Szokolay Sándor 1996-ban komponálta az Alleluja című kórusművet a Szabó Dénes vezette Cantemus Gyermekkar számára. A hatszólamú alkotást azóta is műsoron tartja az együttes. Egy emlékezetes előadásra Sopronban került sor.
Szabó Dénes indítványára a leánykar az Alleluját énekelve vonult be a terembe fokozva a szerző izgalmát műve rendhagyó megszólalásával. A nyugtalanság csak addig tartott, ameddig a varázslatos akusztikai és zenei élmény nem kerítette bűvöletébe a meghatott komponistát.
Az éneklés magasrendű, felemelő és teljességet nyújtó csodájához hasonlította a Cantemus koncertek felejthetetlen hangulatát.
A szakrális zene szerepéről a Szokolay életműben az alkotót idézve kaphatunk hiteles választ: „Művészi pályámon Johann Sebastian Bach művészetének megismerése által váltam a szakrális zene rajongójává. A legnagyobb alkotót benne ismertem fel! Így vált szinte a Zene Istenévé. Komolyságán Passióiban ámultam, Magnificatját és h-moll Miséjét fénykitörésnek éreztem. Jóval később okozott hasonló élményt Mozart zenéje. Beethovenhez pedig zeneszerzés-tanulmányaim során kerültem közel, de ami igaz, hogy békés-tarhosi zenetanulmányim idején Bartók és Kodály művészete önfeledten – mindent megelőzően – vált szinte saját véremmé! Különleges kétpólusú zenei hatás szorításában eszméltem magamra. Katartikus zenei élmények bűvöletében. A Zene tett boldoggá, s azóta sem értem, hogy lehet e nélkül élni! Lehet: de nem érdemes. Igy vált a Művészet éltetőmmé!”
Az a bizonyosságom, hogy a művészetek nélkül szegényebb lenne az életünk, de a Hit még ennél is fontosabb a számomra, mert a legnagyobb alkotó a Teremtő Isten. Az ember nem lehet tökéletes, de a teljességre kell törekednünk, hogy szebbé, tisztábbá és igazabbá tegyük a földi életünket.
Szabó Dénes és a Pro Musica Leánykar előadásában szólal meg a hatszólamú Alleluja:
