, Andrásik Remo, akinek számos zenei edukációs program fűződik a nevéhez.
„2008-ban jutottunk hozzá az első ilyen kutatáshoz, és hitetlenkedve néztük, hogy Magyarország teljes lakosságának mindössze nyolc százaléka tanult valamilyen hangszeren. Ekkor kezdtünk elmélyedni abban, hogy ez hogyan is fest más országokban” – emlékezett vissza Andrásik Remo, aki több mint 40 éve gitártanár, és amellett, hogy évtizedeken át tanította a zenészek új generációit, számos formációban állt színpadon is. 16 éven keresztül volt a Hangszeresek Országos Szövetségének (HANOSZ) főtitkára, korábban az év zenei újságírójának választották, valamint az Artisjus Zenetanári díjban is részesítette.
A szakember elmondta, hogy a 2010 előtti időszakra koncentráló kutatások eredményei alapján a magyarok könnyűzenei tudása, műveltsége, hangszeres ismerete Európában egyedül a bolgárokénál volt nagyobb. Ekkor a környező országokban szinte mindenhol negyven százalék fölött volt a zenei tanultsági ráta, a fejlettebb régiókban pedig a hatvan százalékot is meghaladta, szemben a hazai nyolc százalékkal. Pedig vizsgálatok igazolják, hogy azok, akik valamilyen hangszeren játszanak, általánosan boldogabb életet élnek, függetlenül attól, hogy professzionális szinten vagy önszórakoztatásból teszik.
Andrásik azóta számos újabb kutatást végzett, amelyek alapján tapasztalható egyfajta fejlődés ezen a téren, de továbbra is úgy véli, „stratégiailag komolyabban kéne vennie a kérdést a magyar államnak”. Szerinte ugyanis rengeteg európai országban hatalmas gazdasági erőforrás is a könnyűzene, amit jobban ki lehetne aknázni. Az a véleménye, hogy a magyar egy kimagaslóan tehetséges nemzet, és az Öröm a zene! tehetséggondozó sorozat alatt is tapasztalta, hogy elképesztően ügyes fiatalok vannak itthon, akik szomjazzák a tudást. Fő problémaként azt fogalmazta meg, hogy hiába foglalkozik az ismertebb zenészek nagy százaléka tanítással is, nincs központilag elfogadott, szakemberek által egységesen összeállított tananyag, ezért sokszor töredezett az átadott tudás.
A szakember kitért a könnyűzene helyzetére is, amely szerinte alapvetően hátrányból indul, hiszen amíg a klasszikus zene, a népzene és a jazz kitaposta magának a közelismerés útját, addig a könnyűzenét „sokáig hobbinak tekintették, és nem ismerték el sem a kultúra, sem a tudomány, sem a művészet részének”. Ő maga a kétezres évek elején tette ezt a felismerést, és azóta igyekszik megváltoztatni a téves berögződést. Hibának tartja, hogy az emberek egy része a mai korban valamilyen mellékes tevékenységnek gondolja a könnyűzenét, ami sokszor csupán mint háttérzene szól.
Andrásik a hangszeres tudás, a zenei élmény nagyobb elérhetősége érdekében 2017-ben kollégáival elindította a Hangszert a kézbe programot, amelynek révén számos fiatalnak akarták megadni a lehetőséget, hogy többet megtudhassanak a hangszeres zenéről, az ehhez köthető szakmákról, és különféle instrumentumokon kipróbálhassák magukat. „Ha elfogadjuk azt a tényt, amit Kodály mondott, hogy a zene a lélek tápláléka, és semmi mással nem pótolható, akkor ha valaki tudatosan választ táplálékot, annak mások lesznek az összetevői, és más minőséget képvisel minden szempontból” – fogalmazott.
A szakember végül kiemelte, hogy bár a zenei tudás megélhetési forrás is lehet, és a magyarok között kiváló tehetségek vannak, az elsődleges funkciója az örömszerzés kell hogy legyen, amitől a mindennapok is jobbá válhatnak.
A teljes cikk az Index honlapján olvasható.
