Ha a lengyel és a magyar világzene rokonságát fejtegetnénk, a 19. század nemzeti függetlenségi mozgalmainak romantikája szolgálhatna alapul, amikor is Liszt Ferenc kortársa, az etnográfus Oskar Kolberg a talpára szegezte az országot, hogy számba vegye a népdalokat és táncokat (melyek közül a mazurkát még az úri közönséghez is eljuttatta Chopin). De ennyire nem tekinthetünk hátra, jobb lesz, ha ugrunk másfél évszázadot, és az 1960-as évek népzenei revival mozgalmától indulunk.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Nem kellett sok, hogy mindkét országban beinduljon a táncház, aztán jöttek a kortárs, városi irányzatokkal operáló bandák, és mindezek különféle metszetei. Lengyel barátaink számára valamiféle mintát jelenthettek a magyar sikerek, ezt tanúsítja, hogy a BRAThANKI együttes négyszeres platinalemeze, az Ano! Sebő-szerzemények feldolgozásával aratott, a Zakopower pedig a Gyöngyhajú lány című Omega-örökzölddel dobta fel Na Siedem című albumát. Az utóbbi két évben Lajkó Félix a legkurrensebb lengyel vonós bandával, a Vołosival koncertezett, most pedig, a Müpa Dupla W sorozatának második estjén a Csángálló és a lengyel Čači Vorba közös gyökereire és rokon vonásaira csodálkozhat rá a közönség. Még ha szembetűnő is a hangoltságukban rejlő különbség…
A Čači Vorbát megalakító Maria Natanson már azelőtt mitikus alakja lett a lengyel folkéletnek, hogy zenekara befutott. Maria tizenöt éves korában abbahagyta zenei tanulmányait, elköszönt a családjától, és a Kárpátok vándorzenészeihez szegődött, hogy tőlük tanulja meg azt a valóban autentikus előadásmódot, amelyet a kottákból nem tudott elsajátítani. Az igaz beszéd – a Čači Vorba – nyelvét.
Előbb az Orkiestra św. Mikołaja és a Transkapela zenekarokban játszott, majd létrehozta saját együttesét. Első két albumuk (Szczera Mowa, Secret Marriage) a kelet-európai és balkáni cigányzenék mélyen átélt feldolgozásaival tűnt ki, majd a francia és az ír muzsikákból merítettek, de a Čači Vorba kamarazenéje akkor az „igazi”, amikor egymásba folyva átlényegülnek a forrásai…
Amikor Maria Natanson hegedűje mintha szárnnyá válna, s angyali lesz az éneke…
Olyankor megnyílik a menny, összeszorul a gyomor és bent reked a szó – mint mikor az elnémulás a legigazabb beszéd…
A Čači Vorba ragyogó intimitásától távol esik a Csángálló tánczenéje, a két együttes
pályafutásában mégis adódik rokon vonás. A Csángálló a legendás gyimesi prímás, Zerkula János portájától indulva szegezte a talpa alá Kelet-Európa és a Balkán territóriumait, hogy maga mögött hagyva a hagyományok merev kötöttségeit, a saját hangjára találjon.
Tavalyi albuma a Naplopók címet kapta, annyi gazdagságot és felszabadultságot mutatva, melyből ellenállhatatlanul árad az éltető energia. Egy szó mint száz: a Dupla W ezúttal kétszeres „sugárveszélyre” figyelmeztet… A Csángálló és a Čači Vorba május 31-én lép a Müpa színpadára.
