Júniusban az alapításának 20. évfordulóját tavaly ünneplő Budapest Jazz Orchestra és Kovács Linda közös albuma, valamint Jevgenyij Kiszin az Emerson Vonósnégyessel készített koncertlemeze került a Gramofon toplistájának harmadik helyére.
Ezzel a lemezzel mindenkinek egy vakteszt során kellene megismerkednie. Már az első hangoknál elkezdené hegyezni a fülét a delikvens, milyen remekül építkező, érdekesen fejlődő és szépen kiteljesedő szerzeménnyel van dolga, nem beszélve a tömören, egységesen hangzó zenekarról, az izgalmas szólammozgásokról és a kristály-penge énekhangról. Aztán tovább fülelne: mindenféle kortárs (a jelző kicsit sem elidegenítő jelentéshálóját megrezgető) hatások érződnek a darabokban, változatos hangulatok, alaplüktetések, szerkezeti elgondolások, a nagyzenekart kreatívan használó hangszerelések és lefegyverző hangszerszólók. Nincs kizárva, hogy hamar megérkezne a megfejtés: itt bizony magyar big bandről van szó, mert ezen a téren egyértelműen nagyhatalom vagyunk. Annak hallatán viszont a legtöbb hallgatónak elkerekedne a szeme, hogy minden szerzemény és hangszerelés az énekesnő munkája. Pedig Kovács Linda nem most debütált ezekben a szerepekben, de minden bizonnyal a Sunflower az eddigi legjelentősebb munkája. Kár, hogy a borítón nem olvasható a BJO tagnévsora, sem a szólók „elkövetői”, akik közül muszáj megemlíteni Juhász Attilát, Zana Zoltánt, Csejtey Ákost és Birta Miklóst.
Kiszin ritkán játszik kamarazenét. Tavaly európai, chicagói és bostoni koncertek után New Yorkban, a Carnegie Hallban zárták körútjukat az Emerson Vonósnégyessel, ahol a Deutsche Grammophon rögzítette az előadást. Megvan a maga eredetisége az ilyen egy az egyben történő rögzítésnek. Kiszinnél a stúdió amúgy sem nagyon opció, hiszen a közönség előtti zenélésben tud igazán feloldódni. Mozart és Fauré I. zongoranégyese, majd Dvořák II. zongoraötöse volt a program. Az Emerson Quartett ma is maximálisan megbízható, technikailag kimagasló együttes, az átlagon felüli fegyelmezettségen belül zenei gondolatok érzékeltetésében felette bőkezű. Az előadásokat Kiszin személyisége határozza meg. Játéka a Mozart-darabban végig nagyon tiszta, fürge és erős dinamikájú, nem túl súlyos. Fauré és Dvořák művében hasonló a dinamika, ami relatíve kevesebb erőt és több introspekciót jelent.
Ami a leglenyűgözőbb, az Kiszin játékának folyamatos megfelelése különböző összefüggéseknek, kapcsolódásoknak, megfeleléseknek. Kiszinnek mintha természetes volna az, hogy a zenei szövet megannyi relációjára egyidejűleg figyelni tud, a kvartett határozottan, egyszersmind érzékenyen követi ebben. A három szerző megragadása stílusban elég egységes, egymáshoz közeli, a megközelítést a zene egyedi és nem a korszak általános szemlélete adja. A Fauré-mű első tétele kitartóan elég lassú, a III. tétel érzékenyen visszafogott. Az orosz idióma Kiszin játékéban dominánsan, de mindig adekvátan van jelen. Kár, hogy nem halljuk a párdarabokat, de ilyen nagy muzsikusoktól nem lehet mást várni, csak amit adni kívánnak. A kétségkívül spontán előadások hátterében határozott, kialakult elképzelés áll, melyben azonban szabadon járhat-kelhet a pillanat spontán varázsa. Épp ez az érdekes: se nem egyetlen elképzelés hajszolása, se nem egészen kötetlen pillanatnyi megérzések sora. Valahogy mindkettő kvalitásai benne vannak ezekben az előadásokban. Nem hiányzik a specifikum („mozartos”, „franciás”, „cseh”) kiemelése sem, hiszen a zenetörténetet tekintve időtlen megközelítés éppen attól gazdagabb sokszor, miként itt is, hogy nem él korlátozásokkal. A ráadás Sosztakovics g-moll zongoraötösének Scherzója igen viharos előadásban.
Cím: The New York Concert
Kiadó: Deutsche Grammophon – Universal
Katalógusszám: 4836574
Cím: Budapest Jazz Orchestra Plays the Music of Linda Kovács – Sunflower
Kiadó: BJO Records
Katalógusszám: 009