A három epigramma régi stílusban 1976-ban keletkezett. Az a capella kórusmű Janus Pannonius verseinek feldolgozása háromszólamú férfikarra, vagy nőikarra.
A három rövid tétel szövege és karaktere rendkívül kifejező: 1. Egy hazugra, 2. A kölcsönről, 3. A kocsmáros. A tételek szerkezetileg a gyors-lassú-gyors elv szerint követik egymást. Mindhárom epizód játékos összegzéssel zárul, az előzményeket megerősítő zenei csattanóval.
A Három epigramma a Zeneműkiadó gondozásában jelent meg.
Szokolay Sándor három művet komponált férfikarra. A Szokolay-kórusművek újonnan megjelent nyolckötetes összkiadásában mindhárom alkotás szerepel. A férfikarok a Szent Efrém Férfikar közreműködésével kerültek megörökítésre. Az együttes művészeti vezetője, Bubnó Tamás szoros szakmai és baráti kapcsolatban állt a zeneszerzővel. A több évtizedes ismeretség a Zeneakadémián gyökerezett, majd vezetett a Tomkins Énekegyüttes nevéhez köthető Szokolay-bemutatók hosszú sorához. Bubnó Tamás a zeneszerző halálát követően sem feledkezett meg műveiről, így fedezte fel és tartja a Szent Efrém Férfikar repertoárján a Szokolay-opusokat.
Janus Pannonius megzenésített versei
1. Egy Hazugra
Most, hogy lódításaidat már nem hiszi senki,
s nincs, kit félrevezess, hát becsapod magadat!
2. Bertalanhoz
Nem, szegtem szavamat én, ha a kölcsönt meg se fizettem,
hogyha megadnám most, az lenne csak esküszegés.
Emlékezz hát jól: „Le vagyok kötelezve, míg csak élek!”,
szólt fogadalmam s nincs benne a „visszaadom”!
3. Kocsmáros a jubileum évében
Pásztornak Tavasz ád munkát, Aratónak a hő Nyár,
Vincellérnek az Ősz; Télen át mind nyugoszik!
Hosszan vár a halász, madarász, mire megjön a zsákmány:
Ámde a kocsmáros minden időbe’ keres!