Február végén több német lapban is cikkeztek arról, hogy zenészei egy részének elege lett a berlini Staatsopert igazgató Daniel Barenboim vezetési stílusából. Mi igaz vajon a vádakból? Tényleg a világhírű zongorista életműve lenne a tét?
Az operaház korábbi és jelenlegi alkalmazottai közül többen is vádolják a zeneigazgatót azzal, hogy a szorongás légkörét teremtette meg az intézményben. A VAN magazinnak tucatnyian nyilatkoznak erről, de csak névtelenül, éppen amiatt, mert tartanak a következményektől.
Az operaház mindeddig kétségbevonhatatlan tekintélyű vezetőjével szembeni vádak mostanra azonban bizonyosan átléptek egy határt. Mások mellett olyasmik fogalmazódtak meg vele szemben, miszerint a próbákon Barenboim egyenesen megalázza a zenekar tagjait, személyes stábjának pedig állandóan rendelkezésre kell állnia és tűrnie a Maestro dühöngéseit. Sőt, Barenboim állítólag még a fizikai inzultustól sem riad vissza.
A február első felében megjelent cikk a bennfenteseket nem igazán lepte meg. Nyílt titok ugyanis, hogy a Staatsoperben jó ideje feszült hangulat uralkodik. Épp emiatt azonban minden, az üggyel kapcsolatban felszólaló személy mindeddig kellőképpen óvatos maradt.
Barenboim elvégre karriereket képes felépíteni és lerombolni, pillanatnyi kedélyállapota fiatal muzsikusok sorsáról dönthet, emiatt senki sem szívesen konfrontálódik vele nyílt színen, de még az újságok hasábjain sem.
Barenboim 1992 óta vezeti a Staatskapelle zenekart és kétséget kizáróan világszínvonalú együttessé tette azt.
Ám nemcsak a minőség, a fizetés is rendkívüli, így aztán érthető, hogy az egzisztenciájukban is a karmestertől függő muzsikusok hajlamosak egy-két dologról hallgatni. Most mégis úgy látszik, kenyértörésre kerülhet sor.
A Van cikkével kapcsolatban a Staatsoper közölte, hogy Barenboim nem kíván válaszolni a névtelenül elhangzott vádakra, mostanra azonban jelentkeztek az első, névvel megszólaló muzsikusok. Például Willi Hilgers, aki 2013-ig ütős szólista volt a Staatskapellénél, jelenleg pedig a Bayerische Staatsoper alkalmazásában áll. Elmondása szerint Barenboim évekig tartó megalázásai egészségi problémákhoz vezettek nála: depressziós lett és jelentős mértékben nőtt a vérnyomása is. Amint az a Die Welt cikkéből kiderül, Hilgershez hasonlókról számoltak be egykori kollégái, Martin Reinhardt és Beate Schubert is.
De miért pont most kerül mindez napvilágra, holott az érintettek már régen tudtak róla? A történet dramaturgiája több ponton #MeToo-vallomások forgatókönyvére emlékeztet. Annyiban mindenképpen, hogy a Staatsoper főzeneigazgatójának hatalma és nimbusza messze meghaladja egy átlagos zenekarvezetőjét.
Az operaházban hosszú évek óta nincs valódi hatalommegosztás, éppen ezért – a vádak megfogalmazásától nem is teljesen függetlenül –találgatások kezdődtek azt illetően, hogy ki követheti vajon a posztján Barenboimot, akinek 80 éves korában, 2022-ben jár le a megbízatása. A Barenboim-éra jellegzetességeiből az is következik persze, hogy nemigen vannak a láthatáron igazi utódjelöltek és trónkövetelők.
Többről van viszont szó zenekari belügynél. Berlin egyik legnagyobb világsztárjával szembeni ellenérzéseket a szövetségi és tartományi kulturális vezetés sem veheti félvállról. Egyfelől meg kell mentenie Barenboim életművét azoktól, akik le akarják taszítani őt a piedesztálról, de részletesen ki kell vizsgálni azt is, mi igaz a vele kapcsolatban megfogalmazott vádakból. Klaus Lederer kulturális szenátornak egy asztalhoz kell ültetnie az érdekelteket. Már csak amiatt is, hogy mindenki számára méltó legyen az egyre kuszább ügy fináléja.
(Via Die Zeit, Tagesspiegel)