A legnépszerűbb Brazil zenei irányzatok — a szamba és a bossa nova — sztárjai már az ötvenes években beragyogták a fél világot, de nincs olyan év, hogy ne rengetné meg a világzenét egy-egy újabb brazil szenzáció. 2017-ben Dona Onete keltette a legnagyobbat az Amazonas dalainak „hullámaival”, melyek március 27-én bizonyára a Müpa közönségét is magukkal ragadják.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Dona Onete 1939-ben született egy Cachoeria Do Arari nevű kisvárosban, Brazília északkeleti részén, ahol az afrikai rabszolgák, a bennszülött indiánok és az európai gyarmatosítók vére együtt csörgedezik a lakosság ereiben. A helyi tradíciók közül jócskán hatott rá a majoarák hangos költészete, de még fontosabb szerepe volt fejlődésében a folyamatos rádióhallgatásnak, mely megnyitotta előtte Latin-Amerika zenei világát. Gyerekkorában dőlt el az is, hogy énekes lesz. Dona éppen ruhákat mosott az Amazonasban, amikor meglátott egy delfint. Magához csalogatta az énekével, aztán másnap újra lement a folyópartra. Akkor már két delfin hallgatta, harmadnap pedig felsorakozott az egész delfincsalád…
Tizenöt évesen Dona a helyi bárokban énekelt, de miután férjez ment, szakítania kellett a nyilvánossággal. Akkor váltott a tanári és történészi pályára. Az amazóniai indiánok és az afrikai rabszolgák hagyományait kutatta, és így a dalok közelében maradhatott, bár egyelőre csak szemléltetés gyanánt mutathatta be ezeket.
Az énekes karrierje ugyanis csak akkor szökkent szárba, amikor hatvankét évesen nyugdíjba vonult. Akkor, mondhatni, új életet kezdett — és ehhez új férjével Belémbe költözött. A városi kulturális bizottság tagjaként kapcsolatba került egy helyi zenekarral, amely rávette, hogy énekeljen a lemezükön. Aztán következtek a koncertek, egyre sűrűbben. Egy alkalommal a világhírű ütős, Naná Vasconcelos előtt léptek fel, és olyan viharos sikerük támadt, hogy egy producer azonnal szerződést kínált.
Dona azóta két albumot jelentetett meg: 2012-ben a Feitiço Caboclót és 2017-ben a Banzeirót, mely az európai világzenei rádiósok éves összesítésében 798 jelölt közül a nyolcadik helyen végzett. Ennek a lemeznek a címe azokra a hullámokra utal, amelyeket a hajók keltenek az Amazonason. Az egyik a carimbók, a másik a szambák partvidékéről való, de cumbiában és boleróban sincs hiány. Csupa szívügyről vallanak, de a test is bőven megkapja a magáét. A halpiac illatától a legvadabb csókok ízéig — felkavaró ritmussal, élettel és frissességgel tele.
