Bryn Terfel egy igazi jelenség. Nem számít, hogy Borisz Godunov halálát játssza el vagy a Hegedűs a háztetőnben bolondozik, ugyanúgy elhisszük neki, hogy ő egy haldokló cár vagy épp egyszerű tejesember.
Terfelt életemben először egy videófelvételen hallottam: Leporello szerepét énekelte egy ferrarai Don Giovanni-előadásban, Claudio Abbado vezényletével. Már akkor lenyűgözött a hangja és a színpadi játéka. A Müpában repertoárjának széles skálájából adott ízelítőt a walesi basszbariton. A műsor első felét Wagnernek szentelte, majd Mozart és az orosz repertoár következett, végül pedig musicalrészleteket hallhattunk tőle.
A három Wagner-figurát (Hans Sachs, Wotan és A hollandi) különbözően, de egyaránt hitelesen keltette életre. Humora már rögtön A nürnbergi mesterdalnokok monológjában megmutatkozott – éneklés közben teljes természetességgel levette és tisztogatni kezdte lakkcipőjét. Az egyik ária után beszélt is a közönséghez, ami még jobban alátámaszotta, hogy mennyire szellemes és életvidám a személyisége.
A Wagner-részletek csúcspontja A bolygó hollandi monológja volt. Terfel hangilag és játékában is kifejezte azt az elkeseredettséget, küzdést és gyötrelmet, amit a karakter megkívánt. Az est másik bravúrját Muszorgszkij Borisz Godunovjában vitte véghez. Olyan átéléssel játszott és énekelt, hogy egymaga odavarázsolta az opera világát a színpadra.
Fenségesen és megrendítően szólaltatta meg Borisz búcsúját és halálát.
A műsor-összeállítás viszont helyenként felvetett kérdőjeleket. A koncert második felét például egy Csajkovszkij-polonézzel vezette fel az Operaház Zenekara, de utána nem orosz művek következtek, hanem két Mozart-ária. A legélesebb váltás azonban éppen a fantasztikusan előadott Borisz Godunov után történt: még a fülünkben csengtek az utolsó akkordok, éreztük a drámai ária utóhatását, amikor a zenekar belekezdett a Szerelem és háború című musical táncos lüktetésű nyitányába. Muszorgszkij után kissé idegenül hangzott ez a zene…
Maradva a musicaleknél, a műsor hivatalos zárásaként a Ha én gazdag lennék… című dalt énekelte el Terfel a Hegedűs a háztetőnből. Ebben már újra a humoré lett a főszerep, és még táncra is perdült az énekes. A közönség nehezen akarta elengedni, így Terfel ráadásként előadott két altatódalt. Amikor sokadszorra jött vissza a színpadra, egyik kezében egy üveg tokaji bort tartott, és integetve elköszönt tőlünk.
