Színház az egész világ, és benne… színház az opera is. No, és mi lenne pompásabb alapanyag egy szatirikus operához, mint egy commedia dell’arte alkotás, a 16-18. századi Itália legkedveltebb műfaja, mely állandó típusszereplőket, karaktereket alkalmazva a rögtönzésre épült. Éppen ez az improVÍZatív jelleg az, amely a mai operánkat a sorozatba illeszti. Következzék a mai mese, A három narancs szerelmese…
A huszadik századi operaszerzők közül többen nyúltak az 1720-ban született Carlo Gozzi műveihez, Szergej Prokofjev ezen operája mellett a másik leghíresebb Gozzi-feldolgozás Puccini Turandotja. A három narancs után vágyakozó herceg egy átok hatására útnak indul, hogy megszerezze a vágyott gyümölcsöket. Ahogy az egy mesében illik, segítője és ellenségei is akadnak, majd mindenféle veszélyt legyőzvén megkaparintja a déligyümölcsöket.
Bár korábban elhangzik a bölcs figyelmeztetés, hogy csak víz közelében nyissák fel őket, a sivatag közepére érve szomját oltandó, a herceg segédje, az udvari bolond bősz narancspucolásba kezd. A narancsokban azonban hercegnők leledzenek, akik közül ketten nyomban szomjan halnak, mire az udvari bolond elmenekül. Végül a herceg bontja ki a harmadikat, de sajnos víz híján ő is a többiekhez hasonló sorsra készül jutni. Ekkor, deus ex machina, a mesélő komédiások, akik időről időre kommentálják a színpadi eseményeket, berontanak egy vödör vízzel, így a hercegnő új erőre kap, és szerelmes duettet énekel a herceggel. Néhány további apróbb mesei elem (patkánnyá változás, menekülés, üldözés, köddé válás) után pedig már semmi sem állja a szerelmesek útját. Happy end.
Most biztosan sokan azt gondoljátok, hogy sosem hallottatok erről az eredetileg franciául írt, majd a szerző által oroszra is átkomponált operáról. Pedig a híres indulóval minden bizonnyal találkoztatok már:
A Lyoni Opera angol feliratos előadását pedig itt hallgathatjátok meg:
