„Nem bot és vászon, hanem zászló” – Megint nagyon sok pénzt fizetett ki valaki a múlt héten Amerikában egy darab vászonért (és még bot sem volt hozzá). Persze nem akármilyen vászonról van szó, sőt – ahogyan a címben idézve Kosztolányi Dezső írta annak idején – nem is csak hogy vászon (és bot), hanem zászló. És nem is akármilyen zászló, úgy értve, hogy nem akárhol és nem akármikor lobogott. De az is igaz, hogy még így is nagyon-nagyon-nagyon messze elmaradt az ára egy pont ugyanolyan, de festett zászlóétól. És hogy hogyan jön mindehhez Mikszáth Kálmán bölcsessége?
A dallasi Heritage Auctions árverezőház június 9-i, fegyvereket, katonai felszereléseket, amerikai polgárháborús relikviákat, vagyis összefoglaló néven militáriákat kínáló árverésének egyik tétele volt egy amerikai lobogó, amelyet a ház előzetesen 40–60,000 dollárra becsült, a kikiáltási ára 25.000 dollár volt, ám a licitek végén csak 162.500 dollárért tudta elvinni a legkitartóbb – vagy a legvastagabb pénztárcájú – és így nyertes gyűjtő (így ez lett a végül összesen 1.157.991,25 dollárt hozó árverés legmagasabb áron elkelt tétele.)
Persze nem akármilyen zászlóról van szó: arról, amelyet a második világháborúban a normandiai partraszállás, a legendás D-day napján az Omaha Beach-nek elnevezett partszakaszra érkező amerikai katonák elsőként állítottak fel még a harcok hevében, ezzel is jelezve, hogy innentől birtokukba vettnek tekintik ezt a darab, ekkor még németek által megszállt Európát.
Mindezt bizonyítandó a tételhez egy 1944 augusztusában megjelent újságcikket is csatoltak a zászló fényképével. És hogy nekünk, magyaroknak is legyen (persze) némi büszkeségre is okot adó közünk az egészhez, a „partraszálló” lobogó történetéről azt is megírták, hogy azt egy John E. Horvath nevű hadmérnök-őrmester, az V. hadtest 29. gyalogsági egysége mellé rendelet 121. mérnök-zászlóaljnak az egyik tagja vitte aztán magával, és adta a háború végén „európai szuvenírként” a feleségének.
„Ez az Egyesült Államok történelmének egyik legfontosabb zászlaja” – mondta David Carde, a Heritage Auctions militáriákkal foglalkozó részlegének a vezetője.
Persze ha így vesszük, akkor az Egyesült Államok történetének számos „legfontosabb” zászlaja lehet; és nyilván nem véltelen, hogy ezekért korábban is komoly pénzeket fizettek a gyűjtők különböző aukciókon. 2016 júniusában például ugyancsak a Heritage árverésén egy az Omaha Beach „szomszédságában”, a Utah Beach-en ugyancsak 1944. június 6-án elsőként felállított amerikai zászlót kínáltak, és azért 514.000 dollárt fizetett ki valaki; azt a csillagos-sávos lobogót (amelyen amúgy természetesen még csak negyvennyolc csillag ragyogott, hiszen Amerikának akkor még csak annyi tagállama volt) az ottani partraszállást irányító vezérhajó kapitánya, Howard Vander Beek hadnagy őrizte meg 2014-es haláláig, utána került árverésre.
Ugyancsak negyvennyolc csillag volt még csak azon a zászlón, amelyik 1941. december 7-én a Pearl Harbor-i tengeralattjáró-bázison lobogott, amikor a japánok megtámadták a kikötőt: ezért 2017 szeptemberében az Alexander Historical Auctions árverésén 90.000 dollárt adott valaki. De a második világháborús zászlóknál is többet fizetnek a gyűjtők az amerikai polgárháborúban „szolgált” lobogókért: 2006-ban például valaki 956.000 dollárt adott azért a darab vászonért, amely alatt a déli konföderációegyik leghíresebb lovas felderítője, James Ewell Brown „JEB” Stuart tábornok vezette a csapatait.
Érdekes – vagy akár a műkereskedelem rejtelmeire jellemző – módon azonban ezeknek az amerikai zászlóknak az árai sehol sincsenek a legdrágább „amerikai zászlóéhoz” képest, pedig az nem is egy valóságos lobogó: bár az alapja annak is vászon, ám a híres kék alapon fehér csillagok és a vörös-fehér csíkok „csak” festve vannak rajta.
Az 1930-ban született Jasper Johns amerikai popart-művész 1958-ban alkotta azt a Flag (Zászló) című képét, amelyért2010-ben egy magánüzlet során 110 millió dollárt adott Steven Cohen amerikai milliárdos műgyűjtő; ezzel az árral pedig mind a mai napig Johns a valaha is legdrágábban elkelt élő művész a világon.
Ráadásul Johnsnak az árveréseken a legmagasabb áron eladott munkája is egy másik, egy 1983-as Flag, amely 2014 novemberében a Sotheby’s New York-i aukcióján 36.005.000 dollárért cserélt tulajdonost. 2010 májusában pedig egy harmadik, 1966-ban festett Flag a Christie’s New York-i árverésén 28.642.500 dollárt ért meg valakinek.
Mikszáth Kálmánnak 1901-ben jelent meg az Öreg szekér, fakó hám című novelláskötete; ennek A Berci fogai vagy a képek roppant értéke című írásából idézek:
Gyakran van szó társaságokban a képek túlságos áráról. Azt mondják, abnormis, hogy egy nagy piktor többet kapjon egy képért, mint amennyit egy nagy államférfi, egy lángeszű bíró (vagy akármiféle) egy egész életen át szerezhet működésével. No, én ezt nem irigylem a festőművészektől, de bizonyos kifogásaim és kételyeim nekem is vannak. Az például az én fejembe se fér, hogy egy szép major egy szép erdővel, a háta mögött egy kis réttel, néhány gyönyörű fával többe kerüljön és többet érjen egy képre festve, mintha örökáron megveszem természetben. Ez kétségkívül bolondság. De miért volna a bolondság egy kisebb bázis, mint az okosság? Mivel hogy ez is, az is megvan az emberekben. Éppen olyan jól lehet építeni az egyikre, mint a másikra…
Nos, a világ – vagy a műkereskedelem – láthatóan ma is alaposan épít erre a „bolondságra”, még ha éppen nem is majorról meg erdőről van szó, hanem botról és (ilyen vagy olyan) vászonról.
